17. fejezet

-Mi l�nyege ennek? –k�rdezte mesterem, miut�n megbizonyosodott r�la, hogy ezt a l�bfej�t nem �ri k�nz� t�mad�s. 
-Ma m�r eltunyult a l�bunk, l�bbeliket hordunk, ezzel laz�tva l�bfej�nk izmait. Azzal, hogy �gy massz�rozom a l�bujjaidat azt az eml�kk�pet villantom fel k�pletesen az ujjaidban fut� idegek sz�m�ra, mintha mez�tl�b j�rk�ln�l �s a f� becsusszanna a l�bujjaid k�z�. –magyar�ztam rem�lve, hogy meg�rtette. 
Egy kis cs�nd k�vetkezett, majd mesterem �rtetlen hangja. 
-�n se szeretek nosztalgi�zni, akkor a l�bujjaimnak minek kell? –olyan �szint�n k�rdezte, hogy nem b�rtam visszafojtani a r�m t�r� nevet�st. 
-Tudod mit? Maradjunk annyiban, hogy j�t tesz az idegeidnek, ha ezt csin�lom… -mondtam v�g�l, tov�bbra is r�zk�d� v�llakkal. 
Mesterem nem m�ltatott v�lasszal, �gy tov�bb fojtattam csendes munk�mat, majd visszat�rtem a jobbhoz, imm�r a l�bsz�r�val t�r�dve. A sz�ve ir�ny�ba massz�roztam, ezzel is jav�tva a v�rkering�st. Nem kell k�rdeznie, magamt�l is magyar�zni kezdtem mesteremnek, hogy mi�rt csak a feje fel� mozgatom kezemet. 
-A v�rkering�st seg�ti, ha a sz�v ir�ny�ba massz�roz a k�z. Mivel… 
-Mivel a sz�v ir�ny�ba megy a v�r. Ennyit �n is tudok… -felelte �lmos hanggal mesterem, mire egy �rz�kenyebb ponton megnyomtam a l�b�t. Jelen esetben az achilles �nre m�rtem egy f�jdalmas b�k�st. 
-A fen�be, ezt meg minek kellett? –kapta el �jfent a l�b�t mesterem. 
-Mert m�r majdnem elaludt�l! 
-A massz�roz�s nem az�rt van, hogy laz�thasson a p�ciens? –k�rdezte morcosan mesterem, miut�n visszaszolg�ltatta nekem l�b�t. �n kuncogtam. 
-Nem tudom mi�rt tal�lod ezt olyan �tkozottul viccesnek. 
-Nem tal�lom annak. T�ged tal�llak viccesnek. Mikor �lmos vagy, igaz�n sz�rakoztat� b�rsz lenni. –mondtam vigy�zva arra, nehogy s�rt� legyen a hangnemem. 
-Mi�rt, �ltal�ban nem vagyok sz�rakoztat�? –k�rdezet vissza megj�tszott s�rtetts�ggel. 
-De, mindig az vagy! -nevettem el magamat. � nem nevetett, csukott szemmel �lvezte (legal�bbis rem�lem, hogy �lvezte!) massz�roz�somat. Cs�ndben voltunk eg�szen addig, m�gnem v�geztem mindk�t l�b�val. Ekkor leny�ltam a k�t t�l�rt �s feltettem �ket az �gyra a rongyokkal egy�tt. Hal�lsz�rny gyanakv� tekintettel n�zte azokat. 
-Mikor ezeket megl�tom olyan �rz�sem t�mad, mintha a saj�t k�nz�termemben lev� eszk�z�ket l�tn�m. -mondta nyelve egyet. 
-De hisz ez csak k�t t�l v�z! -�rtetlen�l mosolyogtam r�, mire morgott valami olyasmit, hogy neki akkor is k�nz�eszk�znek t�nnek. M�r csavartam ki a hideg vizes rongyb�l a vizet, mikor eszembe jutott, hogy mit is mondott az el�bb. 
-Sz�val t�nyleg van k�nz�kamr�d. -hangom szomor�an csengett. 
-Van. A k�nz�sra v�r�k nagy r�sze b�n�z� ember. -tal�n megnyugtat�sk�nt sz�nta, de engem akkor is undor�tott m�r csak a gondolat. 
-M�g is csak embereket k�nzol. -mondtam a rongyot visszamer�tve a hideg v�zbe. 
-F�rfiakat, �s gyerekeket. De n�ket nem. -a rongy, melyet k�zben �jb�l kiemeltem a v�zb�l, hangos csobban�s k�s�ret�ben tal�lkozott �jb�l az ed�ny tartalm�val. 
-Gyermekeket??? -k�rdeztem, mik�zben �gy �reztem arcon v�gtak. 
