“R�zs�s a t�vol, k�db�l k�lt f�tyol. Elr�ppen �s �v �ra…”

*

“�des… de m�gis keser�. Soha nem �reztem ilyet ezel�tt; boldog voltam, �s m�gis bele tudtam volna halni a szomor�s�gba, melyet hal�lod okozott. Mi�rt nem engem szerett�l?”

    * Mit akarsz velem tenni, Naraku? –
    * Majd megl�tod… sz�rakozunk egy j�t. –
    * Inuyasha �rtem fog j�nni! –
    * Ne rem�nykedj. Inuyasha el van foglalva, �s a palot�mat am�gy sem tal�lja meg soha… ha csak �n nem akarom. – vigyorgott r� g�nyosan a gonosz f�lv�r Kagom�ra, de m�g � sem tudta mi�rt pont a l�nyt hozta mag�val.

Elm�j�ben gondolatok t�mkelege kavargott, �s nem tudott szabadulni egy v�gyt�l, mely az�ta fogva tartja, mi�ta megsz�letett: Kikiyou. Sz�v�ben - ami nem volt hasonl�that�, csak egy nagy feketes�ghez - ez az egy n� uralkodott, �s nem hagyott neki b�k�t.

    * Eressz el! Ha Inuyash�val akarsz k�rbecsalni, el�re k�zl�m, hogy nem fog �sszej�nni! – toporz�kolt a l�ny, de az izmos karokb�l nem szabadult; elsuhant el�tte a t�j, �s a f�k egyre csak ugyan olyannak t�ntek, lassan belesz�d�lt.

    * Fel�bredt�l? –
    * Hol va… Naraku! – �lt fel a l�ny, majd minden esz�be jutott – Engedj el, de azonnal! –
    * Mib�l gondolod, hogy elengedlek, csak mert ord�tozol? Ennyire ostoba lenn�l? –
    * Nem… ha elrabolt�l annak el�re megfontoltnak kellett lennie… mindent alaposan eltervezel… -
    * �s ha m�gsem? – n�zett r� �gy, amilyet a l�ny m�g nem l�tott soha t�le, �s ezzel most komolyan megr�m�lt.
    * Hogy �rted? – k�rdezte f�lve a v�laszt�l.
    * Kikiyou… - suttogta a f�rfi, �s k�zeledett az ijedt l�nyhoz.
    * Kikiyou?! �n nem vagyok �! – pr�b�lt h�tr�lni, test�t amennyire csak tudta a falhoz pr�selte, �s rem�lte valaki megmenti.
    * Nem… persze, hogy nem… - eresztett el egy halv�ny kacajt, amiben nem volt semmi k�r�r�m, vagy g�ny, csak ir�nia, �s sz�nalom, melyet maga ir�nt �rzett, hirtelen vissza�lt a f�ldre, �s kez�vel kisim�totta haj�t szem�b�l, k�zben m�lyet s�hajtott.
    * Naraku… - pr�b�lt meg most a l�ny k�zelebb menni, olyat �rzett, amit m�g soha: sajn�lta Narakut – “hiszen csak szerelmes… Rem�nytelen�l szerelmes Kikiyouba… ez�rt v�lt d�monn�…”
    * N�zz r�m! Mit l�tsz? …nem vagyok m�s csak egy test �s egy v�gy, melyt�l nem nyugodhatok, am�g �lek… Mi vagyok �n? –
    * Naraku… -
    * Nem kell a sz�nalmad. Nem az�rt hoztalak ide, hogy sajn�ltassam magam… Szenvedni fog! Szenvedni, ahogyan �n! –
    * Velem akarod b�ntetni Kikiyiout? –
    * Dehogy is. Inuyasha, meg fog fizetni, szenvedni fog… ahogyan �n… Meg kell halnod. –
    * Azzal csak azt �red el, hogy Inuyasha �s Kikiyou ism�t egym�ssal lesznek! –
    * Nem, ha elvesz�t t�ged, soha nem lesz m�r a r�gi. –
    * Meg akarsz �lni? Ennyire nem lehetsz bolond, ha mindent Kikiyou miatt tett�l, csak m�g jobban rontasz a helyzeteden! –
    * Mi�rt vagyok �n? –
    * Nem �rtelek! Ha egyszer tudod, hogy ennek nem �gy k�ne lennie, mi�rt teszed, �s mi�rt teszel fel nekem ilyen k�rd�seket?! –
    * Testem d�monok ezreib�l �ll. Mindnek �n�ll� tudata van, �s egy valami tartja �ket �ssze: a hatalom ut�ni k�nz� v�gy. Nap, mint nap emberv�rre szomjaznak, �s f�jdalomra. Meg fogsz halni… azt�n Kikiyou is �s akkor m�r nem lesz, aki meg�ll�thatna… ez az �ress�g elt�nik majd… -
    * Mert meg�lsz minket nem lesz jobb! –
    * Nem tudhatom, am�g nem pr�b�ltam. –

    * Kagome! Kagome merre vagy?! – ord�tozott egy fi�, mik�zben l�bait a lehet� leggyorsabban szedte, �s hol jobbra, hol balra tekintett, de sehol sem tal�lta, akit keresett.
    * Inuyasha, nem �rzed az illat�t? – �rt�k utol Sango�k a hanyout, �s Kirara h�t�n pr�b�lt�k tartani vele az iramot, mely az agg�d�st�l egyre csak n�tt.
    * De, azt k�vetem, de sehol sem tal�lom. – “Naraku… az, az �tkozott! Ha b�rmi baja esik Kagom�nak, azt nem �li t�l!”

