6. fejezet - Egy aor� sz�...
V�g�lis az az �tlet, hogy elmenj�nk a F�v�rosi �llatkertbe csak Hieinek nem
tetszett. V�rhat� volt. Annyira elegem volt m�r abb�l, hogy Szottyinak soha
semmi nem j�. Rekordot d�nt�tt… M�g csak k�t napja ismerem, de
esk�sz�m t�bbsz�r h�zott fel mint eddig b�rki… Amikor pedig v�gre
er�t vett mag�n �s el tudtunk indulni, eg�sz �ton morgott a villamoson,
miut�n majdnem hasra esett. Szitkoz�dni kezdett �s az � szavaival �lve
„haland� k�zleked�si eszk�z�ket” szidta.
- Sajn�lom, de se kocsim se jogsim nincs �gy, hogy, ha valami nem
tetszik… - sziszegtem a fi� f�l�be.
Mint tudni lehet a vid�mpark, a nagy cirkusz �s az �llat kert egy �ton
vannak. Kazu �s Yusuke rim�nkodni kezdtek, hogy legk�zelebb a vid�mparkba
j�jj�nk.
- �gy csin�ltok mintha m�g soha nem j�rtatok volna vid�mparkban. –
Nevettem a fi�kra. Komolyan mondom ilyen k�ny�rg� tekintetet m�g �letemben
nem l�ttam. �gy h�t meg�g�rtem, hogy legk�zelebb oda megy�nk. Mikor
kiv�ltottam a jegyeket Hiei �rdekl�dve megk�rdezte, hogy tartanak-e itt
s�rk�nyokat.
- A mi vil�gunkban m�r r�ges-r�gen nincsenek s�rk�nyok. - Mondtam a fi�nak,
aki ezek ut�n kijelentette, hogy ebben az estben k�r volt ide j�nnie.
Most m�r csak az volt a probl�ma, hogy mindenki m�sfele akart menni. �n m�r
sokszor j�rtam itt, teh�t nekem �des mindegy volt, hova megy�nk el�sz�r.
Amikor megel�geltem a vit�t idegesen int�ztem szavaimat a fi�khoz.
- Nem vagytok kisgyerekek. Ismeritek a t�rk�pet is, teh�t menjetek arra
fel� amerre szeretn�tek. Hiei, Yusuke �s Kuwabara egy ir�nyba mentek, amit
�n szem�ly szerint nem tartottam szerencs�s dolognak, tekintve, hogy
mindenen �sszekaptak. Mindenesetre �n K�ram�val tartottam, aki
term�szetesen az �sszes n�v�ny ir�nt �rdekl�d�tt. �gy h�t az �veg h�zakhoz
ment�nk els�nek. A fi� mindent alaposan szem�gyre vett �s minden egyes
n�v�nyhez volt hozz� f�zni val�ja. Figyelmesen hallgattam a szavait. Nem
gondoltam, hogy valaki ennyire rajonghat a n�v�nyek�rt. Bele n�ztem az okos
elragad� szemekbe. Ez a szemp�r nagyon sokf�le �rz�st keltett bennem.
L�ttam benne a saj�t arcom. Egyszer�en csak j� volt n�zni. Szinte bele
lehetett mer�lni a m�lyz�ldbe. Elakartam mondani mindent ennek a
szemp�rnak. Elakartam mondani, hogy szeretem. �s elakartam mondani neki azt
is, hogy tudom, hogy meg fogok halni, mert a d�mon �rtem j�tt… Ugyan
akkor ez a k�t szem le is b�n�tott. Egyszer�en t�k�letes volt. Legal�bbis
sz�momra…

Miut�n p�r �ra m�lva bej�ratn�l tal�lkoztunk megk�nnyebb�lten l�ttam, hogy
egyik fi�nak sincsenek z�z�d�sai, amib�l arra k�vetkeztettem, hogy nem
vert�k �ssze egym�st.
- Indulhatunk haza? – k�rdeztem f�radtan, tekintve, hogy alig
aludtam. A fi�k helyesl�en b�logattak. Haza �ton �n h�tul baktattam m�g �k
el�l h�ly�ltek… Persze ennek megint Hiei itta meg a lev�t.
- Mi a baj? – k�rdezte meg Kurama, mik�zben a fi�k �ppen el�l
balh�ztak.
- Semmi - mosolyogtam – Csak f�radt vagyok.
�s ezek ut�n m�g f�zn�m kellett… Amit m�skor sz�vesen tenn�k, de
tekintve, hogy Yusuke �s Kuwabara annyit esznek, mint �n egy h�ten
�sszesen… ez nem t�nt t�l �d�t�nek… Az�rt valamit csak �ssze
�t�ttem, majd f�radtan �ltem le a t�v� el�.
- Nem j�ssz le? – k�rdezte Kurama.
- Sz�vesen. – mondtam �s m�r mentem is a cip�m�rt. Sz�tlanul
baktattunk le a l�pcs�n. Mikor le�rt�nk a kis parkba, Kurama szembefordult
velem. �n belemer�ltem a j�de szemekbe. Hatalmas hiba volt… Nem
tudtam szabadulni. Soha, de soha t�bb� nem enged el ez a tekintet…

- Hova mentek ezek ketten? – k�rdezte Yusuke. – Olyan fur�n
viselkedtek…
- Te agytalan! Nem t�nt fel, hogy Kurama szerelmes?!! Komolyan mondom nem
hittem volna, hogy ennyire idi�ta vagy… - Hiei „kedves”
szavai Yusuke d�bbenet�t v�ltott�k ki.
- Az nem lehet! – Jelentette ki. – Kurama �let�ben nem volt m�g
szerelmes. �s Esztibe sem lesz az biztos.
- Nem fogok veled vitatkozni. L�ttam amit l�ttam.
Yusuke k�v�ncsis�ga egyre n�vekedett, ahogy Kuwabar�j� is.
- Szotyi k�rlek mondd el! – Vitte be Yusuke egy kaj�n vigyor
k�s�ret�ben a tal�latot.
- NEM VAGYOK SZOTYI!!!!!! Meg�llek Yusuke. Ez volt �leted utols� nagy
hib�ja… Utols� k�v�ns�g?
- H� nyugi haver, nem kell annyira mellre sz�vni…

M�g mindig a z�ld szemekbe b�multam. Fejem ki�r�lt �s olyan �rz�sem t�madt
mintha �tl�tsz� lenn�k. Nem tudtam mit mondani a fi�nak. Egyszer�en csak
hozz� b�jtam. Ez olyan volt mintha az �lmom v�lt volna val�ra. Mikor a
biztons�got ny�jt� meleg kezek �lel�s�ben voltam minden megv�ltozott.
- Mikor megcs�kolt�l… - makogtam esetlen�l. – azt komolyan
gondoltad? – F�ltem a v�lasz�t�l.
- Komolyan. – mondta csendesen. Gyeng�den felemelte az �llamat �s
megcs�kolt. �n �r�mmel viszonoztam. – Szeretlek. – Ez a kicsi
sz� nagyon meglepett. Pedig a nap m�g tartogatott meglepet�seket…