3. fejezet

Term�szetesen visszacs�koltam. Mi m�st tehettem volna? Egy�bk�nt sem volt nagyon ellenemre. Kinek lenne az, amikor egy extra j�k�p� f�rfi cs�kolgatja? M�g nekem sem volt az. Ne �rtsetek f�lre, volt m�r dolgom n�h�ny f�rfival, de igaz�n sosem voltam oda �rt�k, mint a h�gom. Mindig is fontosabbnak tartottam a tudom�nyokat, �s a k�nyveket, mint a m�sik nemet. 
De ez a cs�k! �s pont, Hal�lsz�rnyt�l! M�g azt is megbocs�tottam, hogy csalva gy�z�tt le. De, ha minden egyes vesz�t�sem�rt ilyen kiengesztel�s j�rna, sokszor, de nagyon sokszor vesz�ten�k… Legnagyobb b�natomra ekkor megzavartak minket. M�g pedig any�m. Szerencs�re nem a p�rbajterembe j�tt, hanem az el�szob�b�l h�vta Hal�lsz�rnyt. �n persze r�gt�n ell�ptem Hal�lsz�rnyt�l, aki el�gg� d�h�snek t�nt amiatt, hogy megzavartak minket. De visszasz�lt, hogy h�tul vagyunk. Any�m p�r m�sodpercen bel�l m�r ott is volt, �s gy�l�lk�dve n�zett r�m. Hal�lsz�rny mogorv�n megk�rdezte, hogy minek k�sz�nheti, ezt a v�ratlan l�togat�st. 
-Gwineth v�gzett a pakol�ssal, �s gondoltam, megk�rdezlek arr�l, hogy nem e j�hetne hamarabb… -any�m beh�zelg�en n�zett Hal�lsz�rnyra. Kezdem �rteni, hogy a h�gom honnan �rt a t�rleszked�shez annyira… 
-Nem Alextrasza! –mesterem hangja �gy csattant ak�r az ostor. Any�m rettegve h�zta �ssz�bb mag�t. 
–Megmondtam nem? Holnap d�lut�n fog csak j�nni! Ha el�bb mer j�nni, nem csak kiteszem innen a sz�r�t, hanem m�g ki is t�pem a beleit, �s ann�l fogva fogom felk�tni �t a kedvenc gyerekkori f�dra! Ezt akarod, Alextrasza? –any�m hevesen r�zta a fej�t. �n kiss� megr�k�ny�dve n�ztem a mesteremre. El�bb m�g cs�kol�zik, azt�n a m�sik pillanatban azzal fenyeget�zik, hogy kiny�rja a h�gomat. Nem, mintha nem seg�ten�k neki abban az esetben… De mindegy. Az�rt t�nyleg kiss� furcsa. 
-Ugyan m�r, kedves… -a folytat�st m�r nem hallottam, mivel elmentem. 

Gyorsan beviharoztam a szob�mba, �s ki sem j�ttem bel�le. Le�ltem, �s k�r�l n�ztem. Term�szetesen volt m�s okom is r�, hogy ezt a szob�t v�lasszam, nem csak a jobb f�rd�. Ez a m�sik ok, az volt, hogy ez a szoba tele volt k�nyvekkel. Rengeteg, �rdekes, fekete b�rsonnyal bek�ttetett k�nyvek. 
Azonnal lekaptam az egyiket a polcr�l, �s csal�dottan l�ttam, hogy valami teljesen �rtelmetlen dolog van bele �rva. Minden egyes oldal�ra. Teljesen le lettem lombozva. Mikor m�r �ppen csuktam volna be azt a k�nyvet, hirtelen �szre vettem, hogy nem �rtelmetlen, hanem csak le van k�dolva. �n nagyon j� k�d fejt� vagyok, de ez m�g nekem is soknak t�nt abban a pillanatban. De nem vagyok az a fajta, aki gyorsan feladja a dolgokat, �gy ink�bb le�ltem, �s pr�b�ltam megfejteni a k�dot. 
Nem tudom mennyi ideig, dolgoztam, de hirtelen k�t kezet �reztem a v�llamon. Megijedtem egy picit, Hiszen nem is hallottam semmif�le kopog�st, vagy ak�r azt, hogy benyitottak volna hozz�m. M�r, ha t�rt�nt ezek k�z�l b�rmi is. 
-Szokt�l kopogni? –k�rdeztem, mik�zben ler�ztam a v�llamr�l a kezeit. 
