Az ellent�tek vonzz�k egym�st
3. r�sz
�tv�ltoz�s
By Yilsrana

Sesshoumaru megint elt�nt valahov�, �s term�szetesen nem osztotta meg t�rsaival, hogy hov�.
Himeno hirtelen felkapta a fej�t, �s arca elkomorodott.
-Yaken, vidd innen Rint. –mondta, mik�zben fel�llt.
-Mi�rt? –�rtetlenkedett Yaken.
A k�vetkez� pillanatban megremegett a f�ld, �s egy �ri�si, meghat�rozhatatlan fajt�j� szellem jelent meg a kis csapat el�tt.
-Yaken, vidd innen Rint. –ism�telte meg Himeno.
Yaken ez�ttal nem �rtetlenkedett. F�l perc eltelt�vel m�r egy t�volabbi bokorban kuporogtak Rinnel.

Himeno felm�rte az es�lyeit, azt�n �gy d�nt�tt, legjobb, ha �tv�ltozik.
Az ellenfel�b�l sug�rz� gonosz aura el�vigy�zatoss� tette. Azt sugallta, hogy a szellem nem csak nagy, hanem er�s is.
Nem sokkal k�s�bb Himeno hely�n m�r egy nagyj�b�l kilenc m�ter magas, koromfekete p�rduc �llt, aki fenyeget�en m�regette ellenfel�t.
A p�rduc ny�la a f�ldre cs�p�g�tt, �s azon nyomban sz�tmarta ott, ahol hozz��rt.
M�rges g�z sz�llt a leveg�be, ami akkor keletkezett, mikor a p�rduc savas ny�la sz�tmart valamit.
Yaken messzebb r�ngatta Rint.

A p�rduc nem akarta h�zni a dolgot.
Nekiugrott ellenfel�nek, �s megpr�b�lta elkapni annak tork�t.
Els� pr�b�lkoz�sa m�g nem �lt c�lt.

Ebben a percben Sesshoumaru �llt meg Rin �s Yaken mellett.
�rdekl�dve figyelte a harcot, �s nem l�tszott rajta, hogy seg�teni akarna Himenonak.
Mikor Himeno v�g�l legy�zte az ellenfel�t, visszav�ltozott, azt�n szemreh�ny� pillant�sokat vetett Sesshoumarura.
-Tetszett a m�sor? –k�rdezte Himeno, �s k�zben d�h�sen m�regette az inuyoukait. –Fel�led ak�r meg is �lhetett volna, igaz?
-Ne feledd, hogy mi m�r harcoltunk egym�ssal. –k�z�lte Sesshoumaru. –Tudom milyen er�s vagy. Tudtam, hogy egy ilyen szellem nem �lhet meg, k�l�nben k�zbel�ptem volna. –Sesshoumaru megfordult, azt�n kis hallgat�s ut�n hozz�tette. –De csakis Rin miatt.
Himeno m�g sok�ig d�bbenten meredt a kutyaszellemre.

Folytat�s k�vetkezik…