I. fejezet

A j�slat

A kis csapat �ppen egy hossz� �s sikeres �kk�szerz�si akci�b�l t�rt vissza, Kaelde any� faluj�ba. Kagome szok�s szerint hazal�togatott, hiszen m�g egy ideig �gysem indulnak tov�bb, mert Inuyasha s�lyos sebeket szerzett.

Kagome h�rom nap m�lva vissza is j�tt �s meglep�dve l�tta, hogy mindenki �t n�zi a k�t k�r�l �llva. Kicsit megijedt a balj�s tekintetekt�l �s odafutott bar�taihoz.

•          Mi t�rt�nt? – k�rdezte a l�ny.

A t�bbiek nem feleltek, csak n�ma cs�ndben lehajtott�k fej�ket.

•          Kaelde any�! – l�pett k�zelebb az id�sasszonyhoz – Mi t�rt�nt? –

•          Nagy baj l�nyom, nagy baj… - kezdete szomor�an.

•          Mi… mi t�rt�nt? – hebegte a f�lelemt�l.

Kaelde any� el�vett egy tekercset �s olvasni kezdte.

“Egy d�mon, ki k�zel �ll hozz�tok,

Egy d�mon ki �rtatlan l�nyotok.

Ki a j�v�b�l �rkeze erre a F�ldre,

S ki elpuszt�t mindent szent nev�re.

Az egyetlen gonoszt szolg�lja,

S nincs ki �t, megv�ltsa.

�let�ben sokat szenvedett,

Sz�ve elutas�t�sra lelt.

Keser�s�g�ben, b�nat�ban.

M�r nincs sz�ks�ge a vil�gra.

A hold vele lesz�lla

S �r�k s�t�ts�get hoz a vil�gra.”

•          Mi… mit jelentsen ez? –

•          Kagome… - hallatszott egy elhal� hang a hanyou fel�l.

•          Gyermekem, ez a j�slat r�lad sz�l. – fogta meg v�ll�t Kaelde any�.

•          Honnan veszitek, lehet, hogy m�s… -

•          Nem ismer�nk m�st, ki a j�v�b�l j�tt �s papn�. –

•          �n nem vagyok papn�, se szent. –

•          Kagome, ez nek�nk is f�j… - k�zd�tt k�nnyeivel az any�.

•          Ugye ti nem hiszitek? – verete bar�tai mellkas�t.

•          Kagome… �n tudom, hogy j� vagy. Nem b�ntan�l soha senkit �nsz�ntadb�l. – fogta meg a s�r� l�ny kez�t Inuyasha.

•          Mi tudjuk, hogy nem b�ntan�l minket. – �lelte �t bar�tn�j�t Sango.

•          M�g sz�p hogy nem. – csatlakozott a szerzetes.

•          K�sz�n�m nektek. – �rz�keny�lt el Kagome.

•          �n nagyon szeretlek! – ugorta nyak�ba a kis r�kaszellem.

•          Kagome, term�szetesen �n is szeretlek. A faluban maradhatsz, de meg kell tenn�nk az �vint�zked�seket. Az embereket majd �n lerendezem. – nyugtatta a l�nyt �s v�gign�zett a falusiakon.

•          K�sz�n�m Kaelde any�. –

•          Gyere. – er�ltetett, mosolyt arc�ra az �regasszony �s bementek a kunyh�j�ba.

Miroku�k k�vett�k �ket

•          Biztos, hogy a j�slat r�lam sz�l? –

•          Semmi sem lehet biztos, de nem ismer�nk m�s mik�t aki a j�v�b�l j�tt. –

•          �rtem, de m�gis mi�rt… Mi�rt v�ln�k �n d�monn�? –

•          A j�slatban azt �rja, az�rt mert nem szeret az, akit te szeretsz. –

•          Kire gondol Kagome? – k�rdezte Sango.

•          Kire?! Se… senkire. – pirult el.

•          Hagyjuk ezt most. – mentette meg az any�.

II. fejezet

�tv�ltoz�s

Esteledett, h�v�s sz�l f�jt. M�r mindenki aludt, csak egy valaki motoszk�lt a kunyh�ban �s dermedten n�zett egy ez�st�s l�nyre.

“Kikiyou l�lekrabl�i… Akkor � is itt lesz a k�zelben…” – gondolta mag�ban �s nekiv�gott az �jszak�nak.

Csendben l�pdelt, de valakit �gy is f�l�bresztett. Kagome volt az, aki k�vette a hanyout.

•          Inuyasha! – bomlott kedvese karjaiba Kikiyou – Tudtam, hogy elj�ssz. –

•          Kikiyou, mi�rt h�vt�l? –

•          L�tni akartalak. – hallatszott az egyszer� felelet.

•          �n is t�ged. – �rt �ssze forr� cs�kban ajkuk.

“Inuyasha…” – k�nnyezett Kagome, aki mindezt v�gign�zte – “Mindig ez van, Inuyasha mindig is Kikiyout szerette. �n csak m�sodik lehetek… Nem tudom mit v�rtam…” – Kagome szeme ekkor v�r�sen felizzott – “B�rcsak ne lenne t�bb� Kikiyou! B�rcsak elt�nne! Akkor nem lenne t�bb gond. � �gyis halott… Istenem, hogy gondolhatok ilyenekre” – tisztult ki megint szeme �s s�rva elfutott.

Futott, ahogy csak a l�ba b�rta. K�nnyei csillogva sz�lltak sz�t az �ton. Morajl� hangok hallatszottak, m�g az erd� is s�rt. A sz�l szomor�an j�rta v�gig a t�jat �s ezt h�resztelte: Elkezd�d�tt…

Kagome addig szaladt, m�g m�r maga sem tudta, hol j�r. Feln�zett a csillagos �gre �s szomor�an lehajtotta fej�t.

