2. fejezet 

Egyik pillanatban m�g az ut�lkoz� tekintetek �v�ben, a m�sik pillanatban meg m�r Hal�lsz�rny kellemesen h�v�s –any�m forr�, lak�sa ut�n j�l esett a h�v�ss�g – �s k�nyelmesen berendezett rezidenci�j�n tal�ltam magamat. Azonnal kit�ptem magamat Hal�lsz�rny �lel�s�b�l �s k�r�ln�ztem. 
Szinte minden fekete volt, amin nem is csod�lkoztam, hiszen a fekete volt Hal�lsz�rny sz�ne. 
Egy el�szob�ban voltam melyben volt egy el�gg� nagy (egy szem�lynek legal�bbis az!) �tkez� asztal, rengeteg k�nyves polc, kanap�, fotel, �s volt egy �r�asztal is. Ebb�l a szob�b�l 5 m�sik helys�gbe lehetett eljutni. Az els� a konyh�ba, a m�sodik Hal�lsz�rny szem�lyes f�rd�j�be, a harmadik, pedig a h�l�szob�j�ba, ami egyben a dolgoz� szob�ja is volt, a m�sik kett�, pedig, mint azt megtudtam eny�m, illetve Gwineth-� lesz. Hal�lsz�rny aj�nlotta nekem a nagyobbikat, de nekem nem kellett. Ink�bb a kisebbet v�lasztottam, mivel az sokkal k�nyelmesebb volt, m�sr�szt pedig sokkal jobb f�rd� j�rt hozz�. Miut�n v�geztem a „lak�sn�z�ssel” le�lt�nk az el�szob�ba l�v� nagy asztalhoz. El�gg� ideges�t� volt, hogy Hal�lsz�rny folyton a szemem k�z� n�z, csak n�ha, n�ha kalandozik el a tekintete a testem m�s r�szeire, �s k�zbe nem sz�l semmit. �gy volt ez m�g vagy 10 perccel k�s�bb is. Mivel m�r kezdett ideges�teni, ez�rt h�t megsz�laltam. 
- Khm. Mester, megk�rdezhetn�m �nt�l, hogy… -udvariasan hangnemben kezdtem, viszont Hal�lsz�rny azonnal belek�t�tt ebbe is. 
-T�led. Tegezhetsz nyugodtan. –mondta. Kiss� elkerekedtek a szemeim, hiszen nem �gy hallottam, hogy els� alkalomra megengedi, hogy tegezz�k. 
-Akkor t�led. Hogy mi�rt h�vt�l ide el�sz�r engem? –nem mintha nem tudtam volna, de az�rt nem �rtott megk�rdezni… 
-Felkeltette az �rdekl�d�semet az, hogy Alextrasza mennyire �cs�rol t�ged, ellenben a h�godat, viszont csak dics�ri. Amikor pedig megl�ttalak… -itt hirtelen elhallgatott, megfontolva, hogy mit is mondjon. Majd r�m n�zett. 
-Mit tudsz r�lam? –meglepett. Ilyen k�rd�sre nem sz�m�tottam. 
-P�r �r�ja ismertelek meg, nem nagyon tudtam m�g r�lad n�zetet fel�ll�tani. –mondtam kiss� t�vols�gtart�an. Hal�lsz�rny halv�nyan elmosolyodott. -Diplomatikus v�lasznak megfelelne, de nekem nem. Nem arra gondoltam, hogy ez alatt a kev�s id� alatt mit �llap�tott�l meg r�lam, hanem arra, hogy miket olvast�l r�lam. –nyeltem egy nagyot. Ett�l f�ltem. Most k�ssem az orr�ra, hogy mennyire rossz n�zetet �ll�tanak fel r�la a v�r�s nekrisek? Val�sz�n�leg k�nytelen leszek r�. 
-Kegyetlen vagy, �s hirtelen harag�. Valamilyen okn�l fogva gy�l�l�d az �sszes embert, �s minden adand� alkalmat megragadsz arra, hogy k�m�letlen�l lem�sz�rolhasd �ket. Te vagy a leghatalmasabb nekris, �s nincs senki, aki megk�zel�thetn� a hatalmadat. Viszont �ntelt is vagy egy picit. –itt el�gg� lehalk�tottam a hangomat. De a mesterem arca meg se rezd�lt. L�that�an nagyon is tiszt�ban volt azzal, hogy miket �rnak r�la a k�dexekbe. Elgondolkoztam, mit is hagytam ki. Tudtam, hogy valami el�gg� fontosat, ami m�g pakol�s k�zben is a fejembe volt… Meg van! 
