4. r�sz. A r�zsa

�szak palot�j�nak udvar�ban ny�ltak a vil�g legszebb r�zs�i. Zoenna honos�totta meg a kertben ezt a vir�gfajt�t, �s az�ta, szinte az eg�sz udvarban r�zs�k ny�ltak.

Yilsrana mosolyogva n�zte az egyik r�zsabokrot.

-Min gondolkodsz? –k�rdezte Silanna h�ga mell� l�pve.

-Semmin. –r�zta meg a fej�t Yilsrana. –Csak… �h, semmi.

Silanna megszagolt egy r�zs�t, azt�n �jra h�g�ra n�zett.

-Mi a helyzet Sesshoumaruval? –k�rdezte Silanna.

-Mi lenne? –k�rdezte Yilsrana.

-Agg�dott �rted. –jegyezte meg Silanna. –Mikor Ryukossei majdnem meg�lt.

-Menj�nk el s�t�lni. –v�ltott t�m�t Yilsrana.

Silanna mosolyogva b�lintott, azt�n h�g�val elhagyt�k a kertet.

Sesshoumaru el�l�pett a f�k takar�s�b�l, �s a r�zs�kra n�zett.

Az eltelt id� alatt egyre jobban beleszeretett a hercegn�be.

Agg�dott �rte, mikor megsebes�lt.

-Yilsrana Hime. –mondta ki halkan a l�ny nev�t, azt�n a t�sk�kkel nem foglalkozva let�pett egy sz�l r�zs�t.

Sesshoumaru visszament a palot�ba. De nem a saj�t szob�j�ba l�pett be.

Letette a r�zs�t Yilsrana �gy�ra, azt�n visszat�rt saj�t szob�j�ba.

Yilsrana �s Silanna egy v�zes�s, �s egy gy�ny�r�en tisztaviz� t� mellett �lltak. Yilsrana arc�n megjelent egy gonosz mosoly. N�v�re m�g� osont, �s belel�kte a t�ba.

Silanna pr�szk�lve j�tt a felsz�nre.

-Ez�rt m�g megkapod a magad�t. –�g�rte Silanna.

Yilsrana a nevet�s k�zben nem figyelt n�v�r�re, aki azonnal ki is haszn�lta a helyzetet.

Megragadta h�ga bok�j�t, �s ber�ntotta a v�zbe.

-Mondtam. –vigyorgott Silanna.

-Te… -mondta nevetve Yilsrana, �s a v�z al� nyomta n�v�re fej�t.

A k�t testv�r nevetve j�tszott a v�zben. Most senki sem n�zte volna �ket harcosoknak. F�l �ra m�lva kim�sztak a v�zb�l.

-Ideje visszamenni. –jegyezte meg Silanna, mik�zben megr�zta hossz�, vizes, z�ld haj�t.

-Igen. –b�lintott Yilsrana.

-Nem v�laszolt�l a k�rd�semre. –n�zett h�g�ra Silanna. –Tetszik Sesshoumaru?

-Dehogy is! –v�gta r� Yilsrana, �s elfordult, mert �rezte, hogy elv�r�s�d�tt.

-Ugyan m�r. –mondta Silanna. –Utolj�ra akkor viselkedt�l �gy, mikor belez�gt�l abba a farkasszellembe.

-Az m�r r�gen volt. –mondta Yilsrana. –K�l�nben sem volt komoly. Kougat nem �rdekelheti egy f�lszellem.

-Lefek�dt�l vele? –k�rdezte Silanna.

-Mi k�z�d hozz�? –k�rdezte Yilsrana n�v�r�re n�zve.

-Sz�val igen. –mondta Silanna.

-Nem. –mondta Yilsrana. –Nem fek�dtem le Kougaval! Fog fel!

-Te m�g mindig �t szereted? –k�rdezte d�bbenten Silanna.

-Nem. –mondta Yilsrana. –�t nem szeretem.

-Sz�val csak „�t nem szereted”? –k�rdezte hamisan mosolyogva Silanna. –Sz�val m�st szeretsz?

-Mi�rt nem hagysz b�k�n? –k�rdezte elkeseredve Yilsrana. –�n sem faggatlak t�ged a szerelmi �letedr�l. Ha j�l tudom, egy darabig te is j�rt�l Kougaval!

-Az m�g r�gebben volt. –felelte k�nnyed�n Silanna. –Ne veszekedj�nk. Csak az �rdekelt, hogy mit gondolsz Sesshoumarur�l.

-Tetszik. –ismerte be Yilsrana. –Most boldog vagy?

-Tudod, hogy te vagy a kedvenc kish�gom. –mosolygott Silanna. –�rdekel, hogy alakul az �leted.

-Tudom. –mondta Yilsrana. –Csak err�l a t�m�r�l nem szeretek besz�lni.

-Menj�nk haza. –z�rta le a t�m�t Silanna.

A k�t testv�r elindult vissza a palot�ba. Mikor oda�rtek Yilsrana elk�sz�nt n�v�r�t�l, �s bement a szob�j�ba.

Azonnal �szrevette az �gyon fekv� r�zs�t.

Felvette �s megszagolta.

A r�zsa illata mellett �rezte Sesshoumaru szag�t is.

Az erk�lyhez l�pett, �s kin�zett rajta.

Fels�hajtott.

Ami�ta Sesshoumaru �s apja a palot�ban voltak Yilsrana �szrevette, hogy egyre jobban vonz�dik a f�rfihoz. Nem tudta, mi lesz ezut�n, �s nem tudta, mi lesz az esk�v�vel.

Apja az est�ly �ta nem eml�tette az esk�v�t.

Maga a hercegn� d�bbenten vette �szre, hogy m�r kor�nt sem tiltakozna ellene olyan hevesen.

Fogalma sem volt, hogy a f�rfi hogy �rez ir�nta.

Yilsrana a nagy, szobat�k�r el� l�pett, �s belen�zett.

Letette a t�k�r mell� a r�zs�t, �s elkezdte kicsavarni a vizet a haj�b�l.

Levette v�rtj�t, azt�n neki�llt �t�lt�zni.

T�z perc m�lva egy feh�r haoriban, �s egy s�t�tk�k hakam�ban indult el kish�ga, Nishi szob�ja fel�.

A kisl�ny aludt, mikor Yilsrana bel�pett a szob�ba.

Yilsrana mosolyogva n�zte alv� kish�g�t, azt�n megfordult, �s kil�pett a szob�b�l.

Kicsivel k�s�bb belefutott Sesshoumaruba a folyos�n. Elmosolyodott.

-K�sz�n�m a r�zs�t. A kedven vir�gom. –mondta Yilsrana, �s tov�bbment.

Sesshoumaru a hercegn� ut�n n�zett, �s az � arc�n is megjelent egy mosoly. Azt�n gondolt egyet, �s kiment az udvarra.

Mikor Yilsrana visszat�rt a szob�j�ba, az �gy�n h�rom sz�l r�zsa fek�dt. Elmosolyodott. V�zbe tette a vir�gokat, azt�n le�lt a t�k�r el�, �s f�s�lk�dni kezdett.
 

Folytat�s k�vetkezik