Sora nagy levegőt vett és bekopogott a főnök irodájába. -Gyere be. Sora belépett. Az irodában Kalos a megszokott iróasztal mögött ült. Sarah az asztalnak volt támaszkodva. Leon is bent volt. Egy fotelen foglalt helyet. -Főnök úr! Mikor lesz a következő válogatás?-kérdezte Sora. -Egy hét múlva.-felelte Kalos. -És...egy 9 éves kislány jelentkezhet? -Nem. -De...Kérem, ez nagyon fontos lenne!-kérlelte Sora és az iróasztalhoz lépett. Rátenyerelt az asztalra és a főnökre nézett. -Nem. -Ugyan, Kalos...-mondta Sarah.-Egy esélyt megérdemel. -Nem.-felelte Kalos határozottan. -Akkor legalább hogy lássa, hogy milyen itt az élet! Idejöhetne egy kis ideig? Kérem, főnök úr! -Nem. -Nincs rá megoldás? -Ha azt mondom van, békén hagysz végre? -Attól függ.-felelte Sora.-Mi lenne az a megoldás? -Hogy csak a gyerekszinpadon léphet fel.-mondta Kalos.-És ott is csak akkor, ha tehetséges. -Értem. Akkor máris megyek, és felkészitem. Egy hét múlva már nagyon ügyes lesz!-mosolyodott el Sora. -És mi lesz a te daraboddal?-kérdezte Leon. Mióta Sora belépett nem szólalt meg. -Hát...azt is fogom gyakorolni. -Gondolod, hogy megbirkózol vele? -Igen.-bólintott egy kis idő múlva Sora. -Jól van.-bólintott Kalos.-Akkor menj. Sora kirohant a teremből, és Clara üzlete felé vette az irányt. Úgy egyezett meg Kellyvel, hogy ott találkoznak. Befordult egy sarkon, és megállt az üzlet előtt. A térdére támaszkodott és megpihent, majd bement. -SORA!!!-kiáltotta Kelly.-Mit mondott? -Van egy jó hirem, és egy rosszam. Melyikkel kezdjem? -A jóval...Nem, a rosszal! -Jó. A rossz hir az, hogy csak egy hetünk van. A jó pedig az, hogy bevennének a korod ellenére, ha ügyes vagy, de csak a gyerekszinpadon szerepelhetsz. -A gyerekszinpadon? Hiszen azt imádom! Minden előadásotokat láttam, amit ott adtatok elő!-lelkendezett Kelly. -Tehát egy hetünk van. A legjobb lesz, ha máris nekifogunk.-mondta Sora. Aztán eszébe jutott valami.-A szüleid megengedték? -Hát persze!-mosolygott Kelly. -Jól van, menj haza, hozz el valami kényelmes ruhát, amiben gyakorolhatunk, egy törülközőt, ééés... azt hiszem ennyi elég lesz.-mondta elgondolkozva Sora.-Itt találkozunk. -Jó!-bólintott Kelly és elszaladt. -Ülj le addig, Sora.-mutatott Clara egy székre. Sora bólintott és leült. -Hogy megy mostanában az üzlet?-kérdezte Sora. -Mehetne jobban is.-vonta meg a vállát Clara.-Amióta megnyilt szemben az az üzlet, azóta nem jönnek ide az embberek vásárolni, mert ott mindent meg lehet találni olcsóbban. -Értem.-bólintott Sora és kinézett az ablakon. -egy pár perc múlva- Kelly berontott a terembe, hátán egy hatalmas hátitáskával. -Megjöttem! Mehetünk?-kérdezte lihegve. -Igen!-bólintott Sora. -az edzőteremben- -Az edzőtermet csak ma használhatjuk, és csak egy pár órát. Most nincs itt senki. Esetleg még az ebédszünetben és használatjuk úgy 20 percet. Minden percet ki kell használnunk.-mondta Sora. Kelly csillogó szemekkel nézett körbe. -Hisz ez csodás! Óriási ez a terem!-suttogta és végignézett a trapézokon és az ugróasztalakon. Sora mosolyogva rápillantott. -Jól van. Vedd fel a kényelmes ruhádat. Az öltöző ott van.-mutatott egy ajtora. Mindketten bementek és átöltöztek. Utána visszamentek az edzőterembe. -És most a bemelegito gyakorlatok.-mondta Sora. Csinált egy párat. Kelly követte a példáját. 