2. r�sz. A barlangban

Sesshoumaru �s Yilsrana egym�s oldal�n l�ptek be a barlangba. A Yilsrana v�ll�n �l� Kikara k�v�ncsian n�zel�d�tt, m�g az � fej�n �l� Ryunga csak mag�ban morgott.

Sesshoumaru �s Yilsrana l�tt�k, hogy valami pajzs v�di a barlangot, de az �ket gond n�lk�l �tengedte.

Yilsrana �s Sesshoumaru lassan haladtak, azt�n v�g�l megl�tt�k, ami�rt j�ttek.

Sz�rnyek �s egy�b k�v� v�lt szellemek gy�r�j�ben egy fiatal l�ny alakja is kivehet� volt.

-Midoriko. –mondta halkan Yilsrana.

-Nem is csoda, hogy ennyivel m�r nem b�rt. –mondta Sesshoumaru, a szellemeket szeml�lve.

-Igen. –�rtett egyet Yilsrana.

Sesshoumaru most a k�v� v�lt papn�t vette szem�gyre.

-T�nyleg hasonl�tasz r� Yils. –mondta v�g�l Sesshoumaru.

-Van egy lyuk a p�nc�lj�n. –mondta hirtelen Yilsrana. –Biztos ott t�vozott a lelke. A szent �kk�.

Sesshoumaru �t�lelte kedves�t, mire Kikara a l�ny v�ll�r�l �tugrott az �v�re.

-M�g mindig aggaszt Naraku? –k�rdezte halkan.

�gy t�nt, Yilsrana meg sem hallotta szerelme szavait. Kiismerhetetlen tekintettel szeml�lte a k�v� v�lt papn�t.

-Kedvesem. –sz�l�totta meg Sesshoumaru halkan.

Yilsrana megr�zta a fej�t, azt�n r�n�zett Sesshoumarura.

-Bocs�nat. –mondta. –Sz�lt�l?

-Csak azt k�rdeztem, hogy agg�dsz e Naraku miatt. –mondta Sesshoumaru.

-Am�g �l, addig vad�szni fog az �kk�re. –mondta Yilsrana. –Ebb�l ad�d�an nekem el�bb kell levad�sznom.

-Nek�nk, kedvesem. –mondta Sesshoumaru. –Nek�nk.

Yilsrana hirtelen lehunyta k�k szemeit, �s beleszimatolt a leveg�be.

-Kisl�ny, nyugodtan el�j�hetsz. –mondta kedvesen. –Nem esz�nk meg.

Az egyik szikla m�g�l, egy fiatal, t�z �ves l�ny b�jt el�. Fekete haja, �s szint�n fekete szemei voltak. Egy egyszer�, z�ld kimon�t viselt.

-Tudom. –mondta. –Hagy, menjek veletek!

Sesshoumaru meg�tk�zve meredt a kisl�nyra, m�g Yilsrana egyszer�en csak elmosolyodott.

-Mi s neved? –k�rdezte Yilsrana.

-Lea. –mondta a kisl�ny. –Te vagy Midoriko?

-Nem. –mosolyogott Yilsrana. –Att�l tartok, nem. Yilsrana vagyok, �szakr�l.

A kisl�ny csillog� szemekkel meredt Yilsran�ra.

-Az egyik tartom�ny�r�k�s? –k�rdezte izgatottan. –Zoenna sama, �s Yilsrayen sama egyik l�ny?

Yilsrana b�lintott.

-Fiatal korod ellen�re igen j�l t�j�kozott vagy. –mondta Sesshoumaru.

-Csak odafigyelek. –mondta Lea. –Veletek mehetek?

-Mi�rt nem akarsz itthon maradni? –k�rdezte Yilsrana.

-Vil�got akarok l�tni. –mondta Lea. –Nem akarok egy faluban �lni. A csal�dom meghalt. Nincs ki miatt maradjak. �s ha nem visztek magatokkal, egyed�l is elsz�k�m.

Sesshoumaru el�sz�r Yilsran�ra n�zett, azt�n Le�ra, azt�n megint Yilsran�ra.

-Ez a kisl�ny vesz�lyesen hasonl�t r�d viselked�sben dr�g�m. –mondta azt�n d�bbenten Sesshoumaru.

Yilsrana r�mosolygott szerelm�re, azt�n Le�ra n�zett.

-Vel�nk j�hetsz. –mondta Yilsrana.

-Jujj de j�!!! –ujjongott Lea.

-J�l meggondoltad dr�g�m? –k�rdezte Sesshoumaru.

-Ha egyed�l sz�kik el, �s biztos, hogy ha nem vissz�k magunkkal el is sz�kik, igen hamar megeszi valami. –mondta Yilsrana. –De ha vel�nk j�n, akkor legal�bb tudunk figyelni r�.

-Ez igaz. –mondta Sesshoumaru.

-�s te ki vagy? –n�zett Lea Sesshoumarura.

-� Sesshoumaru. –mondta Yilsrana. –A jegyesem.

-Inutaishou fia? –k�rdezte Lea.

Sesshoumaru b�lintott, azt�n elmosolyodott.

-Te t�nyleg sok mindent tudsz. –mondta.

V�g�l a kis csapat �tra kelt.

Imm�r h�rman, vagyis, ha Ryungat �s Kikarat is sz�moljuk, �ten hagyt�k el a barlangot.

Midoriko v�gs� nyughely�t.

Folytat�s k�vetkezik