    * Minek k�sz�nhetem a l�togat�sod? – k�rdezte Kikiyou h�tra sem fordulva Kagur�hoz.
    * Mikor vett�l �szre? – l�pett el� egy odvas fa m�g�l a csinos sz�lboszork�ny, meg sem lep�dve a leleplez�st�l.
    * Reggel �ta figyelsz engem. V�rtam mit l�psz… Ennyire �rdekes vagyok, vagy Naraku k�ld�tt? –
    * Az ut�bbi. Inuyasha vesz�lyben van… gondolta �rdekelhet. – h�zott ki egy tollat szoros konty�b�l – Tudod, hol tal�lod. – sz�lt m�g vissza, majd elrep�lt.

    * Mi�rt j�nne ide Kikiyou is? –
    * Meg�zentem neki, hogy Inuyasha bajban van… -
    * Inuyash�t is meg akarod �lni?! –
    * Nem ostoba vagyok, hogy egy�tt legyenek a hal�lban? –
    * Nem �rtem mi�rt j� neked a nyilv�nos kiv�gz�sem… -
    * M�g nem �llek meg, csak tudatom vel�k a tervem bizonyos alapjait… - mosolygott megint �rd�gien, �gy ahogy csak � tud.
    * Inuyasha kiszabad�t! –
    * Hogy, ha �, akkor el lesz foglalva Kikiyouval? –
    * Mi�rt vagy ennyire gonosz? –
    * Gonosz? Tal�n ez�rt sz�lettem… -
    * Nem tudom mit gondoljak r�lad… Most azt, hogy undor�t� vagy! …de tegnap… a palot�dban… -
    * Azt gondolsz, amit akarsz, egy hull�nak m�r nem nagyon sz�m�t… …�; Inuyasha, csak hogy megj�tt�l… –
    * Kagome! J�l vagy? –
    * Ne agg�dj, m�g �l, ahogy l�tod. –
    * Mit akarsz vele Naraku? – hallott�k, meg ekkor Kikiyou cseppet sem �rdekl�d� hangj�t.
    * Azt m�g meglepet�s, most csak az�rt csaltalak ide titeket, hogy tudj�tok, n�lam van. –
    * Ezt eddig is tudtam! De most meghalsz! – t�madt neki a heves hanyou, de az egy egyszer� v�d�burokkal blokkolta a t�mad�st.
    * �n a helyedben nem lenn�k ennyire meggondolatlan, am�g Kagome itt �ll mellettem. –
    * Inuyasha! Inuyasha! Menjetek innen! –
    * F�l�sleges, nem hallanak… - csit�totta el a ki�ltoz� rabot.
    * Mintha mondani akarna valamit… - elm�lkedett Miroku, de t�nyleg nem hallottak semmit.
    * M�g tal�lkozunk, �s ne feledd Inuyasha: csak megfontoltan. – mosolygott g�nyosan, �s a l�nnyal egy�tt elt�nt; mintha a f�ld nyelte volna el �ket.
    * Kagome! – ord�tott m�g ut�na a hanyou, majd m�r a mellett�k �ll� halott papn�re emelte tekintet�t, aki nyugodt hanggal r�kezdett:
    * Mikor vitte el? –
    * Tegnap… -
    * Nem �rtem… nem �t akarja… - merengett, majd nem foglalkozva t�bbet a kis csapattal, l�lekrabl�i k�r�ben elt�nt a k�dben.
    * Kikiyou! – kapott ut�na Inuyasha, majd mikor l�tta � is mag�ra hagyta t�rsaihoz fordult – Tov�bb k�ne menn�nk. –
    * Nem… �gysem bukkanunk a nyom�ra, am�g Naraku nem akarja �gy… - gondolkodott a szerzetes, �s botj�ra t�maszkodott f�radts�g�ban.
    * Nem tudok t�tlen�l �lni! –
    * �n sem! – helyeselt Sango.
    * Term�szetesen �n sem, de est�re mindenk�ppen itt k�ne maradnunk. –
    * Igen… - �s�tott egy nagyot Sippou, aki az aggodalomt�l m�r teljes test�ben reszketett, �s nagyon �lmos volt.
    * Igazad van… - b�lintott belet�r�d�en Inuyasha is, �gy v�g�l let�boroztak.

