2.rész: Inuyasha és csapata
Yilsrana 2006.12.08. 15:59
Az ellentétek vonzzák egymást
2. rész
Inuyasha és csapata
By Yilsrana
Himeno és Rin éppen vízért mentek, mikor belefutottak egy hanyouba, egy macskaszellembe, egy rókaszellem kölyökbe, és néhány halandóba.
-Szia Kagome. –köszönt mosolyogva Rin.
-Szia Rin. –köszönt Kagome. –Rég láttalak.
Inuyasha ellenségesen méregette Himenot.
-Ki vagy? –kérdezte végül.
-Himeno. –mondta a párducszellem nő.
-Sesshoumaruval utazol? –kérdezte Sango.
Himeno bólintott.
-Miért? –kérdezte Kagome.
Himeno vállat vont.
-Rin miatt. –mondta végül.
-Himeno sama most már mennünk kell. –rángatta meg Himeno ruháját Rin. –Sesshoumaru sama utánunk fog jönni.
Himeno felvonta az egyik szemöldökét.
-És az miért baj? –kérdezte.
-Sesshoumaru és Inuyasha nem igen jönnek ki egymással. –mondta Kagome.
-Hogy ez engem miért nem lep meg? –kérdezte Himeno.
Miroku ezt a pillanatot választotta arra, hogy elkapja Himeno kezét, és feltegye a szokásos kérdését.
-Mond szép hölgy, lennél a gyermekeim anyja? –kérdezte.
Himeno kirántotta a kezét Mirokuéból, aztán a többiekre nézett.
-Ez bolond? –kérdezte.
-Jól látod. –bólintott Sango, miközben fejbe csapta Mirokut a csonttörővel.
Himeno megrázta a fejét.
-Azt hiszem, mi most már tényleg megyünk. –mondta. –Örültem a találkozásnak.
-Vajon miért utazik együtt Sesshoumaru egy párducszellemmel? –kérdezte Inuyasha, mikor Himeno és Rin már messze jártak.
-A bátyád egyre furcsább. –jegyezte meg Kagome. –Először magához veszi Rint, most meg megtűr maga mellett egy párducszellemet. Kíváncsi vagyok, mi járhat a fejében.
-Kérdezd meg tőle. –javasolta Inuyasha.
-Nem őrültem meg. –mondta Kagome.
A kis csapat állt még egy ideig, aztán elindultak, mert Kagome ékkőszilánkot érzett a közelben.
-Nem is tudtam, hogy van egy testvéred. –mondta Himeno, mikor Rin és ő visszaértek.
-Csak egy korcs. –mondta Sesshoumaru.
-De akkor is a testvéred. –mondta Himeno.
-Nem a te dolgod. –mondta Sesshoumaru, és elfordult Himenotól.
/Hogy lehet valaki ennyire pokróc?/ gondolta Himeno, aztán leült egy fa tövébe, és gondolataiba mélyedt.
|