S�rk�ny �rn�
1. r�sz A tal�lkoz�s
By: Yilsrana

Egy z�ld ruh�s, z�ld haj� n� s�t�lt egy r�ten. Hirtelen sik�t�s �t�tte meg a f�l�t. Megfordult, �s a hang ir�ny�ba kezdett rohanni. Mikor oda�rt, �szrevett egy haland� kisl�nyt, aki egy medveszellem el�l h�tr�lt. A n� a leveg�be ugrott, suhintott egyet a kez�vel, �s a k�vetkez� percben a medve n�gy darabban esett a f�ldre.
-J�l vagy? –k�rdezte a n�.
-Igen. –b�lintott a kisl�ny.
–K�sz�n�m sz�pen.
Ekkor megjelent egy szellem.
-Rin j�l vagy? –k�rdezte.
-Igen Sesshoumaru sama. –b�lintott a kisl�ny. –Ez a n�ni megmentett.
-Mi a neved onna? –k�rdezte Sesshoumaru.
-Ha annyira �rdekel, a nevem Katren. –mondta a n�. –S�rk�nyk�gy� d�mon vagyok.
-Azt �rezni a szagodon is. –vetette oda Sesshoumaru.
-Te, pedig kutyaszellem vagy. –�llap�totta meg Katren.
-J�l l�tod. –mondta Sesshoumaru. –Rin, indulunk.
-Sesshoumaru sama, nem j�het Katren is vel�nk? –k�rdezte Rin.
-Nem b�nom. –mondta Sesshoumaru. –Legal�bb lesz, aki vigy�z Rinre, am�g dolgom van
. -Nem gondolod, hogy ebbe nekem is van belesz�l�som? –k�rdezte �lesen Katren. Egy pillanattal k�s�bb a Tokijin Katren tork�nak szegez�d�tt.
-Nincs. –k�z�lte Sesshoumaru. –�rtetted?
-Igen. –vetette oda Katren.
-Akkor indulunk. –fordult meg Sesshoumaru. Rin odarohant Katrenhez.
-Olyan j�, hogy mostant�l egy�tt fogunk utazni Katren sama. –mondta. Katren r�n�zett a kisl�nyra, azt�n Sesshoumarura, v�g�l, pedig elmosolyodott.
-Tal�n nem is lesz olyan rossz. –mondta v�g�l, halkan.

Folytat�s k�vetkezik