XIII. fejezet

Fura ez �gy…

Reggel mikor Kagome fel�bredt hideg sz�l csapta meg. A l�ny beremegett. Mikor �szrevette a m�r r�gen kialudt t�z mellett gubbaszt� szellemet odas�t�lt hozz�.

• J� reggelt! – �lt le mell� �s v�ll�ra hajtotta fej�t.
• Kor�n fel�bredt�l. – v�laszolt Sesshoumaru megszokott h�v�s hangj�n.
• Egyszer nem tudn�l csak annyit mondani, hogy neked is, vagy viszont. –
• Neked is. – h�zta mosolyra sz�j�t.
• Sesshoumaru… tudnod kell, hogy ami tegnap t�rt�nt… -
• Az csak hirtelen felindul�s volt. –
• Igen… - mondta csal�dottan a l�ny, nem igaz�n ezt akarta kihozni a dologb�l.

Sok�ig n�ma csendben �ltek �s n�zet egym�s szem�be, majd mikor m�r nem b�rt�k tov�bb egym�snak estek, �s heves cs�kol�z�sba kezdtek. Mikor m�r od�ig jutottak, hogy leveszik egym�sr�l a ruh�kat meg�lltak, �s k�rbe n�ztek. Csal�dottan vett�k �szre, hogy amiben lehetetlen�l rem�nykedtek, hogy a t�bbiek nincsenek ott, nem val�s�g. Rendbe szedt�k magukat, megigaz�tott�k hajukat �s ruh�ikat, majd tisztes t�vols�gra egym�st�l besz�lgetni kezdtek.

• Mi lesz Inuyash�val? – tette fel a k�rd�st Sesshoumaru.
• Inuyasha… tudod �n, nagyon szerettem, de ez rem�nytelen � Kikiyou�. T�bbek k�z�tt ez�rt lettem d�mon… de most m�r… azt hiszem, k�pes vagyok tov�bb l�pni. �s ha te is �gy gondo… -
• J� reggelt! – �bredt fel Rin �s kik�sz�l�dott a meleg bund�b�l.
• J� reggelt Rin – mosolygott Kagome.

A kisl�ny bele�lt Kagome �lbe �s onnan n�zte a meredt szellemet.

• Jaken! – ki�ltott az.
• Igen nagyuram? – �bredt fel a kis szolga is.
• Hozz t�zif�t! –
• Na de reggel nagyuram? –
• Igen reggel, m�g kor�n van, �s a l�nyok f�znak. –
• Ez egyre rosszabb, a nagy�r m�r t�bb haland�val is foglalkozik, ennek nem lesz j� v�ge… - motyogta mag�nak, mik�zben b�natosan elbattyogott.
• Sesshoumaru mi elmegy�nk enni valahova, l�ttam, egy falut a k�zelben. Te nem j�ssz? – k�rdezte a l�ny.
• Nem �n nem eszek emberi �tket. –
• Tudom, de az�rt elk�s�rhetn�l minket. –
• Nem. Maradok. –
• Ahogy gondolod. – hagyta r� Kagome �s k�zen fogva elindult a kisl�nnyal.

XIV. fejezet

A fogad�ban

• Mit esz�nk ma? – k�rdezte Rin.
• M�g nem tudom. Bemegy�nk a fogad�ba. –

• J� napot. Enni szeretn�nk. –
• Fizetni is tudsz? –
• H�t iz�… - vakargatta a h�t�t.
• A kiszolg�l�l�ny beteg, �gy nem tud bej�nni eg�sz d�lel�tt. Kaptok �telt, ha beseg�tetek. –
• Hol van? Meg tudom gy�gy�tani. –
• K�sz�n�m, de az, az � baja, ha d�lut�n nem j�n be, felveszek m�st, de most nincs senki, aki be tudna �llni. De ha te be�llsz kapsz �telt. –
• Csak egy d�lut�nra? –
• Igen. –
• Rendben. –
• Akkor, gyertek ut�nam. El�sz�r egyetek, azt�n te, vedd fel ezt. A kisl�ny meg menjen h�tra mosogatni. –
• Mi lenne, ha ink�bb �n ledolgozn�m azt is? –
• Ahogy akarod. –
• Rin egy�l sz�pen. – adta az �telt a kicsinek, � maga meg felvette az egyenruh�t �s odament a t�bbi felszolg�l�hoz. –

Mikor a f�n�k megj�tt, hogy kiossza a feladatokat, Kagome egyb�l reklam�lni kezdett.