“H�t igaz… Akkor, ott �reztem, hogy valami bennem…” – maga sem tudta megfogalmazni, ezt �t kell �lni – “Nem mehetek vissza, Inuyash�ra ugyan nem haragszom. Nem hitegetett, mindig is tudtam, hogy nem engem szeret… de Sango, Sippou… Miroku, Kirara, az emberek… ha b�rmi bajuk esne, azt sohasem bocs�tan�m meg magamnak…” – gondolataib�l egy h�tborzongat� hang r�zta fel.

•          Egy ilyen sz�pl�ny, ilyen k�s� este… - l�pdelt fel� egy p�kd�mon – ma m�g �gysem ettem semmit.

Kagome ijedten fordult h�tra, de azt�n k�nnyes szemekkel karjait kit�tva n�zett szembe a megv�lt� hal�lla.

•          V�gezz velem gyorsan! Nekem m�r nincs mi�rt �lnem… csak m�sokat b�ntan�k. –

A szellem egy kicsit megh�tr�lt, de azt�n megindult a l�ny fel�.

•          Ahogy akarod! –

Kagome csak �llt ott t�tlen�l �s v�rta. Az utols� pillanatban azonban felugrott �s kett�has�totta a sz�rnyet. Szeme �jra v�rben �szott. Kecsesen landolt a puha f�v�n, majd el�jult.

•          Sesshoumaru – sama! N�zd, az ott Kagome! – szaladt k�ts�gbe esetten Rin a mozdulatlan l�ny fel� – Kagome –sama, Kagome – sama! – keltegetet hasztalan.

•          Rin! M�r megint merre k�sz�lt�l? – futott fel�j�k Jaken – � Sesshoumaru nagy�r! �n vigy�ztam r�, csak elsz�k�tt. – menteget�z�tt a kis szolga.

•          Rin! – sz�lt a nagy�r oda.

•          Sesshoumaru – sama ez Kagome! –

•          Nem �rdekel, itt hagyjuk. –

•          De hiszen m�g �l. Nem hagyhatjuk itt! –

•          Azt mondtam, itt hagyjuk. –

•          K�rlek. – N�zett sz�pen a kisl�ny.

Sesshoumaru nem felelt csak felvette a m�g mindig al�lt l�nyt �s elvitte a t�borukhoz.

III. fejezet

�j t�rs

•          Rin… - �bredezett a l�ny.

•          H�t magadhoz t�rt�… - �lelte �t a kisl�ny.

•          �n itt! – t�rt mag�hoz – Nem! El kell mennem! – ugrott fel, de neki�tk�z�tt valakinek.

•          Kicsit t�bb h�l�t! –

•          Sesshoumaru… - n�zett v�gig a t�zif�t hoz� szellemen.

•          Kit v�rt�l? – g�nyol�dott.

•          �n… - ny�gte Kagome, majd t�rdre esett.

•          Gyenge haland�. – n�zett megvet�en �s kardj�ra tette kez�t.

•          Ha nem megyek el gyorsan, nem csak gyenge haland� leszek… - kezdte, de ekkor ism�t �tv�ltozott.

De szeme most nem izzott v�r�sen. Csak a tekintete lett sokkal elsz�ntabb. Z�ld iskolai egyenruh�j�t most egy f�tyolos k�k-fekete bikinire eml�keztet� ruha v�ltotta fel. Nyak�ban egy hold bross ragyogott. Arc�n k�k m�regcs�k h�z�dott. Kez�ben egy holdas p�lc�t tartott, amivel kiv�dte a fel� tart� t�mad�st. Sesshoumaru nagyon megh�kkent, v�gign�zett a l�nyon �s az �t k�ts�gbe esetten �lelget� Rinen. Kagome kicsit megh�tr�lt �s � is v�gigm�rte mag�t. Kicsit meglep�d�tt. Ha eddig �tv�ltozott, nem maradt tudat�n�l.

•          Rin. – t�rdelt a mellette ny�sz�rg� kisl�nyhoz.

•          Kagome – sama… Mi t�rt�nt? –

•          Ez hossz� t�rt�net. – hajtotta le fej�t, majd a m�g mindig ledermedten �ll� szellemre n�zett.

Az le�lt, �s �gy n�zte a l�nyokat. Ek�zben Jaken, aki m�g csak most �rkezett meg a t�zifaszed�sr�l ijedten ugrott h�tra gazd�ja m�g�.

•          E… ez ne… nem az a haland� l�… l�ny? – dadogta.

•          De az. �s nem tudom, hogyan v�ltozott d�monn�. M�g az illatod is. – sz�lt oda Kagom�nak.

Kagome nem felelt, de � tudta. Az eg�sz csak az�rt van, mert Inuyasha nem �t v�lasztotta. Mivel ezt nem nagyon akarta elmes�lni ink�bb kit�rt a v�laszad�s el�l.

•          Kagome – sama nem maradsz vel�nk. – t�rte meg a csendet Rin.

•          Rin… -

•          A nagy�r biztosan megengedi. – n�zett itt sz�pen gazd�j�ra, de mivel az nem felelt ezt igennek vette – Akkor maradsz? -

•          H�t nem is tudom… -

•          Vissza akar menni az �cs�mhez. – k�zvet�tett a szellem.

•          Nem… oda nem mehetek vissza… Nem az a baj, csak f�lek, hogy b�ntan�k valakit. –

•          Kagome – sama nem b�ntasz te senkit. – b�jt oda hozz� Rin.

•          K�sz�n�m. – simogatta meg a kisl�ny feje b�bj�t.

•          Akkor maradsz? –

•          Igen… maradok. De lenne egy k�rd�sem. Mi az �ti c�l? –

•          Naraku… -