5. fejezet - Yusuke rokonai
- Na akkor? Elmondod? – Kurama k�rd� tekintettel n�zett r�m.
- Att�l tartok nem. –Mondtam egyszer�en. - M�ghozz� az�rt, mert m�g
�n magam sem tudom, mi b�nt igaz�n. – Nos t�bbnyire igazat mondtam.
De azt m�g sem f�zhettem hozz�, hogy… Basszus az rohadt nagy bajom,
hogy szeretlek, �rted?! Mert helyes vagy �s csod�latos z�ld szemeid vannak.
Figyelmes vagy �s nagyon kedves. Mondjuk azt sem tudom, hogy egy�tal�n,
hogy �riztem meg a hidegv�rem.
Ny�jt�zkodva fel�lltam azt�n Kurama fel� ny�jtottam a kezemet. – Te
is j�ssz? – a fi� megfogta a kezem �s fel�llt.
- Persze - mosolygott. Kicsit zs�folt est�m volt, mitagad�s. Amikor
fel�rt�nk Hiei az ablakban �lt, Yusuke �s Kuwabara a kanap�n aludt…
�ppen egym�st �lelt�k, ami kiss�… hogy is mondjam… vicces
l�tv�nyt ny�jtott…
- Na, j� �jszak�t Kurama �s Szotyi… akarom mondani Hiei.
- Megfojtom!!! – Hiei nekem akart ugrani. �n besz�kkentem a szob�m
ajtaj�n �s bev�gtam az ajt�t. Lecs�sztam az ajt� alj�ba. Nem voltam �lmos.
F�ltem. De m�r r�g nem az S oszt�ly� sz�rnyt�l. A saj�t �rz�seim rabja
voltam. Olyan volt mintha m�zs�s s�lyokkal egy�tt borultam volna az
�gyamra. A tudatom k�dbe burkol�zott �s kiz�rt minden k�lvil�gi t�nyez�t.
�n m�g t�nyleg soha nem voltam szerelmes. De most…

Reggel f�radtan �bredtem, hatalmas zajra.. Besz�lget�snek nem nevezhet�
hangok �t�tt�k meg a f�lemet.
- Te idi�ta! Most meghalsz. Amikor kikukucsk�ltam az ajt�n azt l�ttam, hogy
Yusuke fel – al� rohang�l a lak�somban Hiei pedig a kardj�val �ld�zi.
�lmosan d�rzs�ltem meg a szemem, kezemben pedig m�g ott szorongattam a
pl�ss v�zilovamat. Kurama l�pdelt oda mell�m �n meg �lmosan d�ltem a
v�ll�nak.
- Mi t�rt�nt m�r megint?
- � semmi. Csak Yusuke le�nt�tte egy poh�r v�zzel Hieit reggel…
Vagyis kb. f�l �r�ja… Az�ta megy ez a cirkusz. – mosolygott.
- � istenem… M�G ALUDNI AKARTAM!!! – V�gtam a fi�khoz a
pl�ss�met. – De m�r mindegy… A konyh�ba somford�ltam reggelit
k�sz�teni. Na meg k�v�t, mert rohadt �lmos voltam.
- L�tom nem aludtad ki magadat. – �reztem Kurama kez�t a v�llamon.
- Viccelsz? Ez volt �letem leghosszabb �jszak�ja. – ny�gtem. Most
el�sz�r derengeni kezdett az eml�keimben, hogy p�r napja Kurama megcs�kolt.
Fura, hogy az�ta csup�n bar�tokk�nt besz�lt�nk. Lehet, hogy ez neki nem is
jelentett annyit mint nekem.