-Kopogni? –eg�szen �rtetlen�l n�zett r�m. L�that�an azon elm�lkedett, hogy mit jelent az, hogy kopog�s. Azt�n beugorhatott neki. –ja, az a h�lye emberi szok�s. Nem, nem szoktam. De, ha akarod, akkor ezen t�l fogok kopogni. –intettem, hogy �lj�n le. Nem lep�dtem meg azon, hogy nem tudta mit jelent az a sz�, hogy kopog�s. Hiszen � �ltal�ban keveset besz�li az emberi nyelvet. Ink�bb a fekete nekrisek nyelv�t haszn�lja. 
-Minek k�sz�nhetem a l�togat�sodat, mester? –r�n�zett a k�nyvre, amit �ppen dek�dolni pr�b�ltam. Vajon csak k�pzeltem, vagy t�nyleg elfeh�redett egy picit? Val�sz�n�leg csak odak�pzeltem. 
-Ezt a k�nyvet ford�tod? Meddig jutott�l, �s mikor kezdted. –n�zett r�m nagyon is komolyan a mesterem. Bossz�san n�ztem r� a k�nyvre. -5 �r�ja, �s m�g mindig az els� oldaln�l j�rok. –nagyon m�rges voltam. Nem szerettem, ha valami, amibe belekezdek, nem siker�l. 
-Catherin, �n ezt a k�nyvet 1 milli� �vvel ezel�tt kezdtem el ford�tani, �s m�g most sem v�geztem vele. Ne is rem�nykedj, hogy mostans�g fogsz vele v�gezni. –mesterem �sszeh�zott szemmel n�zett a k�nyvre. Mintha enyhe neheztel�st l�ttam volna azokban a szemekbe. De mi�rt haragudna b�rki is egy k�nyvre? 
-Akkor azt hiszem, meghagyom neked azt az �r�m�t, hogy tov�bbra is ford�thatod. �n ink�bb kihagyom. –mesterem arc�n megk�nnyebb�l�s suhant �t. Fel�llt, kez�be fogta a k�nyvet, biccentett, �s kiment. Nem �rtettem. Mi a baja ezzel a k�nyvel? K�v�ncsi voltam, de ink�bb nem keresg�ltem a v�lasz ut�n. Ink�bb elmentem f�rdeni, majd lefek�dtem aludni.
El�g k�nnyen elb�rtam, pedig nagyon rossz alv� vagyok. Mindig gondolkodom, �s ezek a gondolatok ki�zik a fejemb�l az �lmot. Most m�gis sikeresen elaludtam. M�snap reggel, szok�som szerint m�r 7 �rakor frissen, �s fiatalosan l�ttam neki a k�nyves polcokon hever� k�nyvek tanulm�nyoz�s�nak. Miut�n mindegyik k�dolva volt, persze sokkal k�nnyebb, percek alatt megfejthet� k�ddal, kimentem a szob�mb�l, hogy megkereshessem a mesteremet. Kicsi agg�dtam, hiszen k�ztudott volt Hal�lsz�rnyr�l, hogy im�d aludni. Sok�ig. F�ltem, hogy tal�n fel�bresztem. Nem volt kedvem felzaklatni m�r kora reggel. N�ha nagyon f�lelmetes b�rt lenni. S�t, biztos, hogy nem csak ritk�n… 
Amikor bel�ptem az el�szob�ba, nagy meglepet�semre ott �lt �s azt a k�nyvet n�zegette, amit �n pr�b�ltam tegnap este dek�dolni. Amikor feln�zett, �s megl�tott, k�nnyed mosoly futott �t az arc�n. 
-Hogy aludt�l? 
-K�sz�n�m, nagyon j�l. –vetettem r� �n is egy friss mosoly, csak, hogy ezzel is kimutassam azt, mennyivel jobban ki vagyok pihenve, mint �. Nem, mintha rosszul n�zett volna ki, semmi ilyesmir�l nem volt sz�. Ugyanolyan f�rfias volt, mint tegnap, csak most a szemei f�radtak voltak, �s nem csillogtak annyira. Valami nagyon megviselte este �ta. 
-J�l vagy, mester? –�n magam is meglep�dtem, mikor meghallottam ezt a k�rd�st a saj�t sz�jamb�l. R�ad�sul Hal�lsz�rny m�g azt a m�rhetetlen gyeng�ds�get is kihallotta a hangomb�l, amire pedig nem igen f�l�tt a fogam. 
-�n? –t�nyleg d�bbenten n�zett r�m. Minden n� a l�bain�l hevert ugyan, de nekem �gy t�nt, hogy nem igen szoktak t�r�dni vele az �gyon k�v�l. Meg � sem vel�k. 
