3. r�sz

A fekete haj� l�ny egy feh�r toppban �s egy k�k hossz� szokny�ban jelent meg. H�t�n egy kisebb h�tizs�k pihent, amiben a ruh�it tartotta. A miko �s a f�ld�mon, m�r v�rt r�, b�r gyorsabb volt, mint gondolt�k. Kagome ugrott bele el�sz�r a k�tba, azt�n Inuyasha megfogta a l�nyt �s egy�tt jutottak a k�z�pkorba. Miut�n kim�sztak, gy�ny�r� smaragdz�ld f�, �s gy�ny�r� naps�t�s fogadta �ket. Kellemes k�s�i ny�r volt, m�gis t�k�letes h�m�rs�kletben lehetett utazni ilyenkor. Miut�n Sango�kkal megismerkedett Hitomi, Miroku feltette a megszokott k�rd�st, amire a v�lasz egy hat�rozott nem volt, aminek a szerzetes nem nagyon �r�lt, azt�n elindultak, hogy r�tal�ljanak Narakura. 
- Kagome, ki az a Sesshoumaru? – k�rdezte a l�ny, mert az el�bb eml�tett�k meg a nev�t. 
- � Inuyasha b�tyja, egy tisztav�r� kutyad�mon. Ut�lja a haland�kat, viszont egy kisl�ny, Rin vele utazik. – vil�gos�totta fel a miko, bar�tn�j�t. 
- �rtem, de ha egy ember az �tit�rsa, akkor nem ut�lja a haland�kat, vagy csak a kisl�ny a kiv�tel ez al�l. – mondta Hitomi. 
- Az igaz, hogy Rint megv�di, de az�rt nem aj�nlatos vele ujjat h�zni. – sz�lalt meg Miroku b�lcsen. 
- �rzitek ezt? – k�rdezte Sango, �s felkapta a fej�t, majd a m�g�tt�k elter�l� erd� fel� tekintett. 
- Gonosz d�moni aura, �s k�zeledik. – folytatta a szerzetes. 
- �n nem �rzem a b�z�t, de valami t�nyleg j�n erre. – mondta Inuyasha, de ez�rt el�r�ntotta a Tetsusaig�t. 
A f�ld alattuk hirtelen megremegett, �s f�l�ket hangos l�ptek zaja �t�tte meg, ami egyre er�s�d�tt. Ahogy az erd� fel� fordultak, egy t�vest�l kicsavart fa rep�lt fel�j�k, nagy sebess�ggel. Miroku levette a jobb tenyer�r�l a gy�ngysort. 
- Indulj sz�l! – ki�ltott fel, �s beszippantotta a k�zeled� t�rgyat, majd visszarakta a f�z�rt kez�re. 
- Eg�sz j� szerzetes. – hallottak meg egy m�ly �s torz hangot a f�k m�g�l, majd gazd�ja is kil�pett a takar�sb�l. Egy, k�t m�ter magas d�mon �llt el�tt�k, megny�lt pof�val, ami egy kutyafajt�ra eml�keztetett. Hossz� karmai megcsillantak a napf�nyen, �s fekete bunda d�szelgett a test�n. Szemei v�r�sen villogtak, ahogy a kis csapatra tekintett, �s keskeny koromfekete pupill�ja volt. Ha j�l megn�zt�k, egy farkasra hasonl�tott, mert hossz� d�s farok szinte s�rolta a f�ldet h�tul. �s a teste is nagyon hasonl�tott r�, csak abban t�rt el, hogy emberibb volt a kin�zete �s k�t l�bon �llt. 
- Te akarsz engem legy�zni? – k�rdezte Inuyasha nagyk�p�en, mivel nagyobb d�monra sz�m�tott. 
- Nem egy korccsal k�zdeni j�ttem, hanem az �kk�szil�nkok kellenek. – felelte nem �ppen kedvesen. 
- Ez�rt meghalsz! – kelt ki mag�b�l a hanyou, �s nekiugrott a d�monnak. 
Nagy csata vette kezdet�t. Inuyasha hi�ba csapott le a farkasra, az mindig h�r�totta a peng�t a hossz� karmaival, amiket m�g nagyobbra megn�vesztett a harc kezdet�n. A kutyaf�l� fi� m�r kezdett d�h�s lenni, �s egy kisebb kiker�l� man�ver ut�n, v�gighas�totta a t�mad� bal oldal�t. 
- Ez�rt megfizetsz f�lv�r. – sziszegte a farkas �s v�r�s szemeivel gyilkos pillant�sokat k�ld�tt a fi� fel�. 
- Heh, ink�bb �n �llek meg. – feleselt Inuyasha, azt�n a csat�t megunva egy Sz�lbord�t k�ld�tt a farkas fel�, aki ord�tva semmis�lt meg. 
– Na, ennyit err�l. 
- Inuyasha, szerinted ezt Naraku k�ldte az �kk�vek�rt? – k�rdezte Miroku. 
- Nem �reztem rajta Naraku b�z�t. – felelte a fi� �s elrakta a Tetsusaig�t. 
- Hitomi hov� lett? – n�zett k�rbe Kagome agg�dva. 
- Az el�bb, m�g itt volt mellettem. – mondta Sango. 
- Inuyasha, a szil�nkok elt�ntek a nyakamb�l! – sikkantott fel a miko, mire a hanyou odaszaladt. 
- Ezt nem hiszem el. Am�g nem figyelt�nk ellopt�k az �kk� szil�nkokat. – d�h�ng�tt a fi�. 
- Nyugodj meg. Nem �rzed annak az illat�t, aki elvitte Hitomit? – �rdekl�d�tt a szerzetes. 
- V�rj�l. – szippantott bele a leveg�be, azt�n meg�rzett valamit, amit�l elfintorodott. 
– Naraku b�z�t, de nem annyira. 
- Akkor induljunk. – mondta a d�monirt� �s elindultak a szagot k�vetve.

Folytat�sa k�vetkezik…