• Ez a ruha t�l kicsi, �pphogy nem l�tszik ki bel�le a fenekem. – panaszkodott.
• Angyalom mi ebb�l �l�nk. Ez�rt vannak ebben a fogad�ban ilyen sokan. Te �s Chiyo szolg�ltok fel. Suu, Kaoi az italos hord�khoz. Lain, Celly most ti mosogattok. –
• Nem mosogathatn�k �n? – k�rdezte b�tortalanul Kagome, mik�zben a szokny�j�t h�zogatta lefele, �s agg�dva n�zett v�gig, egy pi�s f�rfi csord�n.
• Nem, egy ilyen arcot k�r lenne elrejteni. –
• Remek. – mondta, majd szolg�latba �llt

Egy �ra m�lva m�r eg�szen �sszebar�tkozott a t�bbi l�nnyal. M�r nem volt sok h�tra a munkaid�b�l. Kagome t�relmesen t�rte a hozz� ir�nyzott, henceg� besz�l�sokat, de amikor r�vertek a fenek�re olyat adott visszak�zb�l, hogy az illet� lefordult a sz�kb�l. Ekkor ker�lt csak nagy bajba. Egy m�sik r�szeg kez�n�l fogva az �l�be r�ntotta �s szorosan mag�hoz fogta. Kagome nem szabadult. Seg�ts�g�rt ki�ltott, de csak Chiyo szaladt oda, � sem tudott sok mindent tenni. Ekkor l�pett be valaki a fogad�ba. Valaki, akit annyira feld�h�tette a l�tv�ny, hogy v�gzett a l�nyt fogva tart� alakkal.

• Nem esett bajod. – k�rdezte h�v�sen Sesshoumaru.
• Ne… nem. – dadogta Kagome, aki m�g mindig nem t�rt teljesen mag�hoz.
• Hol van Rin? –
• H�tul. –
• Maradj itt, mindj�rt hozom. – azzal Sesshoumaru elindult h�tra.

N�h�ny sikoly �s er�szakos z�rej ut�n a mosolyg� Rinnel k�zen fogva t�rt vissza.

• Mehet�nk? – k�rdezte a szellem Kagom�t.
• Igen. –
• Kagome, te elm�sz ezzel? – sikkantottak fel agg�dva a l�nyok.

Kagome m�r nem felelt csak lassan elballagtak.

XV. fejezet

Szeretlek

• Honnan tudtad, hol vagyunk? – k�rdezte Kagome, imm�r ism�t a t�borban.

Rin �s Jaken m�r aludtak, csak ilyenkor tudtak norm�lisan besz�lni.

• T�l sok� nem j�ttetek. Elindultunk megkeresni titeket. A faluig k�vettem az illatod. Azt�n meghallottam a sikolyt.
• Agg�dt�l �rt�nk? –

Sesshoumaru nem felelt, nem az � asztala volt az �rzelg�sk�d�s, csak r�n�zett a l�nyra. Ebb�l Kagome mindent kiolvasott. Gyeng�ds�get, aggodalmat, f�lelmet.

• Sajn�lom. – sz�lalt meg v�g�l b�nb�n�an – De csak akkor adtak �telt, ha dolgozom �rte. –
• D�mon vagy, elvehetted volna. –
• �n nem vagyok olyan… a sz�vem ember �s soha nem gyilkoln�k csak az�rt, mert �hes vagyok. –
• Haland�. – fordult el Sesshoumaru.
• Haland�… az lehet. De ez a haland� szeret. – �s itt megcs�kolta a szellemet – �s �rzem, hogy te is szereted �t. –
• Az lehet. – h�zta mosolyra sz�j�t, majd viszonozta cs�kot.

Kagome a szellem v�ll�ra d�lt �s �gy aludt el. Megint �gy �rezte, biztons�gban van, hogy valaki mindig ott lesz mellette �s megv�di, ha kell.