-K�zh�rhedt n�fal� vagy. –erre grimasz futott �t az arc�n. –Minden n� im�d t�ged, b�r te nem nagyon teszel �rte semmit. Nem �rzel �ll�t�lag semmif�le v�gyat a n�k ir�nt, de, ha m�r felaj�nlj�k magukat �n… neked –gyorsan jav�tottam ki magamat, mikor megl�ttam, hogy Hal�lsz�rny szem�ld�ke �sszefut. –nem utas�tod el �ket. M�g k�t n�v�reddel is k�pes vagy, vagy volt�l �gyba b�jni. 
-Nos, �gy l�tom, a legfontosabb dolgokat megjegyezted. Mit tudsz, arr�l, hogy, hogyan v�vok? –kap�sb�l tudtam a v�laszt, hiszen r�gebben rengeteget tanulm�nyoztam a Hal�lsz�rnnyal kapcsolatos k�dexeket. Sose mertem volna rem�lni, hogy egyszer tan�tani is fog. 
-Legy�zhetetlen vagy. Nem szokt�l kezd�ket tan�tani, p�rbajozni, mert t�l er�szakos vagy ahhoz. Csak is profikkal harcolsz. B�r, hozz�d k�pest senki sem lehet profi. Neked m�g �k is kezd�knek t�nnek. –Hal�lsz�rny elismer�en n�zett r�m. 
-Igen. Legy�zhetetlen. �gy h�vnak, ahogy t�ged is. �s tudod, �n szeretek egyed�li legy�zhetetlen lenni, �gy meg kell k�zden�nk, hogy megtudjuk, ki marad legy�zhetetlen, �s ki nem. Els� v�rig megy�nk rendben? –�n csak b�lintottam. Hal�lsz�rny szob�j�n kereszt�l menv�n lehetett bemenni a p�rbajterembe. Egyszer�, m�gis t�gas terem volt, nagyon szimpatikus volt m�r el�re is. A mesterem oda dobott nekem egy csod�latosan megmunk�lt, feh�rarany kardot. Gy�ny�r� volt. Pr�ba k�nt suhintottam vele egyet kett�t, csak hogy meg n�zzem, j�-e az egyens�lya. T�k�letes volt. Hossz�, �s keskeny. R�gt�n beleszerettem ebbe a kardba. 
-A ti�d. –hallottam a h�tam m�g�l. �sszerezd�ltem. El is feledkeztem Hal�lsz�rnyr�l. � egy �jfekete pallost tartott a kez�ben, melynek peng�je legal�bb 1,5 m�teres volt. 
-Az eny�m? –n�ztem r� meghatottan. 
