Az ellent�tek vonzz�k egym�st
1. r�sz
A tal�lkoz�s
By Yilsrana

Himeno elgondolkodva �llt egy r�t k�zep�n.
Hirtelen felkapta a fej�t, �s beleszimatolt a leveg�be.
Megfordult.
Az erd�b�l egy kutyaszellem, egy kisl�ny, egy s�rk�nyl� �s egy kis gn�mszer� valami l�pett ki.
Himeno r�gt�n felismerte a kutyaszellemet.
-Sesshoumaru. –mondta Himeno.
-Nocsak. –mondta Sesshoumaru.
-Csak nem megenyh�lt a nagy kutyaszellem, hogy haland�kkal k�z�sk�dik? –k�rdezte Himeno g�nyosan.
-Semmi k�z�d hozz� Himeno. –vetette oda Sesshoumaru.
Hirtelen Sesshoumaru �s Himeno is beleszimatolt a leveg�be.
Sesshoumaru r�n�zett Rinre, azt�n kelletlen�l Himenora.
-Maradj itt �s vigy�zz Rinre. –k�z�lte ellentmond�st nem t�r�en Sesshoumaru, s a k�vetkez� pillanatban teste szellemg�mbb� v�lt, �s elsz�guldott.
-Szia. –k�sz�nt Rin b�tortalanul. –Rin vagyok.
Himeno elmosolyodott.
-�n, pedig Himeno. –mondta.
-Sz�p neved van. –mondta Rin. –� Aun, �, pedig Yaken.
-Van �tleted, hova ment a pokr�c? –k�rdezte Himeno.
-Pokr�c? –k�rdezte Rin.
-Egy goromba pokr�c. –mondta Himeno, �s le�lt.
-Sesshoumaru sama Naraku ut�n ment. –k�z�lte Yaken. –Te is �rezted a szag�t, nem?
-�reztem egy f�lszellem szag�t, val�ban. –b�lintott Himeno. –De ezt a Narakut nem ismerem.
Sesshoumaru ezt a pillanatot v�lasztotta arra, hogy visszat�rjen.
-Sesshoumaru sama. –n�zett r� Rin. –Nem maradhat vel�nk Himeno sama?
Sesshoumaru v�gigm�rte a szellemn�t, azt�n b�lintott.
-Ha akar. –mondta hidegen. –Legal�bb lesz, aki megv�djen t�ged, ha nekem �pp dolgom van.
-Nagylelk� vagy. –mondta Himeno.
-Gyere Himeno, szedj�nk vir�got. –mondta Rin.
Rin megragadta Himeno kez�t, �s a r�t k�zepe fel� kezdte h�zni.
Himeno elnevette mag�t.
-Nem kell h�zni, megyek �n magamt�l is. –nevetett.
Sesshoumaru elgondolkodva n�zte a Rinnel j�tsz� szellemn�t.