    * Minek h�vtad Kikiyout is? –
    * Meg akartam bizonyosodni valamir�l. –
    * Mir�l? –
    * Egyetlen ny�lvessz�vel semleges�thette volna a v�d�pajzsomat, de nem tette. Nem b�nja, ha meghalsz. –
    * Ezt akkor is elmondhattam volna, ha megk�rdezed… Am�gy meg Inuyasha nem tudta volna haszn�lni a sz�lbord�t, am�g melletted vagyok… -
    * Tudom. Kikiyou viszont m�gsem olyan okos, mint gondoltam… nagyon j�l tudja, hogy kev�s olyan k�l�nleges k�pess�g� papn� van, mint �. �s csak �gy eldobja a reinkarn�ci�j�t… -
    * Te is ezt teszed… -
    * �n b�rmikor �jakat hozhatok l�tre… ott hib�zott nagyot, hogy lebecs�lt… nekem adta a t�led megszerzett �kk�szil�nkokat… -
    * Igen m�g eml�kszem… De hogy j�tt a k�pbe Sango? –
    * Kellett az �kk� a faluj�b�l. –
    * Igen de ut�na sem �lted meg… -
    * Arra sz�m�tottam, hogy v�gez Inuyash�val… ut�na meg m�r csak �lveztem, ahogy sokszor, csup�n az �ccse ir�nti szeretete miatt majdnem meghal. –
    * Csup�n?! A szeretet, mindenn�l fontosabb! –
    * Szeretet? �s te mire ment�l, a nagy szereteteddel? Inuyasha, nem de b�r… de � mind�r�kk� Kikiyout fogja szeretni, benned is csak �t l�tja. Az egy dolog, hogy a hal�loddal sebezhet�v� v�lik, de akkor sem f�rtek meg ketten a sz�v�ben. �s � m�r egyszer v�lasztott… ha j�l eml�kszem nem t�ged. –
    * Akkor… - hajtotta le szomor�an fej�t, nehogy s�r�sban t�rj�n ki - egy cip�ben j�runk. –
    * M�r mi�rt? –
    * Rem�nytelen szerelem… legal�bb el�ttem ismerd el, �gyis meg akarsz �lni… -
    * Lehet… de ez rajtad nem seg�t. -

    * Mit n�zel? –
    * A cseresznye szirmokat… gy�ny�r�… de mi�rt vagy ennyit velem, m�g ha meg is halok, nem sz�m�tottam ilyen b�cs�z�sra t�led. –
    * �lvezd ki az utols� napjaidat. –
    * Rossz egyed�l? –
    * �rdekes k�rd�s… nem tudom… - nevette el mag�t megint a gonosz hanyou.
    * Tudod, szerintem ilyenkor kifejezetten emberi vagy. –
    * Emberi? Te meg ostoba… -
    * Akkor mi�rt vagy velem? –
    * Nem tudom… -
    * A nagy Naraku… -
    * Igen, tal�n csak unatkozom. – n�zett r� a fa t�ls� oldal�n �l� l�nyra, majd fel�llt �s k�zelebb l�pett – F�jni fog. – suttogta sejtelmesen Kagome f�l�be, majd karmait belev�jta a t�r�keny testbe; hideg kez�n, lomh�n lecsordul� m�lyv�r�s v�rt �lvezettel nyalta le, �s valami k�l�nlegeset �rzett.

Eddig is mindig �lvezettel t�lt�tte el maga az �let kiont�sa, b�r kez�t ritk�n mocskolta be k�zvetlen�l. Most m�gis valahogy fura melegs�get �rzett bel�l, ami a kellemesb�l �tcsapott undorr� saj�t tette miatt. Lassan len�zett a ny�sz�rg� l�nyra, kinek szem�b�l �radt a mardos� f�jdalom, melyet ing�n �t�t�, m�g mindig terjeszked� piros folt is al�t�masztott.

    * M�g nincs itt az ideje, hogy elv�rezz. – sz�lt �s egy �kk�szil�nkot helyezett Kagome bord� bl�z�hoz, az, mint egy szempillant�s alatt, beljebb hatolt, �s megsz�ntette a f�jdalmat, �s a v�rz�st is.
    * Mire volt ez j�? – zil�lta Kagome.
    * Legyen el�g annyi, hogy m�g �lsz! – z�kkent ki eddigi �r�k-nyugodt hangj�b�l �s elv�gtatott, ki a kertb�l, vissza a szob�j�ba.

