Kaname n�m�n �lt a d�v�nyon �s k�nnyes szemmel n�zett maga el�. Nem �rtette, hogy mi�rt ment el Sousuke. Az elm�j�ben k�rd�sek cik�ztak, de egyikre sem tal�lt v�laszt. 
~Mi�rt t�rt�nt mindez? Vajon csak az�rt �lelt meg, mert meg akart vigasztalni? Vagy az�rt, mert �rez valamit ir�ntam? �, az nem lehet. �, b�rcsak tudn�m, hogy mit akar t�lem! A fen�be, Sousuke, te idi�ta! Mi�rt menek�lsz el mindig, amikor a kett�nk kapcsolata ker�l sz�ba. Kapcsolat?! �n meg�r�ltem! Hisz nincs is k�zt�nk semmi olyan… Csak bar�tok vagyunk. Ah, ez a tavasz megbolond�tja az embert!~ Kaname zavartan ny�lt a telefon�rt �s Sousuke sz�m�t t�rcs�zta. De amikor a telefon kics�ng�tt, ijedten csapta le a kagyl�t. Ezt m�g h�romszor megism�telte �s egyszer sem v�rta meg, hogy a fi� felvegye a telefont. A nap tov�bbi r�sz�ben fel-al� j�rt a lak�sban vagy unottan kapcsolgatta a t�v�t. 
�jjel nem sokat aludt, hisz a gondolatai nem hagyt�k nyugodni.

M�snap reggel nehezen k�sz�l�dott ki az �gyb�l, f�radtan indult el az iskol�ba. De ezzel nem volt egyed�l. Sousuke sem pihente ki mag�t rendesen. Az iskola el�tt �sszefutottak. 
-J� reggelt, Chidori kisasszony! 
-�hm… szia, Sousuke! -k�sz�nt Kaname. 
-Els� �r�n dolgozat, igaz? 
-Igen, �gy eml�kszem… Mi?! Dolgozat? �risten, t�nyleg. �s �n nem is tanultam semmit. �, hogy az a… Kaname nem tudta, mit�v� legyen, de a zsoldos higgadts�g�t l�tva, megk�rdezte: 
-Te nem is izgulsz, Sousuke? 
-Nem, Chidori. �n tanultam. 
-Aham. Sz�val te tanult�l… 
A l�ny elgondolkodott. 
~Hogy tudott tanulni? �n eg�sz d�lut�n azon a bizonyos �lel�sen gondolkodtam, � meg… tanult. Nem �rtem.~ 
-Na de most m�r menj�nk. M�g a v�g�n elk�s�nk az �r�r�l. 
Kaname meglepetten n�zett a fi�ra. 
-M�r meg ne haragudj, de mi�ta �rdekel t�ged a suli? 
-Baj, Chidori kisasszony? Mert ha igen… -hebegte Sousuke. 
-Nem, nem baj. Csak furcsa. 
A d�lel�tt �tlagosan telt. Kaname dolgozata pocs�k lett, ellenben Sousuke minden k�rd�sre tudott v�laszolni. D�lben, az eb�dl�ben Kaname a bar�tn�ivel besz�lgetett. 
-Mondd csak, Kaname, mi van Sousuk�val? Olyan furcs�n viselkedik ma. –mondta Kyouku. 
-Kyouku, � mindig furcsa. Ezt m�r megszokhattad volna. –felelte Chidori egykedv�en. 
-Ez igaz. –mondta a l�ny �s beleharapott a szendvics�be. 
–De ma valahogy k�l�n�sen. Na mindegy. 
Suli ut�n Kaname megkereste Sousuk�t. 
-Besz�lnem kell veled! –mondta hat�rozottan. 
-Rendben. Mir�l van sz�? 
-M�g k�rded? H�t a tegnapi… tudod… az �lel�sr�l. 
-Ja, arr�l. Mi van vele? 
-Sousuke!!! Te meg�lelt�l engem! 
-Igen. 
Kaname kezdett egyre idegesebb� v�lni. 
-Neked ez nem jelent semmit? –k�rdezte inger�lten. Sousuke elv�r�s�d�tt. Tudta, hogyha Kaname ideges, az azt jelenti, hogy valamit megint nem �rt. 
-Chidori kisasszony, �n nem �rtem �nt. –mondta, de m�r el�re f�lt, hogy Kaname mit fog reag�lni. A l�ny megnyugodott. Az el�bbi haragnak nyoma sem volt. Hely�be csal�dotts�g l�pett. 
-�rtem. –mondta szomor�an �s leszegte a fej�t. 
-Mi a baj? Rosszat mondtam? –k�rdezte Sousuke. 
-Nem, dehogy. 
K�nos hallgat�s k�vetkezett. A katona nem tudta, mit mondjon, hogy jobb kedvre der�tse Kanam�t. 
-Chidori kisasszony, �n arra gondoltam, hogy… 
-Mondtam m�r neked, hogy ne mag�zz! –mondta Kaname m�rgesen. 
-Bocs�nat. Sz�val: Kaname, nem akarsz elj�nni velem valahov�? 
A l�nynak felcsillant a szeme. 
-De igen! Vagyishogy: sz�vesen. –felelte �r�mmel. 
-Ennek �r�l�k. Csak mert ma este lesz egy buli a tengeralattj�r�n. Tudod, olyan, mint a m�ltkor. 
Kaname lelkesed�se al�bbhagyott. Azt hitte, Sousuke randizni akar vele. 
-Pomp�s! –mondta, b�r egy�ltal�n nem tartotta pomp�snak. A katona k�z�lte a l�nnyal, hogy mennie kell, mert m�g be akar v�s�rolni az esti bulira. 
-Menj csak! Majd este tal�lkozunk! –mondta Chidori �s hazaindult. 
~Buli… a Tuatha de Danaan fed�lzet�n. Meliss�val, Kurzzal meg a t�bbiekkel… �s Tess�val! Kir�ly! M�r alig v�rom!~ gondolta mag�ban �s rosszkedv�en hazabattyogott.

(Folyt. k�v.)