XVI. fejezet

Tal�lkoz�s

M�snap kor�n tov�bb indultak. El�g nagy kit�r�t tettek, pedig csak Narakut akarj�k el�ker�teni. Most d�lnek vett�k az ir�nyt. Kicsit temp�sabban meneteltek el�refel�.

• Sesshoumaru mi a baj? Mi�rt siet�nk ennyire? –
• M�g s�t�ted�s el�tt �t akarok �rni az erd�n. – “Inuyasha… �rzem az �cs�m szag�t…”
• Mi�rt? –
• Mi�rt k�rdezel ennyit? –
• Bocs�nat. – hajtotta le a fej�t Kagome �s b�skomoran ballagott tov�bb.

***

• �rzem. Ez Kagome illata! Ezer k�z�l felismerem, de valami olyan furcsa… -
• Mi Inuyasha? – s�rgette a v�lasszal Miroku, mivel el�gg� izgatott volt, hogy v�gre megtal�lt�k Kagom�t.
• Az illata… d�moni… -
• Nem kevered �ssze valakivel? – l�pett mell�j�k Sango.
• Nem! Ez biztos, hogy �! De m�g valaki szag�t �rzem, ami el�gg� d�h�t�! – ki�ltott, azzal elrohant.

***

• Utol�rt… - �llt meg Sesshoumaru �s h�trafordult.
• Hogy mi? – �rtetlenkedett a l�ny, aki most meg�ll�totta a Rint �s Jakent cipel� s�rk�nylovat.
• Kagome! – rohant a l�ny fel� vill�m gyorsan a hanyou.
• Inu… yasha… - ny�gte a meglepetts�gt�l.
• Dr�ga �cs�m, h�t te is meg�rkezt�l. – tetetett �r�met a szellem.
• Sesshoumaru… - morgott a f�lv�r – Kagome mit keresel itt ezzel, hal�lra agg�dtuk magunkat miattad?! –
• Inuyasha… m�g nem kellett volna tal�lkoznunk… m�g nem… -
• Mir�l besz�lsz? – �rtetlenkedett a hanyou �s buta arcot v�gott.
• Kagome! – ugrott a l�ny nyak�ba Sippou – Annyira �r�l�k, hogy nem esett bajod. –
• Sippou, j�l vagy? –
• Igen, de neked… t�nyleg… d�monszagod van… - szagl�szta k�rbe a kis r�kaszellem.
• Igen, ez hossz� t�rt�net… -
• Kagome! J�l vagy?! – rohant fel� Sango �s Miroku.
• Sango! –
• Mit csin�lt�l Kagom�val?! – �v�lt�z�tt tov�bb Inuyasha.
• Semmit te korcs. –
• S�rtegetsz? –
• Mert t�ged olyan neh�z. Korcs… –
• Most meghalsz! – r�ntotta el� kardj�t Inuyasha �s b�tyj�nak rontott.

Sesshoumaru sem maradta t�tlen�l, � is nekit�madott a Toukijinnel, de ekkor olyas valami t�rt�nt, amire senki sem sz�m�tott. Kagome �llt k�z�j�k, elsz�nt �s k�nnyes arccal. Kez�t sz�tt�rta �s �gy ord�tott.

• El�g legyen! –

A k�t testv�r hirtelen megtorpant. Sesshoumaru elrakta a kardj�t, jelezve tiszteletben tartja a l�ny �rz�seit, de Inuyasha m�r nem volt ilyen k�nny� eset.

• M�gis mi�rt v�ded?! –
• Inuyasha el�g legyen! – s�rta most m�r Kagome.
• Hal�lra agg�djuk magunkat, k�zben te vid�man utazgatsz a hal�los ellens�g�nkkel. M�g is mit gondolt�l, hogy majd le�l�nk te�zni?! –

Kagom�nek ez m�r sok volt. K�nnyes szemeit d�rzs�lve rohant el, de olyan gyorsan, hogy a t�bbieknek nem is volt es�ly�k be�rni.