20 perc múlva végeztek. Sora elgondolkozott. -Először csinálsz 20 fekvőtámaszt. Kelly csinált tizet, de nem birta tovább. -Hát...ez nem fog egyelőre menni. Még csinálj ötöt, aztán nekifogunk másnak.-mondta Sora, majd miután Kelly megcsinálta, igy szólt.-És most az egyensúlyodon és a kecsességeden dolgozunk egy kicsit. Tudsz belettezni? -Igen!-bólintott Kelly.-Nyertem is versenyt. -Nagyszerű! Akkor piruett következik! Kelly tökéletesen megcsinálta a piruettet, és megállt. Sora mosolyogva végignézte. -Jó. Akkor most szépen, lassan emeld fel a kezeidet, és csináld meg a mérleget. Ügyes. Látom az egyensúlyoddal nincs gond. Akkor még csinálj egy pár fekvőtámaszt. 1 órát mind ezeket ismételték. Utána Sora egy kisebb ugróasztal mellé állt, és intett Kellynek, hogy menjen oda. A kislány odament. Sora kiegyenesitette a kezeit, és felugrott. -Gyere! Egyelőre csak azt kell megtanuld, hogy hogyan tartsd a testedet, hogy szépen nézz ki! Kelly felmászott, és felugrott. A kezeit és a lábait behajlitotta, és úgy pattant ide-oda. Sora a fejét csóválta. "Itt gond lesz." gondolta. Megfogta Kelly kezét és úgy ugrott egyre magasabbra. -Egyenesitsd ki a kezeidet, és tárd szét őket! Úgy! Látod, nem is vagy te olyan ügyetlen!-mosolygott Sora.-A lábaidat tedd szorosan egymás mellé! Igy már jobb! És most elengedem a kezedet! Ne ijedj meg! Elengedte Kelly kezét. A kislány rögtön fenékre esett, pattant kettőt és szomorúan Sorára nézett. -Semmi gond, újból! Én leszállok, és te addig próbálgatod, amig jó lesz! 1 óra múlva Kellynek már sokkal jobban ment. Egyre magasabbra ugrott. -És most...következik a szaltó! Ma végig ezt fogjuk gyakorolni!-mondta.-Próbáld meg! Kelly felugrott, a fejét megpróbálta előrelökni, hogy átforduljon, de nem járt sikerrel. Hasra esett. Tovább próbálkozott. Egy óra múlva már sikerült annyira átfordulnia, hogy a hátára essen. Egyre jobban belemelegedett. Végül sikerült megcsinálnia az első szaltóját. Sora felugrott a székről és nevetve tapsolni kezdett. -Ügyes voltál! Kelly arcáról csak úgy sugárzott a büszkeség. -Sora.-lépett be Leon a terembe. Kelly eltátotta a száját. Leszállt az ugróasztalról és odaszaladott Leonhoz. Körbejárta, jól végignézte, és jól bokán rúgta. -Kelly!-kezdte Sora. Alig birta visszafolytani a nevetését.-Mit csinálsz? -Az a hir járja, hogy Leon olyan, mint angliában azok a katonák, akik semmire sem reagálnak! Csak le akartam ellenőrizni.-mondta és közben kinyujtotta a nyelvét Leonnak. -Befejezted?-szólt rá Leon. Kelly megállt és összecsapta a bokáját. -Igen, csak ne bánts!-mondta. Leon Sorához fordult. -Most mi következünk. A kislánynak mennie kell. Kelly megfogta Leon pólójának a szélét. A férfi lenézett rá. Kelly könyörgő szemekkel egy tollat nyujtott felé, és mutatta a blúzát, amin Sora aláirása is rajta van. Leon elvette a tollat. -Kérlek, ird alá! Oda ird Sora mellé, közel! Jó?-mondta mosolyogva. Leon aláirta. Kelly kikapta a kezéből a tollat, ledobta a földre a blúzot, letelepedett mellé, és irt rá valamit. -Rendben, Leon. Kelly, most nem kisérhetlek haza. Otthon az ajtófélfába kapaszkodj bele, és csüngjél ott, mintha trapézon lennél. Kelly bólintott. Nagyon koncentrálhatott valamire, mert még a nyelvét is kidugta. Egy kis idő múlva boldogan felállt, és megmutatta Sorának a művét. A lány egyre vörösebb lett. -Ez meg mi, Kelly?-kérdezte. -Ez a te aláirásod, ez meg a Leoné, és egy szivbe tettem őket! Ez azt jelenti, hogy szerelmesek vagytok!-mondta büszkén.