-Nem, csak �gy mondtam. Persze, hogy a ti�d. –intett, hogy �lljak szembe vele, ahogy azt a p�rbaj szab�lyai megk�vetelik. Az els� 5 percben nagyon er�sen kellett k�zdenem, hogy nehogy legy�zz�n. De miut�n m�r j� ideje harcoltam vele, siker�lt kidolgoznom egy nagyon j� taktik�t ellene. Mivel ez a harc arra ment, hogy ki kap el�sz�r sebet, vagy, hogy ki ker�l el�bb a padl�ra k�nny� volt kicseleznem �t. Megfigyeltem, hogy Hal�lsz�rny t�k�letesen pontos, �s igaz�n er�s csap�sokkal, k�zd, aminek �sszesen csak annyi baja volt, hogy pallosa volt. �s ugye, k�ztudott, hogy a pallosok el�gg� lass� fegyverek. �n viszont alapb�l mindig a f�rges�gre, �s a reflexre megyek harc k�zben. R�ad�sul sokkal kecsesebb is volt a kardom, mint neki. �gy mikor � egy embern�l v�lhet�leg hal�losnak sz�m�t� csap�ssal pr�b�l les�jtani r�m, �n ahelyett, hogy kicsusszann�k a csap�s al�l, egy f�rge sz�r�st ir�nyzok a bord�i k�z�. Nem lehets�ges kisz�molni, hogy melyik�nk csap�sa �r el�bb c�lba. Ez�rt Hal�lsz�rny, f�lve, hogy tal�n az eny�m lesz a gyorsabb, megf�kezi a csap�st, �s ink�bb kiv�dte a t�mad�somat. Ez �gy ment m�g vagy 10-20 percig. Az �n karjaim m�r majdnem leszakadtak. Nem voltam hozz�szokva az ilyen hossz�, kem�ny harcokhoz, de nem adtam fel. Ekkor mintha, egy �rny suhant volna el mellettem. Egy amat�r sim�n hagyta volna mag�t megzavarni, de �n… na j�, engem is megzavart. Egy pillanatra ellazult a fog�som, �s lelankadt a harc ir�nti figyelmem is. Hal�lsz�rny csak erre v�rhatott. Egyik kez�vel elkapta a nyakamat, a kardj�val, pedig durv�n r�csapott a t�rdhajlatomra, �s lev�gott a padl�ra. D�bbenten n�ztem, r� nehezen vettem a leveg�t. Na nem az�rt, mert olyan er�sen szor�totta volna a nyakamat. 
Nem, nekem 2 m�sik okom volt erre. Az els� az volt, hogy m�g soha, senki nem gy�z�tt le engem, a m�sik, pedig a f�rfi k�zels�ge volt. Ugyanis Hal�lsz�rny nagyon, de nagyon k�zel volt hozz�m. �rezhette, hogy mennyire hevesen ver a sz�vem. Belen�ztem a szemeibe, �s megint rabul ejtettek azok �that�, jeges szemek. Majd lassan olyan �rz�sem lett, hogy m�r nem is � tart engem foglyul, hanem �n �t. Nem tartott sok�ig, Hal�lsz�rny gyorsan elkapta a tekintet�t r�lam, �s felseg�tett. 
-Nagyon tehets�ges vagy Catherin. H�dolatom neked. Soha senki nem b�rt velem 5 percn�l tov�bb talpon maradni. Az a taktika! Elb�v�l�! Nagyon leny�g�zt�l. –�reztem, hogy f�lig pirulok ennek a sok dics�retnek a hallat�n. Soha senki nem mondott nekem ennyi dics�rtet �sszess�gben, mint Hal�lsz�rny ebben a p�r mondatban. Eg�szen meghat�dtam, de ez csak addig tartott, m�g eszembe nem jutott, hogy minek is k�sz�nheti Hal�lsz�rny a gy�zelm�t. 
-Mester! –sz�ltam ut�na. Hallottam, hogy halkan morog valamit az orra alatt, de az�rt megfordul, hogy jelezze, figyel r�m. 
-Az az �rny, amit akkor l�ttam, miel�tt legy�zt�l volna… �n m�r l�ttam. –mesterem szemh�ja kiss� megr�ndult. 
–Ott, ahol azt a k�nyvet tal�ltam. Ahol megtanultam azt a nyelvet, melyet, tudom�som szerint te is besz�lsz. A wizzoalok nyelve. –Hal�lsz�rny m�r eg�sz k�zel j�tt hozz�m. Bal kez�t a v�llamra tette, m�g a jobbal megfogta az �llamat, ezzel k�nyszer�tve arra, hogy egyenesen a szem�be n�zzek, �s, hogy �gy tudja, nem e hazudok neki. 
-Honnan veszed azt, hogy ismerem ezt a nyelvet? Soha �letemben nem hallottam m�g r�la. Wizzoal nyelv! Micsoda ostobas�g! –mondta, kritikusan. Csak, hogy �n tudtam, hogy hazudik. 
-Hazudsz. –mondtam egyenesen a szem�be –Pontosan az az �rny mondta nekem, hogy rajtam k�v�l csak te �rted meg a wizzoalok nyelv�t. Csak te meg �n. –ezt m�r nem is mondtam, hanem csak suttogtam. Alig volt hallhat�, de � meg�rtette. Azt a kez�t, mellyel az �llamat fogta finoman maga fel�, h�zta az arcomat, �s megcs�kolt.