Amikor lejárt az egy hét, Kelly izgatottan járkált ide-oda Sora szobájában. -Mi van, ha nem sikerül? Mi van, ha nem vesznek fel?-kérdezte. -Ugyan, Kelly, biztosan felvesznek. Gyere, menjünk... egy fél óra múlva kezdődik a válogatás!-felelte Sora. Elindultak. Sora megállt a terem előtt és benézett. -Én nem mehetek be. Sok sikert kivánok neked. Itt meg foglak várni.-mondta Sora, és megölelte Kellyt. A kislány bólintott és belépett. Sora elgondolkozva nekidőlt a falnak és próbált halgatózni. De nem szűrődött ki semmilyen hang. Sóhajtott és leült egy fa tövébe. Egy óra múlva még mindig ott ült, de még nem történt semmi. -Sora!!!-kiáltotta Ken. Sora ránézett. -Tessék? Mi történt?-kérdezte Sora bágyadtan. -Gyere, mutatok valamit.-mondta a fiú, megfogta Sora kezeit, és húzni kezdte az épület sarka felé. -Na de...hova viszel? Meg kell várnom Kellyt! Ken nem felelt. Megállt egy keskeny, régi ajtó előtt, és megfogta a kilincsét. -Mit csinálsz?-kérdezte Sora. -Gyere.-felelte a fiú, kinyitotta az ajtót, és belépett. Lementek a lepcsőn és körülnéztek. Egy raktárszerűségben találták magukat. Régebbi fellépéseknél használt ruhák voltak a raktár egyik felén, és seprűnyelek, meg mindenféle ilyesmi a másik felén. -Mi ez a hely?-kérdezte Sora. -Ez a Kaleido szinpad raktárja...de ez inkább csak egy pince.-felelte Ken. Óvatosan végigment a teremben. Sora követte. A tekintete megakadt egy ruhán. Odalépett, megfogta és felemelte. -Mit nézel, Sora?-kérdezte Ken, és odalépett hozzá. Kezében elemlámpa volt és rávilágitott a ruhára. -Ez a ruha...ebben léptünk fel Laylával a Legendás Manőver végrehajtásánál...-suttogta Sora.-Megtartottátok? -Igen.-bólintott a fiu.-De most menjünk. Felment egy lépcsőn, Sorával a nyomában. -És most legyél nagyon csendes.-suttogta Ken. Sora bólintott. -Jó. Ken résnyire kinyitotta az ajtót, és belesett. Intett Sorának, hogy kövesse a példáját. A lány is kilesett és eltátotta a száját. Azt a termet látta maga előtt, ahol a válogatás folyt! -Szuper vagy, Ken!-suttogta.-Köszönöm! -Ugyan, szivesen, tettem...-felelte Ken és elpirult. Sora körülnézett. Egy lány állt Kalos és Leon előtt. Nem Kelly volt az, aki éppen soron volt. A kislány egy széken ült és nagyon izgult. -Na, én bemegyek, mert nekem ott kell lennem. Azt mondtam, hogy vécézni megyek. Te maradj itt nyugodtan, és amikor vége, csukd be az ajtót, és menj vissza. Itt az elemlámpám. -Köszi.-bólintott Sora. Ken kiszaladt, és hamarosan Sora látta, ahogy bement a kezében a jegyzőkönyvvel. -Jól van, köszönjük, kisasszony.-mondta.-Most következik Kelly Jonhson. Kelly szorongva felállt és odalépett Ken elé. -Mutass be egy piruettet.-mondta a balettanár. Kelly bólintott és tökéletesen megcsinálta. -Állj kézre, és közben legyen spárgában a lábad!-mondta Leon. Kelly kézre állt, és széttárta a lábait. -Mutass be egy szaltót, utána egy hátraszaltót, és még egy kézállást.-mondta Leon. Kelly előreszaltózott, de nem tudott megállni, ezért legugolt, de mintha mi sem történt volna, rögtön hátraszaltózott, és kézre állt. "Jól el tudja rejteni a hibáit."gondolta Leon. -Ennyi lenne. Köszönjük, Jonhson kisasszony. Sora végignézte az egész válogatást, majd amikor vége lett, becsukta az ajtót, elővette a zseblámpát, és lement a lépcsőn. Végignézett a ruhákon. Úgy döntött, átnézi őket. Már régóta ott lehetett, amikor egy kattanást hallott. Felugrott és az ajtóra nézett. Felszaladt a lépcsőn és rángatni kezdte. Bezárták. Még egy kattanást hallott. Átszaladt a másik ajtóhoz...de az is be volt zárva.