“Nekem is neh�z… �sszezavarodtam. Ha mellette vagyok, t�nyleg megnyugszom… �s azt k�v�nom �ljen… min�l el�bb meg kell �ln�m, am�g m�g k�pes vagyok r�… b�r lehet, hogy m�ris t�l k�s�… hiszen annyira hasonl�t r�…”

*

“Illatod �des, kedves vagy, s �kes. Nem szebb az �lom n�lad…”

*

“Naraku… Ki vagy te? …minden sokkal egyszer�bb volt. Te volt�l a gonosz, akit le kell gy�zn�nk… de most m�r nem vagyok benne biztos… T�nyleg sz�vtelen vagy? Mi�rt nem �lt�l m�g meg? Egy �jabb terv? Mit akarsz el�rni? ...tal�n csak mag�nyos…”

    * Naraku! –
    * Mit akarsz? –
    * �n… �n csak… Gondoltam, tal�n besz�lgetni akarsz? –
    * T�nyleg ennyire ostoba vagy? Sietsz a hal�lba? Nem akartalak t�ml�cbe z�rni, mert �gysem juthatsz ki inn�t, de ha kell, megteszem. –
    * Ugyan m�r, senki nem szeret egyed�l lenni. –
    * Senki? Inuyasha biztos nem… Tudod, mit l�ttam? Megint Kikiyouval volt… �gy n�z ki, m�gsem keres tov�bb. –
    * Hazudsz! –
    * �n? N�zd meg magad… - �llt fel a f� gonosz, �s kis�t�lt szob�j�b�l.

    * Inuyasha… Kikiyou… - kapott sz�j�hoz a l�ny, mikor megl�tta a besz�lget� p�rt.
    * Hazudok? –
    * De h�t… -
    * T�r�dj bele, ide m�r nem kellesz. Nem is tudom, hogy van-e �rtelme meg�ljelek… - mosolygott �s csak b�multa a k�nnyez� Kagom�t.

    * Kikiyou! V�rj! –
    * Mit akarsz Inuyasha, a kis bar�tn�d vesz�lyben van. Ink�bb vele k�ne t�r�dn�d. –
    * Kikiyou, mi�rt �t vitte mag�val? –
    * Nem tudom… de egy biztos, meg fog halni. –
    * Mi?! –
    * Pontosan erre sz�m�t, hogy magadba omlassz, a h�r ut�n. –
    * Kagome… -
    * Ak�rhogy is. m�g �l. �gyhogy ink�bb azzal foglalkozz, hogyan szabad�tsd ki. – “…de r�m ne sz�m�ts…” – viszl�t Inuyasha. –

    * Hov� megy�nk? –
    * Megl�togatjuk Sesshoumarut. –
    * �s mi�rt kellek �n is hozz�. –
    * Majd meg�rted, ha m�r mindennek v�ge. –
    * De… -
    * M�r itt is van. –
    * Minek k�sz�nhetem j�tt�det? – k�rdezte g�nyosan �s �rdektelen�l a nagy�r, sz�m�tott a vend�gekre, hiszen m�r �rezte az ismer�s b�zt.
    * A szimatod, m�g mindig kiv�l�. –
    * H�zelegni j�tt�l, vagy kib�k�d, mit akarsz? –
    * Mondtam, hogy jelentkezem, ha �jra es�lyt l�tok a sz�vetkez�sre. –
    * Ki akarna veled sz�vetkezni? Le�llt�l ezzel a haland�val. Mi van te l�ny, tal�n m�r nem b�rtad elviselni a korcs �cs�met? –
    * Nem �lltam le, �rt�kes darabja �s egyben f� alkot� eleme tervemnek. –
    * Kagome - sama! – ugrott le ekkor egy kisl�ny Aunt h�t�r�l, �s Kagom�hoz szaladt.
    * Rin… - simogatta meg a kicsi buksij�t, �s r�g �ta megint szeretetteljesen mosolygott, olyan melegs�ggel, ahogy m�g a sz�p id�kben.
    * Rin! – hallatszott a youkai dermeszt� hangja, azt parancsolva menjen el onn�t.
    * Nagyuram! – futott be Jaken is – ne haragudj nagyuram, ut�nad j�tt. – lihegte, alig kapva leveg�t.
    * �n sz�vets�get aj�nlok Sesshoumaru. A kisl�ny �ps�ge �rdek�ben is. –
    * �s mik a terveid? –
    * Csup�ncsak Inuyash�t kellene feltart�ztatnod. –
    * M�r egy korccsal sem boldogulsz? B�r magad is az vagy. –
    * �n sokkal t�bb vagyok holmi korcsn�l. – mosolygott, �s szok�s szerint elt�nt Kagom�val egy�tt, de m�g utols� mondat�t maga m�g�tt hagyta: - Ne �ld meg, csak foglald le.

