XIX. fejezet

Egy csapat vagyunk
 

• Kagome! Most m�r jobban vagy? – k�rdezte Sango, mikor �szrevette bar�tn�j�t �s Inuyash�t a horizonton.
• Igen. Megbesz�lt�k. – �lt le a t�bbiekhez – Sz�val, arra jutottunk, hogy mi�rt ne menn�nk egy�tt? – itt a n�ma cs�ndben gubbaszt� szellemre n�zett, de olyan k�r� szemekkel, hogy olyat m�g nem l�tott a vil�g. –
  
  A szellem elfordult.

• Ez mit jelent? – k�rdezte a szerzetes.
• Ez n�la annyit tesz. Rendben, de nem �r�mmel. –
• H�t Kagome, nem tudom, hogy csin�ltad… - n�zett elismer�en Inuyasha.
• Akkor nem hagysz itt benn�nket?! – ugrott a l�ny �l�be Rin.
• Nem, m�r m�rt hagyn�lak. – karolta �t a kisl�ny �s a nagy�lel�shez Sippou is csatlakozott – Mindny�jatokat, nagyon szeretlek. –
  
  Sesshoumaru csak elmosolyodott, majd �jra h�v�s tekintettel els�t�lt.

• Hov� megy? – �rdekl�d�tt Miroku.
• Mindig ezt csin�lja, csak k�rbeszimatol, nem tal�l e valami nyomot. – magyar�zta Kagome.
• Jaj nagyuram… - s�hajtozott a balsz�len Jak�n, �s m�lyen mag�ba meredt.
• Sango, nincs kedved elj�nni velem, f�r�dni? – tette fel a k�rd�s Kagome.
• Menj�nk. L�tt�l valahol tavat, vagy valamilyen forr�st? –
• Igen, gyere. Rin te is j�ssz? –
• Nem most itt maradok, j�tszok a r�k�val. –
• R�kad�mon vagyok �s Sippou a nevem. –
• Rendben, akkor mi megy�nk. – b�cs�ztak �s elindultak.
• Nem Miroku, te itt maradsz. – h�zta vissza a szerzetest Inuyasha, �s tov�bb r�vedt a l�ngokba.
  
  
  XX. fejezet
  
  F�rd�z�s
   

• Sz�val Kagome, nem akarsz te nekem elmes�lni valamit? –
• M�gis mire gondolsz? –
• Mi van k�zted �s Sesshoumaru k�z�tt? –
• Mi lenne? Nem �rtem mire gondolsz. - pirult el a l�ny.
• Kagome, Sesshoumaru elmondta nek�nk mi t�rt�nt, de van egy olyan gyan�m, hogy elhallgatott egy igencsak �rdekes r�szt. –
• Tudod… �n azt hiszem, szeretem, �s � is szeret engem… -
• �s Inuyash�val, mi lesz?! –
• H�t �ppen ez az. – szomorodott el – M�g �t is szeretem. –
• Kagome… ebb�l m�g nagy gondok lesznek. –
• �n is ett�l f�lek… de most hagyjuk ezt. Mi van veled �s Mirokuval. –
• Se… semmi. M�gis mir�l besz�lsz. –
• Elpirult�l. Akkor mes�lj csak nekem… -
• Most, �gy �rzem, egyre k�zelebb vagyunk egym�shoz, csak azt�n mindig feld�h�t egy m�sik l�nnyal. Nem is tudom. –
• Szeret t�ged. Szerintem, csak f�lt�kenny� szeretne tenni. –
• Siker�lt is neki. De ha legk�zelebb… - hadon�szott �k�lbeszor�tott k�zzel.
• Nyugi. V�g�l minden j�ra fordul. –
• Rem�lem, de most m�r induljunk vissza. –
• Oh… induljunk… - egyezett bele kicsit sem lelkesen �s visszafel� vett�k az ir�nyt.
  
  
  
  XXI. fejezet
  
  Mag�nyos f�lelem
  
  
  Mikor vissza�rtek, m�r mindenki aludt, csak Sesshoumaru nem volt sehol.

• Kagome, hov� m�sz? – k�rdezte Sango, mikor megl�tta, bar�tn�je elindul a rengetegbe.
• Megkeresem, �gyis besz�lni akartam vele. –
• Nem lesz baj? –
• Nem, felj�tt a hold. M�r meg tudom magam v�deni. – sz�lt m�g h�tra majd elt�nt az �jszak�ban.
• Mi k�ze ehhez a holdnak. – ki�ltott m�g ut�na halkan, de k�rd�se s�ket f�lekre tal�lt.

***

• Sesshoumaru! – sz�l�totta meg a szellemet, aki egy k�szirtr�l l�gatta le l�b�t a m�lys�gbe.
• Mit akarsz? –
• Ne legy�l ilyen… -
• Kagome… ezek olyan dolgok, amiket te nem �rthetsz meg… -
• Nem is kell, el�g nekem annyit tudnom, hogy szeretlek. –
• Szeretsz… - h�zta keser� mosolyra sz�j�t a szellem – Szeretsz… - nevetett most m�r – Nem tudod te, mit besz�lsz… -
• Ne legy�l velem ilyen. Most megint elj�tszod itt nekem a kem�ny szellemet, akit semmivel nem lehet felh�zni, pedig f�lsz… �rzem. De m�gis mit�l? – �lelte �t h�tulr�l.
• F�lek, hogy elvesz�telek… - ny�get ki Sesshoumaru.
• Engem, nem fogsz elvesz�teni… - nyugtatta meg a szellemet, majd egy cs�kot adott bizony�t�k k�pen.

M�g sok�ig voltak �gy, csak �k ketten �s n�zt�k a mag�nyos holdat.