10. r�sz. Sou’unga �s �szak �rn�je

Halk, szomor� �nek sz�llt a sz�llel. Yilsrana egy dombon �llt, �s �nekelt. Lassan elindult, �s egy nem messze l�v� k�t mell� s�t�lt. Valami furcs�t �rzett, �s hamarosan r� is j�tt, hogy mit.

• Mi a baj �rn�m? – k�rdezte Ryunga.
• Ez a k�t. – kezdte Yilsrana. – Furcsa er�ket �rzek k�r�l�tte.
• Furcsa er�ket? – k�rdezte Ryunga.
• Igen. – mondta Yilsrana. – Valahogy, az id�vel van kapcsolatban. Igen. A j�v�be lehet jutni vele.

Yilsrana k�zbe vette a Sou’ung�t, �s s�hajtott.

• Azt hiszem, jelen esetben ez lesz a leghelyesebb. – mondta.
• Mi? – k�rdezte a bolha.

Yilsrana s�hajtott, �s beledobta a Sou’ung�t a k�tba.

• Mi�rt tetted ezt �rn�m? – k�rdezte a bolhad�mon n�.
• �gy legal�bb csak k�s�bb okoz majd probl�m�t a Sou’unga, ha ebben a korban marad, Sesshoumaru el�bb, vagy ut�bb r�tal�lt volna.
• Igazad lehet �rn�m. – mondta a bolhad�mon n�.

Yilsrana megfordult, �s elindult az ellenkez� ir�nyba. Hirtelen meg�llt, �s beleszimatolt a leveg�be.

• Gyere el� Kyou, tudom hogy itt vagy. – mondta azt�n.

A f�k k�z�l egy feh�r haj�, m�lt�s�gteljes szellem l�pett el�.

- Yilsrana Hime. – hajolt meg a szellem. – �r�m �nt �jra l�tni.

- Mit akarsz Kyou? – k�rdezte a hercegn�.

- Yilsrana Hime, itt az id�. – mondta a szellem.

- Id�? – k�rdezte Yilsrana.

- Az id�, hogy elfoglald ap�d hely�t. – mondta Kyou. – �rn�m.

- �n? – k�rdezte Yilsrana. – Nem hagyhatta r�m…

- Pedig ez volt a nagy�r akarata �rn�m. – mondta Kyou. – Azt akarta, hogy te l�gy �szak �rn�je, ha � meghalna.

Yilsrana d�bbenten meredt maga el�.

H�t megt�rt�nt, amit�l tartott.

Apja �t nevezte meg �r�k�s�nek.

De mi�rt?

Yilsrana nem tudott megnyugodni. Tudta, hogy teljes�teni fogja apja k�v�ns�g�t, de nem akart ekkora felel�ss�get.

Nem �rtette, apja mi�rt pont �t, a legfelel�tlenebbet nevezte meg �r�k�se gyan�nt.

• Nos �rn�, visszat�rsz velem �szakra? – k�rdezte Kyou.

Yilsrana felemelte a fej�t.

• Igen. – mondta – Ha ap�m ezt k�v�nta, h�t teljes�tem akarat�t.

Kyou elmosolyodott.

• Ap�d tudta, hogy v�g�l �gy d�ntesz majd �rn�. – mondta.
• T�l j�l ismert. – s�hajtott Yilsrana.
• Indulhatunk? – k�rdezte Kyou.

Yilsrana b�lintott.

• Igen.
• Remek �rn�je leszel �szaknak Hime. – mondta Kyou.

Yilsrana halv�nyan elmosolyodott.

• Csak igazad legyen Kyou. – mondta azt�n.

Kyou rejt�lyes mosollyal fordult Yilsrana fel�.

• Nekem mindig igazam van �rn�m. – mondta. – K�l�nben nem lettem volna az apja tan�csad�ja �vsz�zadokig.
• Induljunk. – suttogta Yilsrana. – V�r r�m a v�gzetem.

R�videsen k�t szellemg�mb kezdett az �szaki palota fel� sz�guldani, hogy ott Yilsrana beteljes�thesse apja utols� akarat�t, �s �tvegye �szak ir�ny�t�s�t.

Nagy felel�ss�g v�rt ezzel a hercegn�re, aki vil�g �let�ben felel�tlen volt. De most, apja ir�nti tiszteletb�l hajland� v�ltoztatni ezen, hogy j� �rn�je legyen �szaknak.

V�ge a harmadik r�sznek