    * Ez mire volt j�? – k�rdezte Kagome, imm�r ism�t a palot�ban, egy sz�k szob�ban kuporogva.
    * Te soha nem �rheted meg… - “pedig �ppen azon vagyok…” – Ez az �n �rtelmem. Testv�reket ugrasztok egym�snak, szerelmeket csapok be. Ez�rt vagyok. –
    * De… mi�rt j� ez neked… Csap a d�monok miatt… valaha ember volt�l. –
    * Gyenge l�t, mely pr�b�lja elhinni, hogy �let�nek van �rtelme. –
    * M�gis, az emberek maradnak �letben… -
    * Ezt meg, hogy �rted? –
    * �n a j�v�b�l j�ttem ide. Az �n vil�gomban, nincsenek d�monok, se term�szetf�l�tti l�nyek… -
    * Nem lehet… A szellemek sokkal er�sebbek. Hogy pusztulhatnak ki v�g�l? –
    * Ezt… �n sem tudom. M�g soha nem is gondolkodtam ezen. Hogy lett v�g�l v�getek? –
    * N�zd meg. – szolt, �s ism�t a l�nyba v�jta karm�t; Kagome f�jdalma most pillanatok alatt eleny�szett, de v�re meger�s�tette a bl�z�n hagyott m�ltkori foltot – Gyenge vagy, az arcodon l�tszott a f�jdalom. Mi�rt ti maradtok �letben? –
    * Nem tudom… m�g nem tudom. –

    * Sesshoumaru! – kapott Inuyasha kardj�hoz, �s morgott mell�, jelezve ez cs�ppet sem a legmegfelel�bb pillanat, az ingerl�s�re.
    * �csik�m, nem is �r�lsz? Maradj haland�. – intett Sangonak lekezel�en – nem szeretn�m f�l�slegesen bemocskolni a kezemet.
    * M�rges darazsak… - h�zta vissza kez�t a szerzetes is – Inuyasha! Ebben Naraku keze van! –
    * Igen, k�rbe leng a b�ze! �jabban csak nem p�rtolod, a f�lv�reket. –
    * Ne rem�nykedj. Naraku ak�rmit is mond, megl�togattalak volna. –
    * � most m�r Naraku h� kutyusk�ja vagy? –
    * Ne l�gy ostoba. –
    * Akkor meg mit akarsz? –
    * �rdekelne valami… Az a haland�… Kagome. Mi�rt van Narakuval? –
    * Mi�rt �rdekel? –
    * Az nem r�d tartozik. V�laszolj! –
    * Elvitte mag�val. Elrabolta. Hogy minek, azt mi sem tudjuk. Kikiyou azt mondta… azt mondta, hogy… meg fogja �lni… …Sesshoumaru, most meg hov� m�sz?! –
    * Meg tudtam, amit akartam. – sz�lt k�z�nnyel, �s teljes higgadts�ggal els�t�lt.

    * Nagyuram! Hol volt�l? – �rdekl�d�tt Jaken, de mikor megpillantotta gazd�ja fagyos tekintet�t, magyar�zkodni kezdett – Ne l�gy d�h�s r�m nagyuram. Igazad van, semmi k�z�m nincs hozz�… -
    * Inuyash�n�l j�rtam. –
    * Sesshoumaru – sama, �n agg�dom Kagome - sama miatt. Az a b�csi gonosz. –
    * Igen az… - “Mi�rt akarja meg�lni… az a l�ny nem �gy n�zett ki, mintha nagyon tiltakozna… nem tudja, vagy tal�n m�r belenyugodott? Naraku az � ellens�ge is, mi�rt nem sz�kik el… Rin szereti �t, szomor� lenne, ha meghalna.”
    * Sesshoumaru. – jelent meg ekkor egy n�, �s neg�d-�des hanggal neki kezdett: - H�t m�gsem �llsz le Narakuval? – k�rdezte Kagura.
    * Soha nem mondtam, hogy le�llok. –
    * Valami�rt, ezt � is sejtette. Be k�ne r�la sz�molnom… de nem teszem… azt, hogy a Pokol darazsak mit mondanak, viszont nem tudom… - mivel a youkai nem sz�lalt meg folytatta: - ne j�tssz az �leteddel, m�g mindig jobb sz�vets�gesnek lenni, mint �ldozatnak, �s ennek a kisl�ny l�tja k�r�t. –
    * Nem �rdekel, ha egy ilyen korcs fenyeget. Sz�gyen a szellemekre n�zve, a f�lv�r s�pred�k. –
    * J�l l�tod. – mosolygott sejtelmesen Kagura, egy mozdulattal kir�ntotta toll�t konty�b�l, �s el is rep�lt, sebesen, mint a szabad sz�l.
    * Jaken! –
    * Igen, nagyuram? –
    * Vigy�zz Rinre, vidd biztons�gos helyre. –
    * Igenis. –
    * Jaken… Egy biztons�gos helyre. – hangs�lyozta, majd a sz�lboszorka ut�n eredt.

K�zeledt�re az akad�ly semmiss� v�lt, �s ahogy bel�pett csak egy gy�ny�r� kert fogadta. Gyeng�d hangra lett figyelmes, �s k�vette az �neksz�t, m�g megpillantott egy l�nyt, aki csak az eget n�zte, �s k�zben egy meg nem t�rt�nt tavaszr�l d�dolt.

