12. r�sz. Testv�ri k�tel�k

Silanna �s Yilsrana �jabb neh�z edz�sen voltak t�l, amit Yilsrayen r�tt ki r�juk. Az edz�s ut�n a k�t testv�r �gy d�nt�tt, hogy elmennek f�r�dni.
-Nem tudom, apa mikor kegyelmez meg v�gre nek�nk. –s�hajtott Silanna, azt�n lebukott a v�z al�.
-Nem tudom, de �szint�n sz�lva, �n m�r kezdem unni. –sz�lalt meg Yilsrana, mikor n�v�re felj�tt a felsz�nre.
-Kell neked mindig h�sk�dn�d. –jegyezte meg tr�f�san Silanna. –�szint�n sz�lva nem tudom, a h�skomplekszust kit�l �r�k�lted.
-Legal�bb te hagyj b�k�n. –mordult r� n�v�r�re Yilsrana.
-Tudod, hogy nem gondolom komolyan Yilsy.
-Tudom. –mondta Yilsrana. –Csak most minden olyan zavaros.
-Sesshoumaru? –k�rdezte n�v�re.
Yilsrana b�lintott.
-Apa akart hozz�adni. –kezdte Yilsrana. –Eml�kszel, mit lev�gtam azon az est�lyen mikor k�z�lte? De m�r magam sem tudom, mit akarok.
-Kezdesz beleszeretni? –k�rdezte k�v�ncsian Silanna.
-Igen. –b�lintott Yilsrana. –�s szerintem ezt � is tudja.
-Ne izgulj emiatt kish�gom. –mondta mosolyogva Silanna. –Lesz, ami lesz. Most m�r lassan ideje lenne visszamenni a palot�ba.
Yilsrana ism�t b�lintott.
A k�t testv�r nemsok�ra elindult vissza a palot�ba.
Mikor elhaladtak a k�zponti csarnok mellett �szrevett�k a besz�lget� Zoenn�t �s Sesshoumarut. K�sz�ntek nekik, azt�n folytatt�k �tjukat.
-�rdekes. –jegyezte meg Sesshoumaru.
-Micsoda? –k�rdezte Zoenna.
-Mi�ta itt vagyok, �szrevettem, hogy Silanna �s Yilsrana k�z�tt a testv�ri k�tel�k sokkal er�sebb. –mondta Sesshoumaru.
-Ez �gy igaz. –b�lintott Zoenna.
-Van ennek valami k�l�nleges oka? –�rdekl�d�tt Sesshoumaru.
-Silanna a f�rjem legid�sebb, tisztav�r� l�nya, m�g Yilsrana a f�lszellemek k�zt a legid�sebb. –mondta Zoenna. –M�r a kisl�nyom, Yilsrana sz�let�se ut�n, szinte azonnal kialakult ez a k�tel�k. Kisebb kor�ban �lland�an Silanna vigy�zott Yilsyre. M�g harcolni is � tan�totta el�sz�r.
-�s Yilsrana mindig ilyen… -kezdte Sesshoumaru, de Zoenna f�lbeszak�totta.
-Mindig ilyen makacs, felel�tlen, meggondolatlan volt? –k�rdezte Zoenna, azt�n b�lintott. –Igen. � mindig ilyen volt. B�r Yilsrayen m�g nem adta fel, hogy megv�ltoztathatja.
-Szerintem fel k�ne adnia. –mondta Sesshoumaru, mire Zoenna �rdekl�dve n�zett r�. –�gy �rtem, ha megv�ltoztatja, az m�r nem lesz az a Yilsrana…
-Akibe beleszerett�l, igaz? –k�rdezte mosolyogva Zoenna.
A kutyaszellem b�lintott.
 
Ek�zben Yilsrana �s Silanna, Silanna szob�j�ban besz�lgettek.
-Sz�val t�nyleg beleszerett�l a Nyugati hercegecsk�be. –mondta Silanna h�ga arc�t tanulm�nyozva.
-Meddig fogsz m�g ezen lovagolni? –k�rdezte Yilsrana n�v�r�re n�zve.
-Tudod, hogy �n csak a te javadat akarom h�gocsk�m. –mosolyogott Silanna.
-Persze hogy tudom n�v�rk�m. –b�lintott Yilsrana. –De nem szeretn�m, ha holnap m�r ett�l lenne hangos az eg�sz palota.
-�gy ismersz engem? –k�rdezte Silanna.
-Nem. –mondta Yilsrana.
-H�t akkor? –k�rdezte Silanna. –Nincs mi�rt agg�dnod.
-Tudom. –mondta Yilsrana. –De nagyon f�lek, hogy kider�l.
-Csak akkor der�l ki, ha te akarod. –mondta Silanna. –Felesleges ezen idegeskedned Yilsy.
-Olyan j�, hogy itt vagy n�v�rem. –mondta halkan Yilsrana, �s meg�lelte n�v�r�t.
-Mindig melletted leszek Yilsy. –mondta Silanna. –Mindig…
 
Folytat�s k�vetkezik