Az előadás jól sikerült. Bár Kevin hibázott, Leonnak sikerült álcáznia ezt, mintha mi sem történt volna. Az Angyalok Tánca után Sora fülig érő mosollyal hallgatta a tapsvihart a legmagasabb trapézról. Leon mellette állt. Még ő is megengedett magának egy mosolyt. Sora csodálkozva figyelte. Kevin és May egy másik trapézon álltak egymás mellett. Ana és a többi mellékszereplő a földön egy kört alkottak. *** -Hallottad azt a tapsvihart?-lelkendezett Ana. Sora és Mia bólogattak és ugráltak. -Igen, igen, igen!-ugrált Sora.-A darabod fantasztikus, Mia! -Nem a darab fantasztikus, hanem hogy hogyan játszátok!-nevetett Mia. Mindhárman az öltözőben voltak. Már mindenki elkészült, mire ők elkezdtek öltözni. -Soraaa!!!-rontott be Kelly. -Tessék?-nézett rá a megszólitott. -Csak gratulálni szeretnék! Nagyon ügyesek voltatok!-mondta a kislány. -Köszi.-mosolygott Sora. -Csak az a hülye Kevin el ne rontotta volna...-sóhajtott Ana. -Most már mindegy. Szerencsére Leon kijavitotta a hibáját. Nem is értem, hogy lehettem bele szerelmes.-csóválta a fejét Mia. -Én se. Nem is néz ki jól.-vonta meg a vállát Kelly.-Leon és Yuri jobban néz ki nála. Közülük válogass. -Kösz, de meg tudom itélni én magam is, hogy ki jóképű, és ki nem.-vágott vissza Mia. Sora bekötötte a cipőfűzőjét, felállt és a hátára vette a táskáját. -Na én készen állok! Mehetünk?-kérdezte. -Még nem...nekünk még van egy kis elintéznivalónk Miával és Kellyvel.-mondta Ana. -Rendben...akkor holnap találkozunk!-integetett Sora. Kilépett a hűs éjszakába. Kezeit a zsebeibe dugta és úgy igyekezett a szállása felé. Nem is sejtette, hogy micsoda meglepetésben lesz majd része. *** Egy hónap múlva elérkezett az utolsó előadás napja. Sora, Mia, Ana, May és Kelly együtt indultak el a szinpad felé. -Találd ki, hogy miért olyan különleges ez a nap!-mondta Mia mosolyogva. -Mert ma tényleg telihold van, nem igaz? Mint egy hónappal ezelőtt...-sóhajtott Sora.-Ezt a párbeszédet már egyszer lejátszottuk, Mia, arra már nem emlékszem, hogy melyikötökkel, de valamelyikkel igen. -Az lehet...-bólintott Mia. Bementek az öltözőbe és nekifogtak öltözni. -De azért ez az este mégis különlegesebb, mint a többi.-mondta Mia. -Miért? -Mert kinyitják a kapukat, és tényleg a telihold fényénél fog lejátszani a történet.-mosolygott Kelly. -Tényleg???-kiáltott fel Sora. -Na álljunk csak meg egy percre.-tette csipőre a kezét Mia.-Honnan tudsz te erről? Én ezt Marion édesapjával és Kalosszal beszéltem meg, nem veled. -Őhm...hát én...véletlenül arra jártam, és hallottam.-motyogta Kelly. -Vagyis hallgatóztál! -Nem! -De igen! -Mindegy!-szólt közbe Ana.-Most a darabra koncentráljunk. -Igazad van.-sóhajtott Mia.-Megyek, megnézem, hogy hogyan haladnak az előkészületekkel! A többiek végignézték, ahogy Mia kisétál az öltözőből, majd folytatták a beszélgetést. -Sora!-mondta May határozottan.-Ugye tudod, hogy... -Igen tudom!-felelte Sora unottan.-A következő főszereplőt te fogod kapni... -Pontosan! Kopogtattak az öltöző ajtaján. A lányok egymásra néztek. Egy normális lány nem kopogna egy lány öltözőbe. -Ki az?-kérdezte Kelly. -Leon. Igyekezz, Sora. Mindjárt kezdünk. -Leon??? Gyere csak be, Sora tárt karokkal...-kezdte Kelly, de Sora bokánrúgta, igy nem tudta befejezni.-Aúúúú!!! -Mindjárt megyek!-kiáltotta Sora. Felállt.-Készen álltok? -Én már rég készen állok, mivel fel se kellett öltözzek.-mosolygott Kelly. -Mindegy.-sóhajtott Sora és kilépett az ajtón. Leonnal találta szembe magát.-Á, szia! -Gyere.-mondta kurtán a férfi, elfordult és határozott léptekkel elindult. Sora utánaszaladt. Érezte, hogy ez az előadás sokkal különlegesebb lesz, mint a többi.