    * Haland�. – l�pett k�zelebb a l�nyhoz, az fel� fordult, h�feh�r arc�n egy k�nnycsepp g�rd�lt v�gig, neh�zkesen, mint ahogy a hang j�tt ki tork�n.
    * Sesshoumaru… -
    * Mi�rt vagy itt? –
    * Ezt nekem k�ne k�rdeznem. Hogy jutott�l be? -
    * Az akad�ly megsz�nt mikor be akartam j�nni. –
    * �n is az akad�ly miatt vagyok itt, nekem nem akar megsz�nni. – nevetett er�ltetetten, �s megt�r�lte szem�t.
    * Mi�rt rabolt el? –
    * Mi�rt? …Hogy meg�lj�n. Gyere ut�nam. – �llt fel Kagome, �s elindult egy t�hoz – r�g�ta vagyok itt… m�sk�pp telik az id�… kint egy nap, ezen a helyen szinte egy �r�kk�val�s�g. – guggolt le a partra, �s kez�t a krist�lyv�zbe mer�tette – Mi�rt rabolt el… Mag�ny. –
    * Tess�k? –
    * Mag�nyos volt�l Rin n�lk�l. Most m�r szinte az �letedet adn�d �rte. Az�rt rabolt el, hogy ezt meg�rtsem… Mi vagy te? –
    * Nem �rtem, mit akarsz… -
    * N�zz a v�zbe… Mit l�tsz? –
    * Magamat… - lep�d�tt meg egy kicsit, a k�rd�sen, de hangj�n ezt, mit sem mutatkozott.
    * Nem azt k�rtem, mond el, mit akarsz l�tni, hanem, hogy mit l�tsz. –

Sesshoumaru el�sz�r ostob�nak tartotta ezt a mondatot, majd jobban belem�lyedt a t�k�rbe.

    * Egy… embert… �s mellette egy d�mont. –
    * Melyik vagy te? –
    * Az ember, Rinnel van… �s boldognak l�tszanak. A d�mon… egy lerombolt falub�l �ld�zi az embereket… a keze v�res. Azt k�rded, melyik vagyok �n? Egyik sem… mi olyan mulats�gos? – n�zett Kagom�ra, aki kuncogva fordult el.
    * Hiszen mindkett� te vagy. Ez a V�laszt�v�z, vagy ha �gy tetszik V�laszt�-t�. Felbontja a lelkedet. R�gebben csak d�mon volt�l. Mi�ta Rin veled van olyan a lelked, mint Inuyash�nak… -
    * Egy korcshoz hasonl�tasz? –
    * Tudni akarod, �n mit l�tok? …csak egy k�pet… csak egyet �s az v�ltozik. Rin is egyet l�tna, de � nem v�ltozna… -
    * Emberek vagytok. –
    * Nem az�rt, az embereknek is van j�, �s rossz oldala. Egy kapzsi ember, �nmag�t l�tn� sok kincsen �lve, �s �nmag�t, amint aranyat osztogat. –
    * Akkor mi�rt? –
    * Rin egyszer� l�lek. Szeret t�ged, szereti a vir�gokat… szeret mindent, ami sz�p �s j�. –
    * De akkor a te alakod mi�rt v�ltozik? –
    * Azt mondj�k, hogy mert miko vagyok, csak tiszta gondolataim vannak… ez igaz is. Nem akartam senkinek sem �rtani, csak megtiszt�tottam azt, ami nem volt j�. Elv�lasztottam a helyest a helytelent�l… de �sszezavarodtam… Ki vagyok �n, hogy b�r�ljak b�rkit is? Ki vagyok �n, hogy eld�ntsem, � gonosz � meg j�? Mindenkiben megvan mindkett�, kiv�ve az olyan egyszer� lelkeket, meg az egyszer� d�monokat – akik csak az�rt �lnek, hogy gyilkoljanak, nincs is igaz�n tudatuk – �n bennem is csak j� van, legal�bbis a v�z szerint, de az, hogy v�ltozom, azt jelenti, hogy a j� soha sem egyforma. Ahonn�t n�zz�k. –
    * Nem tudom hova akarsz kilyukadni. –
    * Naraku nem gonosz… csak csal�dott, nekem megmutatta… ha visszat�r�nk a k�rd�sedre, hogy mi�rt rabolt el, az�rt, hogy meg�rtsem �t. –
    * Naraku egy olyan, f�l-d�mon, aki soha nem mutatta a gyenges�g legcsek�lyebb jel�t sem. Mi�rt mondana ilyeneket egy k�z�ns�ges haland�nak? –
    * H�t m�g mindig nem �rted Sesshoumaru… Menj vissza Rinhez. – �llt fel – Siess, vesz�lyben van. –
    * Mi? Honn�t? – k�rdezte, de legnagyobb meglepetts�g�re a l�ny, m�r nem volt ott; nem t�tov�zott tov�bb, hanem f�nyg�mbk�nt elsz�llt, �s megkereste a kisl�nyt.
    * Siess… - suttogta Kagome a sz�lnek – ezt m�g r��rsz meg�rteni. – mosolyodott el, szomor�an, mert � tudta a l�t, nem m�s, csak egy ill�zi�, mellyel felk�sz�l�nk az �r�kk�val�s�gra, vagyis a hal�lra…