-Van itt m�s is, akihez int�zhettem volna a k�rd�st? –mondtam enyhe g�nnyal a hangomban. De elharaptam a mondat v�g�t, megijedtem, hogy tal�n ezzel az �llel megb�ntottam. T�vedtem. Egyszer�en v�gott egy grimaszt. 
-Nincs. Nem, nincsen semmi bajom, csak nem aludtam. 
-Akkor vegy�l be egy kis maftalt. Az, j�t tesz f�rads�g ellen. –b�ztat�an n�ztem r�. K�zben, pedig azon gondolkodtam, hogy vajon mi�rt hazudott nekem. Egy nekris, 3 h�napig is elb�r lenni alv�s n�lk�l. Hogy, hogy Hal�lsz�rnyt ennyire megviselte? De nem is biztos, hogy err�l van sz�. Tal�n valami rossz h�rt kapott… Ekkor kopog�st hallottam az ajt�n. Hal�lsz�rny elfintorodott. 
-Ez biztos a h�god. –bossz�s volt a hangja. 
-Gwineth? Nem �gy volt, hogy csak d�lut�n j�het? –nem lehet igaz, hogy egy reggelt sem v�szelhetek �t a h�gom! 
-De, csak azt�n Alextrasza meggy�z�tt, hogy legal�bb reggel m�r had j�hessen. Ez�rt is vagyok fent m�r ilyen kor�n. –ekkor fel�llt az asztalt�l, �s bement a szob�j�ba a k�nyvet eltenni. �gy r�m maradt az a megtisztel� feladat, hogy kinyithattam az ajt�t a h�gom el�tt. Nagyon h�zelg� feladat, mondhatom. Mikor megl�tta, hogy �n nyitok neki ajt�t, r�m vetett egy len�z� pillant�st, �s bej�tt. K�r�l n�zett, majd mikor mindent megfelel�nek tal�lt, fel�m fordult. 
-Hol van Hal�lsz�rny? –intettem a fejemmel, hogy bent a szob�j�ba. 
–Sz�ln�l neki, hogy j�jj�n ki? 
-Persze. –mondtam al�zatosan. Pontosan ez a tettetett al�zatoss�g miatt b�zta r�m minden titk�t, annak ellen�re is, hogy gy�l�lt. 
–Mester! Megj�tt Gwineth! Gyere ki, mert szeretne �dv�z�lni t�ged! –nem nagyon emeltem fel a hangomat, m�gis biztos voltam benne, hogy Hal�lsz�rny meghallotta. Gwineth izgatottan n�zett r�m. 
-Tegezheted? 
-Igen. –csak ennyit mondtam, szer�nyen. Szerettem azt mutatni el�tte, hogy �n egy szerencs�tlen n� vagyok, aki neki a nyom�ba sem �r. Ekkor Hal�lsz�rny el�j�tt a szob�j�b�l, �s megindult fel�nk. B�r vagy j�, 1 m�terre �lltam Gwineth-t�l, m�gis halottam, ahogy a l�gz�se felgyorsul. De ez nem igen meglep�. A h�gom minden f�rfit�l gyorsabban l�legzik. Nincs mit ezen meglep�dni. 
-Mester, nagyon �r�l�k, hogy megengedted, hogy m�r reggel elj�jjek hozz�d. B�r nem �rtem, hogy mi�rt nem engem hozt�l ide el�bb. Catherin nem igaz�n �rdemli meg a te figyelmedet, �s... -Gwineth pr�b�lt �gy viselkedni, mint egy testv�re miatt sz�gyenkez� h�g, de nem igaz�n siker�lt neki. Hal�lsz�rnynak pedig nem tetszett, az a st�lus, amelyikben besz�lt. 
-Megengedtem neked, hogy tegezz? -szemei vill�mlottak. Gwineth zavartan n�zett r�m. 
-De hiszen Catherin is tegezhet, akkor �n mi�rt nem? -�gy n�zett r�m, mintha hazudtam volna neki azt, hogy tegezhetem Hal�lsz�rnyt. 
-Igen, mert neki megengedtem! �s mivel nincsen tudathasad�som, k�tlem, hogy valaha mondtam volna neked azt, hogy tegezhetsz. Vagy t�n �gy gondolod, hogy t�vedek? -Gwineth megszeppenve h�tr�lt egy l�p�st. 
-Nem, nem. �n sosem �ll�tan�k ilyet r�lad! -mikor megl�tta Hal�lsz�rny v�szesen megvillan� szem�t, gyorsan kijav�totta mag�t. -�nr�l. 
