„M�g… m�g egy kicsit… m�g egy kicsit… ne most add fel… M�r csak… m�r csak p�r l�p�s �s…” �gy buzd�tottam magam, f�radtan szelve a s�r� erd�t, de �reztem, hogy l�baim lassan felmondj�k a szolg�latot. „Gyer�nk… mindj�rt ott a c�l…” De m�gis hol? Mi is volt a c�lom? M�r nem eml�kszem, csak futottam, bele a nagyvil�gba, arra vitt az utam, amerre a sz�l f�jt. Mindig is �gy �ltem, mindig �ton voltam.

***

Az �t pora felkavarodott, ahogy a farkas elbotlott kimer�lt l�baiban �s elcs�szott, v�gighorzsolva az oldal�t. H�feh�r bund�ja most koszosan mozgott le-fel, l�gz�s�nek szapora, egyenetlen �tem�re.

***

„�llj fel… tov�bb… kell… menned” Zih�ltam, pr�b�lva l�bra �llni, de nem ment. V�gtagjaim nem engedelmeskedtek akaratomnak. Tehetetlen�l fek�dtem a f�ld�n, hallgatva sz�vem zakatol�s�t, mely majd’ kiugrott a hely�r�l. Egyre gyakrabban pislogtam, tudtam, nem szabad hagynom, hogy v�gleg lecsuk�djanak szemeim… nem aludhatok el, mert…

***

A feh�r szemh�jak m�g egyszer er�tlen�l felny�ltak, s v�gleg lez�rultak. A farkas eszm�let�t vesztette. Egy porty�z� falka j�rt a k�zelben. 
- �rzitek? – torpant meg az egyik 
- Nem? Mit? – �llt meg mellette az egyik t�rsa. 
- Idegen farkas szag�t �rzem. Szagolj bele a leveg�be! 
- Hm – emelte feljebb fej�t, �s m�lyet szippantott – m�r �rzem �n is. Megn�zz�k? 
- Meg –b�lintott a m�sik �s a falk�t otthagyva elindultak. Nem messze, meg is tal�lt�k az �jult �llatot. P�r percig vizsg�lgatt�k, hogy mi baja lehet, �l-e m�g, azt�n abban egyeztek meg, hogy elviszik a t�borhely�kre, �s majd a falkavez�r megmondja, hogy mit tegyenek ezut�n. A vezet� szavai ekk�pp hangzottak: 
- Maradjon, am�g fel nem �p�l, ut�na �tj�ra bocs�tjuk. Vigy�tek egy sz�raz, v�dett barlangba �s sz�ljatok az unok�mnak, hogy viselje gondj�t. Rem�lem, hogy nem veszi zokon a k�r�semet – s elballagott, otthagyva a fiatal falkatagokat. 
Egy-k�t nap eltelt�vel m�r l�tszott a feh�r farkason, hogy rendbe fog j�nni. M�r nem volt eszm�letlen, de m�g mindig m�lyen aludt. A horzsolt sebei miatt kicsit be is l�zasodott. A 2. nap d�lut�nj�n kezdett mag�hoz t�rni, b�r l�za m�g mindig nem csillapodott.

***

Ahogy kinyitottam szemeim, a barlang f�lhom�lya szikr�z� naps�t�snek t�nt. Hunyorogva, lassan szoktattam szemeim a f�nyhez. Nem tudtam akkor, hogy pontosan hol is vagyok. Tal�n meghaltam �s a mennybe ker�ltem? Vagy m�g �lek? Tudatom m�g nem volt teljesen tiszta, �gy mikor megpillantottam, azt a b�jos n�i arcot, aki fel�m emelkedett �s agg�dva pillantott r�m, gondolataim �n�ll� �letre keltek, �s elhagyt�k ajkaim. 
- Angyal vagy? – k�rdeztem er�tlen, m�gis nyugodt mosollyal az arcomon, felk�sz�lve, hogy „igent” mond. 
- Nem – mosolyodott el � is, �s egy vizes ruhadarabbal megt�r�lte verejt�kez� homlokomat. 
- De… ebben biztos vagyok – suttogtam a l�zt�l kipirult arccal. 
- Nem – r�zta a fej�t, nyomat�kos�tva vele szavait – farkas vagyok, az �n falk�m tagjai tal�ltak r�d 2 napja. Az�ta alszol, �s l�zas vagy. Ell�ttam a sebeidet, de most ne besz�lj, pihenj! – utas�tott kedvesen. 
- K�sz�n�m… - f�jtam ki lassan a leveg�t – a neved… mondd, mi a neved? – hangos�tottam fel k�rd�semet, hogy �rtse � is. 
- Ayame… Ayame vagyok. 
- �rtem, sz�p n�v egy… angyalhoz – suttogtam sz�rakozottan �s ism�t elnyomott a l�zzal felforr�s�tott �lom.

Folytat�s k�vetkezik!