25. r�sz. Az utaz�s kezdet�t veszi

Yilsrana m�g egyszer visszan�zett az �szaki palot�ra.
-Most m�r mehet�nk. –s�hajtotta.
-�s mond csak, mi�rt varrta a nyakadba ap�d az a bolhan�t? –k�rdezte Sesshoumaru.
-Nem tudom. –r�zta meg a fej�t Yilsrana, mik�zben tov�bbindultak.
-Ap�mnak is van egy ilyen szolg�ja. –mondta Sesshoumaru. –Myouganak h�vj�k.
-Akkor te sem fogod meg�szni. –nevetett Yilsrana.
-J� kis j�v�k�p. –morogta Sesshoumaru.
-Egy�bk�nt t�nyleg nem �rtem ap�mat. –r�zta meg a fej�t Yilsrana. –Legut�bb Ryunga majdnem az �r�letbe kergetett.
-Hogyan? –n�zett r� Sesshoumaru.
-Abban a hitben �l, hogy a tan�csai b�lcsek. –vont v�llat a hercegn�. –Ennyi az eg�sz.
-�rtem. –mondta Sesshoumaru, azt�n elfintorodott. –Rem�lem, most visszafogja majd mag�t.
-Ne rem�nykedj Sessh! –nevetett a l�ny.
-Rem�nykedni mindig szabad. –mondta Sesshoumaru.
-Persze. –mondta Yilsrana. –Csak n�ha felesleges.
-A nagy kutyaszellem fia csak nem egy kis bolhad�mont�l f�l? –k�rdezte vigyorogva Yilsrana.
-El�bb ut�bb kitekerem a nyakadat Yils. –mondta Sesshoumaru, de k�zben vigyorgott.
-El�re rettegek nagyuram. –mondta Yilsrana, �s ism�t kirobbant bel�le a nevet�s.
Sesshoumaru elkapta Yilsrana derek�t, mag�hoz r�ntotta a l�nyt, majd szenved�lyes cs�kot adott neki.
Yilsrana r�mosolygott Sesshoumarura, azt�n kics�szott a szellem kezei k�z�l.
A k�t alak tov�bbhaladt, �s lassan elmaradt m�g�tt�k az �szaki palota.
Sesshoumaru �s Yilsrana k�z�s kalandja ezzel kezdet�t vette.
 
V�ge az els� r�sznek