XVII. fejezet

• �cs�m, te �s a bolond nagy sz�d. Fogalmad sincs az eg�szr�l mi? Semmit nem tudsz ugye? – t�rte meg a csendet Sesshoumaru.
• M�gis mir�l k�ne tudnom?! – heveskedett a hanyou.
• Te is tudt�l a j�slatr�l, nem igaz? –
• Tudtam r�la, de ennek mi k�ze van ehhez? –
• Nekem sem mes�lt el csak r�szleteket. Abb�l valamennyire �sszeraktam a t�rt�nteket. –
• M�gis mit mondott neked?! – kapta kez�t megint a Tetsusaig�hoz.
• Inuyasha, szerintem, ink�bb v�gig k�ne hallgatnunk. – okoskodott Miroku �s ezzel lenyugtatta a f�lv�rt.
• Rin, Jaken el�j�hettek! – sz�lt h�tra az eddig egy bokorba gubbaszt� p�rosnak.
• Te is Sippou! – h�vta Sango a kis r�kad�mont.

Most m�r mindannyian egy kupacba �llt�k k�rbe a szellemet, aki elkezdett mes�lni. A hi�nyz� r�szeket Inuyash��k adt�k hozz�, �gy m�r mindeninek teljes volt a sztori. Miut�n mindent tiszt�ztak. Elk�ldt�k a hanyout, hogy keresse meg Kagom�t �s besz�lj�k meg a dolgokat. �gy is lett Inuyasha b�nb�n� k�ppel elindult �s k�vette a l�ny illat�t, hogy r�tal�ljon.

XVIII. fejezet

D�nt�s

- Kagome… - sz�l�totta meg a neki h�ttal �l� l�nyt, aki m�g mindig mag�ba roskadva zokogott.

- Nem kellett volna m�g �sszefutnunk… M�g t�l korai volt tal�lkoznunk… -

- Mir�l besz�lsz?! –

- Inuyasha minden er�mmel azon vagyok, hogy elfelejtselek t�ged. M�r majdnem siker�l �s te �jra felbukkansz… -

- Kagome, mi�rt k�ne engem elfelejteni? –

Eml�kszel a j�slatra. Akkor este �n l�ttam, hogy kim�sz… ut�nad mentem, k�vettelek eg�szen addig… �s mikor megl�ttalak Kikiyouval, �n d�monn� v�ltoztam. Csak egy kis ideig, de d�monn� v�ltoztam. Azt�n ez megint megt�rt�nt, ekkor tal�lkoztam Sesshoumaru�kkal. Nem tudom, mi�rt de m�shogy tekintettem r�, �s lassan… beleszerettem… -

• Hogy mi?! A b�ty�mba?! – h�k�lt h�tra a hanyou. –
• Tudod Sesshoumaru sem olyan rossz, mint amilyennek gondolod. Tud kedves �s figyelmes is lenni… Neki k�sz�nhetem, hogy �gy d�monk�nt is emberi tudatomn�l maradok… de most, hogy �jra l�tlak, r�j�ttem, hogy m�g t�ged is szeretlek. – mondta ezt m�r ism�t k�nnyes szemmel.
• Kagome, �n �s Kikiyou… �n is szeretlek t�ged, de neh�z d�nteni… -
• Tudom, most m�r tudom, mit �rzel. De b�rmit is mondan�l, mi nem lehetn�nk boldogok. Kikiyou mindig ott lenne, �s �n szeretn�m, ha nem lenn�nk haragban. De �gy d�nt�ttem Sesshoumaru mellett van a helyem. –
• Meg�rtem, de mi�rt pont a b�ty�m… -
• Inuyasha… Mi is Narakut keress�k, mi�rt nem megy�nk egy�tt? –
• Kiz�rt! – tiltakozott.
• Inuyasha k�rlek. –
• M�g ha �n bele is egyezn�k, nincs az a kincs, ami Sesshoumarut r�venn�. –
• De van. –
• Rendben. Ha �t meggy�z�d… –
• B�zd csak ide. – mondta most m�r vid�mabban �s elindultak visszafel�.