*

“M�l� az �let, v�gyam s�r �rted. Sz�l�ts egy �des cs�kra…”

*

“Amit mondott… Igaz volna? Egy�ltal�n honn�t tudhatna ennyit, egy k�z�ns�ges haland�… �gy besz�lt, mintha mindenkit meg�rtene. Honn�t tudta, hogy Rin vesz�lyben volt?” – n�zett itt, a m�r alv�kisl�nyra, aki teljesen kimer�lt abban, hogy � kapta, az eb�d szerep�t egy d�mon �tlapj�n. – “�ppen id�ben �rkeztem, de mi lett volna, ha… Mi vagyok �n?” – n�zett fel a s�t�t �gre, melyen a csillagok, sz�m�ra most m�g jobban f�nylettek, �s hallani v�lte a hold fuvol�j�t, mely csak neki j�tszott; lomh�n d�lt h�tra, �s a f�nak d�nt�tte h�t�t, becsukta hirtelen-f�radt szemeit �s �rezte a sz�raz t�rzs elsuhan� �let�t. – “Tudom, mire gondolt�l akkor… de mire gondolsz most?” – �let�ben el�sz�r olyan ostob�nak �rezte mag�t, �s r�j�tt, mennyire nem tudott semmit a besz�lget�s�k el�tt; v�gig suhant el�tte ismer�seinek k�pe, �s csak mosolygott, majd ism�t Kagom�ra gondolt, az �let, most oly f�l�slegesnek t�nt sz�m�ra.

    * Kagome, j�l vagy?! – ki�ltott Inuyasha, �s el�r�ntotta a Tetsusaig�t.
    * Kagome! – ki�ltottak a t�bbiek, �s mindenki k�sz�lt, a t�mad�sra; a l�ny csak mosolygott, majd Naraku fel� fordult, v�rva mit tervez, az, mikor m�r Kikiyou, �s Sesshoumaru is befutott neki kezdett.
    * Meghaltok… mind… - fordult vigyorogva Kikiyou fel� – Eg�sz �letemben, csak t�ged akartalak, de most, hogy �gy r�d n�zek, csak egy haland� vagy, egy papn�. M�r nem jelentesz sz�momra semmit. – ny�jtotta kez�t, az �sszegy�ltek fel� kez�t; mikor energi�j�t szabadon engedte, a kiss� d�bbent csapat fel�, csak egy n�ma sikolyt hallott. Nagy villan�s, feh�rs�g t�lt�tte el a t�jat. �s mindenki ledermedve n�zte az �sszecsukl� testet.

*

“F�jdalmadban mondj egy utols� sz�t, vedd el az �letem, s minden j�t. K�rlek, vigy�l magaddal…”

*

    * Kagome… -
    * Az egyetlen, aki meg�rtett… - n�zett Sesshoumaru, a gonosz hanyou szem�be, majd els�t�lt, egy furdal� k�nyszerrel oldal�ban, vissza se fordult, nehogy ne tudjon tov�bb menni.
    * Kagome! – ord�tott fel Inuyasha, �s m�r az sem �rdekelte, hogy Naraku ott �ll vele szemt�l szembe; nem azt l�tta, hogy � Naraku, akit eddig �ld�ztek, hanem azt, hogy � az, aki meg�lte Kagom�t; megt�r�lte k�nnyez� szem�t, �s ellens�g�re t�madt, az oda sem figyelve h�r�totta a csap�sokat.

Sango ord�tott egyet f�jdalm�ban, �s d�h�b�l er�t mer�tve, lend�lt � is a csat�ba. Miroku k�vette. M�g Sippou is, tudat�ban annak, hogy semmi es�lye, de Kirar�val egy�tt seg�tettek. F�jdalmukban nem “l�ttak” semmit.

Kikiyou, n�zte, �ket egy darabig, majd elfordult, �s nem t�r�dve ment be a s�t�ts�gbe: � m�r halott.

*

“Hideg kezed �sszeszor�tva; mint a ny�l� vir�g szirmai, v�r�s ajkad. Azt hinn�m, mindez �lom, mert a val�s�g sokkal sz�rny�bb enn�l…”

*

    * Sippou, menj! Keresd meg Sesshoumarut! � meg tudja menteni Kagom�t! – sz�lt oda a kis r�kak�ly�knek Miroku, �s egy csap�s ut�n, �jra talpra sz�kkent.
    * Sesshoumarut? –
    * Nincs vesztegetni val� id�nk! Tal�n m�r t�l k�s�! Sango! – ugrott a d�monirt� el�, de �gy is mindketten a f�ld�n taroltak.