-Helyes. Catherin, megmutatn�d Gwineth-nek a szob�j�t? Nekem van m�g egy kis dolgom. -b�lintottam, �s elvezettem a h�gomat a szob�j�ba. Term�szetesen agyba-f�be dics�rte a szob�t, addig, am�g Hal�lsz�rny hall�, �s l�t� t�vols�gon k�v�lre nem ker�lt. Akkor azt�n szembe p�rd�lt velem. 
-Hogy a fen�be csin�ltad azt, hogy megengedte neked? Nem hiszem el, hogy neked megengedte, nekem meg nem. -d�h�snek l�tszott. Nem szerette, ha valamiben lepip�lom �t. F�leg, ha az a valami egy f�rfival kapcsolatos. 
-Sehogy, csak egyszer�en azt mondta, hogy tegezzem. Ink�bb parancsolta, mint k�rte, hogy �szinte legyek. -Gwineth gyanakodva n�zett r�m. Nem hitt nekem, ebben biztos voltam. De �n nem igen t�r�dtem vele, csak kellemes kipakol�st k�v�ntam neki, s elmentem. 
K�zben azon gondolkodtam, hogy vajon Gwineth mit sz�lna, ha kider�lne, hogy a nekrisek �jra hordhatj�k az igazi alakjukat az emberek el�tt is. Vajon felvenn� az igazi alakj�t? Val�sz�n�leg nem. Biztos t�l orm�tlannak gondoln�. Pedig, ha valami, akkor a nekrisek igazi alakja nem orm�tlan! Gy�ny�r�, �s kecses, tele energi�val! Maga a tiszta er�! Tiszteletet parancsol�... Nem, pedig orm�tlan! Igaz�b�l csak mi h�vjuk magunkat nekriseknek. Az emberek m�s n�ven ismernek minket. Hm... �, igen. S�rk�nyoknak! Illetve �gy h�vtak minket r�gen. T�bb sz�z �ve m�r annak, hogy nem mutatkoztunk emberek el�tt. Egyszer� legend�nak tartanak minket. Ha tudn�k, hogy... Persze att�l, hogy igazi alakunkban nem mutatkozunk, az m�g nem jelenti azt, hogy kisz�lltunk volna az emberek �let�b�l. S�t, tal�n m�g jobban bele lett�nk keveredve. 
Engem az emberek Sz�rnyas J�tev�k�nt ismernek. Angyalk�nt szoktam emberek k�z�tt j�rni, hogy meggy�gy�thassam �ket, �s persze seg�thessem �ket azon dolgokban, amikben a seg�ts�gemet k�rik. Ezeken a dolgokon elm�lkedtem, mikor hirtelen valakinek neki �tk�ztem. Riadtan n�ztem fel, teljesen elfeledkeztem a k�lvil�gr�l. Hal�lsz�rny �llt el�ttem. �rdekl�dve tanulm�nyozta az arcomat. 
-L�tom nagyon el volt�l mer�lve a gondolataidban. Rem�lem nem zavartalak meg. 
-Nem, persze, hogy nem. -mondtam gyorsan, mik�zben azon gondolkodtam, hogy mit akar t�lem. Nincs olyan, hogy ebbe a nagy el�t�rbe pont oda �lljon, amerre az �n utam vezet. 
-Akarsz t�lem valamit mester, vagy csak �gy az utamba akart�l �llni? -k�rdeztem h�v�sen, de m�gsem b�nt�an. �gyeltem a hangnememre. -Igen, szeretn�k veled besz�lgetni. �lj le k�rlek! -ez ink�bb parancsnak hangzott, mint k�r�snek. A tegez�sre is ilyen hangon "k�rt" meg. �gy h�t le�ltem, pont oda, mint az �rkez�semkor. Hal�lsz�rny is helyet foglalt, majd egy kis szeml�l�s ut�n, megsz�lalt. 
-K�rsz valamit inni? Nem is reggelizt�l, gondoltam... -
Igen, k�rek. K�sz�n�m. -t�nyleg szomjas voltam, de nem mertem mondani. J�l j�tt, hogy megk�rdezte. �gy h�t kit�lt�tt nekem egy poh�r italt, �s oda adta. Valami v�r�s folyad�k volt benne, de nem igen t�r�dtem a sz�n�vel. Fogtam a kup�t, �s felhajtottam egyszerre az eg�sz italt. Az�ta nem iszok v�r�s sz�n� italt.