Kagome egy s�t�t helyen �bredt. Nem tetszett ez neki. K�t keze a falhoz volt l�ncolva. Maga t�rdelt de azt is el�g g�rcs�sen. Egy �rny jelent meg.
- L�m, l�m fel�bredt�nk? –
Naraku volt az.
- Hogy vagy? – k�rdezte, de nem �gy, mint akit t�nyleg �rdekelne. Sokkal ink�bb g�nyosan.
- Mi�rt hozatt�l ide? – mondta alig kipr�selve mag�b�l Kagome, mert el�g rossz b�rben volt.
- Na vajon mi�rt? – kacagott Naraku.
Ekkor l�pett a terembe Hatami. Oda�llt Naraku jobbj�ra �s v�gigm�rte a szenved� l�nyt. Az undorral n�zett r�.
- Bemutatom Hatamit. Ez meg itt… -
- M�r ismerj�k egym�st, ugye dr�g�m? – h�zta ravasz vigyorra a sz�j�t Hatami.
- Nem vagyok �n senkinek a dr�g�ja. F�leg nem egy ilyen felfuvalkodott, bek�pzelt alaknak nem, mint te! – ord�totta Kagome kicsit nagyobb lend�lettel, mint kellett volna, mert �les f�jdalom has�tott a fej�be.
T�rdre rogyott. Hatami tette ezt vele �s ezt Kagome is tudta, �rezte. Ugyan ez t�rt�nt akkor a bandit�kn�l.
- Kicsit harcias nem? – sz�lalt meg Hatami sz�rakozottan.
- De, t�ls�gosan is. – mosolygott Naraku.
De bel�l f�jt neki, hogy �gy kell l�tnia szerelm�t. �m, ezt nem mutathatta ki. Kem�nyen kell b�nnia vele.
- Most magatokra hagylak. – tette hozz� �s kiment a t�ml�cb�l.
Hatami megfogta a l�nyt �ll�n�l fogva �s felemelte.
- Mi az, cic�m, hat�ssal vagyok r�d? – k�rdezte g�nyosan.
A l�ny v�laszra sem m�ltatta, elfordult. Hatami m�g l�tta k�nnyeit. Ett�l m�g boldogabb lett.
- Csak nem vagyunk egy kicsit szomor�ak? – h�zta mosolyra a sz�j�t.
Kagome erre m�r nagyon d�h�s volt. Fogta mag�t �s olyan pofont lev�gott volna a fi�nak, de a l�ncok f�l�ton meg�ll�tott�k a kez�t.
- Ismer�s nem. Ezek ugyan azok a l�ncok, amiket a tolvajt�borban haszn�ltam, csak �n tudom levenni �ket. �gyes volt�l, a kardommal v�gtad el. Nagyon �gyes. –
- Mi�rt… Mi�rt volt�l bandit�kkal? Ha Naraku sz�vets�gese vagy, mi�rt �llt�l �ssze k�z�ns�ges bandit�kkal? A k�pess�geiddel m�r akkor is eltudt�l, volna vinni. Akkor mire kelletek a rabl�k? –
- Meg kellett, hogy b�zz bennem. Ez siker�lt is. De j�tt az a szellem… -
- Akkor csak ez�rt volt�l velem kedves, �rtem… - mondta kicsit keseredetten.
- M�rt mit gondolt�l, bel�d szerettem? – g�nyol�dott Hatami – Nem vagyok olyan, mint Naraku… -
- Tess�k?! –
- Semmi ez nem fontos. Most az a l�nyeg, hogy az �n kezemben vagy. –
Lehajolt �s meg akarta cs�kolni a l�nyt, aki vadul r�ngat�zott. Hatami erre d�h�s lett. Ism�t f�jdalom nyilallt Kagome fej�be. Arc�n l�tsz�dott az a borzalmas k�n, amit most �t�l. Hatami �jra lehajolt hozz� �s a f�l�be s�gta:
- Meg is �lhetn�lek… -
- M�rt nem teszed meg? – kekeckedett Kagome.
A fi� erre nem tudott mit felelni. M�g maga sem tudta m�rt nem �li meg a l�nyt.
- Narakunak kellesz. – h�zta ki mag�t.
- Igaz�n. Nem �gy t�nik. – mosolygott er�ltetetten Kagome.
� m�r tudta mi�rt nem �li meg. Hatami m�r nem n�zett a l�nyra. Nem akarta mutatni gyenges�g�t. Kagome r� mosolygott tiszt�n, cseppet sem megvet�en.
- Gyere ide, �lj le mell�m! –
- Hogy mi?! – lep�d�tt meg a f�rfi.
- Nem akarsz te engem meg�lni. Soha se akart�l. – felelt Kagome – Tudom. – tette hozz� szel�den.
A fi� tudta mire gondol. Bel�tta itt m�r nincs mit tenni. Ha tudja, h�t tudja. Le�lt mell�, nem sz�lt, csak bambult ki a vil�gba. Kagome lassan elaludt. Hatami r�ter�tette kimon�j�t �s eg�sz �jszaka gondolkozott.