Inuyasha egy percre sem �llt le, nem foglalkozott m�ssal. Szem�ben elsz�nts�g lobogott, csak ment el�re, �s k�zd�tt �letre-hal�lra. Naraku tekintette azonban, csak a holtesten pihent, de m�g �gy is h�r�tott, minden csap�st, ami ellene indult.

    * Sesshoumaru! – �rte be Sippou Kirara h�t�n a youkait – Sesshoumaru, k�rlek �llj meg! – a szellem megtorpant, �s h�tra n�zett, hallgat�s�val jelezte, v�rja a k�rd�st – Sesshoumaru, te meg tudod menteni Kagom�t! Gyere vissza! –
    * Mi�rt menten�m meg? – n�zett szeme sark�b�l, �s h�v�s hangja m�g�tt vitatkozott saj�t mag�val – “erre v�rtam… erre, hogy valaki megk�rjen… De mi�rt ennyire fontos nekem ennek a haland�nak az �lete? Meg akarom menteni… de mi�rt?”
    * Sesshoumaru… k�rlek. – n�zett fel k�nnyez� szemekkel Sippou, �s sz�ve elszorult a gondolatt�l, hogy elvesztheti azt, akit a legjobban szeret – Ne vedd el t�l�nk rem�nyt… Ne vedd el t�lem �t… - nyekeregte; a youkai m�lyet s�hajtva feln�zett az �gre, a felh�k is s�rni k�sz�ltek, lehunyta szem�t, a sz�l suttogott f�l�be b�ztat�an.

Megindult.

*

“Ketten sem tudj�k, mi igaz, mi volt; nem �lland� a hold. Fent a lent, s ez itten az, mi megs�gja titkodat…”

*

    * Sesshoumaru… -
    * Megj�tt Sesshoumaru! – n�zett Sango, a szellemre, aki most bar�tn�j�hez l�pett, �s kardj�t t�tov�n vonta ki; les�jtott: k�rvonala tiszt�n kivehet� volt, p�r arasszal suhant el az �lettelen test f�l�tt.

Kagome ernyedt pill�i megremegtek. Lassan nyitotta ki szem�t, gesztenye barna �risz�be visszat�rt az �let, �s az els�, akit megpillantott:

    * Sesshoumaru… -
    * �rtem… - suttogta a szellem, �gy, hogy csak ketten hallj�k, majd eltette a Tenseig�t, �s h�tat ford�tott.
    * Kagome! – ugrott a l�ny nyak�ba
    * Kagome? – ny�lt t�gra Naraku pupill�ja, �s egy pillanatra mindenr�l megfeledkezett, ez �ppen el�g volt… �ppen el�g nagy hiba volt…
    * Meghalsz! – ord�tott Inuyasha, �s a hossz� harc alatt most el�sz�r c�lba tal�lt.

    * Kagome… - csod�lkozott el a haldokl� f�lv�r, aki m�g fel sem fogta, mi t�rt�nik vele.
    * Ne besz�lj… - intette le a l�ny, �s let�rdelt az �sszerogyott mell�.
    * Gyenge vagy… az arcodon l�tszott a f�jdalom… Mi�rt te maradt�l �letben? – ny�gte, �s �rezte, test�t �tj�rja az �ress�g – �rzem… �rzem a v�red �z�t a sz�mban… amikor megk�stoltam… �des volt… most m�r nem az… marja az ajkam… marja a lelkem… -
    * Figyelj a f�nyre… - suttogta Kagome, has�hoz �rintette a kez�t, �s kivette az �kk�szil�nkot – Vidd magaddal. –
    * Minden olyan tiszta… cs�nd van a fejemben… a d�monok elcsitultak… - hunyta le szem�t Naraku, �s elindult az utols� utaz�sra.
    * Viszl�t. – mosolyodott el a l�ny, �s fel�llt a porr� lett test mell�l.
    * Kagome… - dadogott Inuyasha, �s meg�lelte – Azt hittem… azt hittem �r�kre elvesz�telek. – szor�totta mag�hoz a l�nyt.
    * Kagome! – l�pett oda Sango is, �s mindannyian k�rbefogt�k felt�madt bar�tjukat.

*

“A rem�ny, mindig egy m�sik ember t�rsas�g�ban tal�l r�d…”

*

Emberek… Mi�rt mi maradtunk �letben? A d�monok saj�t kapzsis�gukb�l nem engedtek magukhoz senkit sem k�zel. Hatalom �hs�g�k miatt, mag�nyosak maradtak, m�g v�g�l mindenki megfeledkezett r�luk. Szeretek itt lenni, szeretek a csal�dommal lenni, szeretek seg�teni… �n ez�rt vagyok…

V�ge