Miut�n az eg�sz banda megreggelizett, Hiei felpattant �s fel - al� kezdett
j�rk�lni apr�cska �tkez�mben.
- Mi van m�r t�kmag? – K�rdezte Kuwabara.
- Mi csak itt sz�rakozunk a d�mon meg szabadon gar�zd�lkodik odakint…
Nem k�ne valamit csin�lnunk, ahelyett, hogy egy ilyen sz�nalmas haland�
lakhely�n �tkez�nk??!! – osztotta meg v�lem�ny�t a t�zd�mon.
- M�r megbocs�ss Szotyi, de tudtommal sim�n kaptalak el m�g v�dekezni sem
tudt�l! Plusz vend�g�l l�tlak ti meg reggel fel�bresztetek, holott f�l
�jszaka nem aludtam… �s ezek ut�n m�g neked �ll feljebb??
Yusuke lefordult a sz�kr�l a Szotyi sz� hallat�n.
- Nem vagyok Szotyi, vil�gos haland�?! Ha m�g egyszer kimondod, r�vid
�leted pillanatokon bel�l fog megszakadni. K�l�nben is! Mi az a Szotyi?
Olyan hevesen �lltam fel, hogy a sz�kem h�tra esett, �s miut�n az asztalra
csaptam n�h�ny poh�r v�szesen remegni kezdett.
- Ez m�r a pof�tlans�g teteje! Ne sz�rakozz velem, mert nagyon megb�nod! A
te szavaiddal �lve nem vagyunk egy s�lycsoportban… - mondtam. Ha a
szemmel �lni lehetett volna Hiei holtan esett volna �ssze...Szerencs�je
volt...
Yusuk�t kezdte �rdekelni az utols� mondatom… S�t Kurama �s Kuwabara
is �rdekl�d� tekintettel n�ztek r�m… - Mit �rtesz az alatt, hogy nem
vagytok egy s�lycsoportban? Haver t�ged megvert egy l�ny?! – Kazu �s
Yusuke hahot�ba t�rt ki m�g Kuram�nak csak a sz�ja sarka kezdett r�ngat�zni
az elfojtott nevet�st�l. Hiei feje a v�r�s egy s�t�tebb �rnyalat�t �lt�tte
fel �s menten nekem ugrott volna, ha Kurama nem �ll v�delmez�en el�m.
- Hiei nyugi. De nem fogunk v�gig keresni egy k�t milli�s v�rost csak mert
van egy ilyen d�mon. Van egy sejt�sem, hogy meg sem tal�ln�nk. - Hiei
f�jtatni kezdett mint egy macska. Elkellett azonban ismernie, hogy
bar�tj�nak m�r megint igaza van… Vagyis nincs. De ezt mi akkor m�g
nem tudtuk, hiszen, ha logikusan v�gig gondoljuk ez a legc�lszer�bb…
Mekkora csapd�ba s�t�ltunk istenem…

- Eszti tulajdonk�ppen mi is az az er� ami miatt nem vagytok egy
s�lycsoportban? – Yusuk�nek er�s �nkontrolra volt sz�ks�ge ahhoz,
hogy ezt mind r�h�g�s n�lk�l v�gig tudja mondani.
- �rny hordoz� vagyok. – mondtam.
- Hogy micsoda? – Az az �rtelmes tekintet amivel Urameshi r�m
n�zett… h�t nem tudom… engem kb. a h�rom �vesekre
eml�keztetett. M�g Hiei is k�v�ncsian fordult fel�m, addig Kurama mindent
tud�an mosolygott. Kuwabar�nak ez fel is t�nt.
- Mit mosolyogsz te okos toj�s? Ha valamit tudsz mondjad, mert megverlek!
Van egy olyan �rz�sem, hogy Kurama nem amiatt kezdett besz�lni, mert
megijedt Kazu fenyeget�s�t�l.
- Az �rny hordoz�k mindig n�k. Rendk�v�li szellemi erej�k, hajl�konys�guk
�s gyorsas�guk van. Ugyan akkor nem rendelkeznek t�l nagy fizikai er�vel.
Az �gy nevezett �rnyak aff�le fekete gy�kerek amiket nem lehet elv�gni.
Tulajdonk�ppen, ha t�k�lyre fejlesztik akkor S oszt�ly� d�monok hatalm�val
rendelkezhet…
Na igen majdnem ez volt a teljes igazs�g… Majdnem. Csakhogy volt itt
egy apr�cska probl�ma. R�j�ttem mi�rt van itt a sz�rny… �n kellek
neki. Ha 17 �ves elm�ltam elveheti az er�m. Abban a percben �n meghalok. �s
sajnos a fi�k sem tudnak megv�deni. Te ezt tudtad ugye Koenma-san? Ez�rt
k�ldted �ket. De ez �des kev�s lesz ezt te is tudod… Akaratlanul is
elszomorodtam, mert a hal�lomat t�nyleg semmi nem akad�lyozhatja meg senki
�s semmi. Ezt az �rz�st egy er�tlen mosollyal pr�b�ltam pal�stolni.

Yusuke �lmosan ny�jt�zott. – Nem csin�lunk valamit? A lust�lkod�s
kezd az agyamra menni.
- Megn�zz�k a rokonaidat?- k�rdeztem mell�kesen.
- Rokon? – fi� furcsa tekintettel n�zett r�m.
- Tudod akik abban a hatalmas Zoo felirat� parkban �lnek. Van bel�l�k kicsi
meg nagy. �llatoknak h�vj�k �ket… - a mondatom itt szakad f�lbe, mert
Yusuke �ld�zni kezdett.
- Sz�val szerinted egy �llat vagyok? – k�rdezte amikor kifulladva
d�ltem bele a fotelba.
- �szint�n? Nem… Szerintem te egy majom vagy…