-Igen, azokat. Ezek ut�n gondolom nem csod�lod, hogy mikor az �n lelkem ir�ny�tott, gyermeket b�ntott�l el�sz�r. 
-Nem, most m�r nem csod�lom... -feleltem elf�l� hangom, mik�zben a hideg vizes rongyot sz�tter�tettem mesterem mez�telen h�t�n. 
-Tudod, hogy ez nagyon hideg? -rossz kedvem tov�bbra is kitartott, �gy nem tartottam el�t�lend�nek, hogy az ed�nyb�l m�g j� adagot mesterem h�t�ra �nt�ttem. 
-Ezt most direkt csin�lod? 
-Nem. -feleltem ironikusan. -Legal�bb megtudod milyen �rz�s volt, mikor �sznom kellett abban a t�ban. 
-Most v�gsz vissza igaz? -lekaptam r�la a hideg vizes rongyot, �s a forr�t ter�tettem r� ez�ttal. 
-H���������!!! 
-Sajn�lom. -menteget�ztem. -De ez sz�ks�ges. 
-Egy cseppet sem sajn�lod. �s egy�ltal�n mi a fen�re j� ez azon k�v�l, hogy hol lefagy, hol pedig le�g a b�r�m? -�jb�l a hideg rongyot tettem vizes h�t�ra. 
-Idegrendszert friss�ti. -mondtam tov�bbra is s�t�t arccal cser�lve a vizes anyagokat. 
-Hogyan? 
-Mikor hideg v�z �r, akkor az idegrendszernek �sszekell h�z�dnia, tartal�kokat felhaszn�lni. Mikor meleg �r, akkor gyorsan engedni�k kell, hogy leadhass�k a keletkezett h�t. Azzal, hogy egym�s ut�n gyorsan v�ltogatom a h�tadon ezt a k�t h�m�rs�kletet, jav�tom a rendszer gyorsas�g�t, �s hat�konys�g�t. -abbahagytam a gyolcsok cser�lget�s�t, a t�llal egy�tt letettem �ket a f�ldre. 
-�rtem. De igaz�n kihagyhattad volna. Nem is �rzem a h�tamat. 
-Nem gondoltam volna, hogy ennyire nyavalyg�s vagy. -r�ztam fejemet, mik�zben helyet foglaltam mesterem dereka mellett. 
Mindk�t h�velykujjamat p�rhuzamosan a gerinc oszlop�val helyeztem el, tenyeremet elfektetve a h�t�n. Majd er�sen a tark�ja ir�ny�ba v�gigh�ztam tenyeremet. Csak f�gg�leges mozg�st v�geztem mindk�t kezemmel, �s �reztem ahogy n�ha megroppan a h�ta. Majd tenyeremet ez�ttal keresztbe raktam r� gerinc�re, �s �gy kezdtem el feszegetni a b�rt. Ezt csin�ltam j� ideig, majd �jb�l megism�teltem az els� mozdulatsort. Ezt�n �t�getni kezdtem mesterem h�t�t, majd visszat�rtem �jb�l az els� mozdulathoz. Ezt �gy csin�ltam v�gig. Hol er�sebb terhel�sben r�szes�tettem a h�tat (�t�gettem, vakartam, h�zogattam, fesz�tettem) ut�na pedig kisim�tottam egy laza mozdulattal (az els� k�z mozdulattal). 
J� sok�ig cs�ndben voltunk, majd sz�get �t�tt fejemben egy k�rd�s, amit term�szetesen nem b�rtam magamban tartani. 
-Mester, mit csin�lsz, hogy ennyire szeretnek a n�k? 
-Mit �rdekel? -mesterem hangja f�radt volt, de �reztem a k�v�ncsis�got is benne. 
-Csak �rdekel. 
-Csak szeretnek. -j�tt erre egy semmittev� v�lasz. �rezhette, hogy nekem ennyi nem el�g, ez�rt m�g kieg�sz�tette egy tov�bbra sem fontos v�lasszal. 
-Nem teszek �rte semmit. Megl�tnak, �s elal�lnak. Te vagy a m�sodik n�, aki�rt meg kell dolgoznom. -felcsillantak a szemeim. 
-Ki volt a m�sik? -mesterem teste megfesz�lt, izmai kidagadtak, �s d�h�s k�romkod�s hagyja el a sz�j�t. P�r perc ut�n �sszeszedte mag�t, �s v�laszolt. 
-Egy n�. L�nyegtelen. -mondta v�g�l kifejezetten d�h�s hangon. 
-Akkor azt mond el, hogy mivel siker�lt elb�v�ln�d �t. -egy kis ideig cs�nd lett. 
-Mi�rt �ruljam el neked? Akkor kevesebb es�lyem lesz n�lad. 
-Meg�g�rem, hogy egyszer lefekszem veled. -mondtam v�g�l cs�bos hangon, olyannal, amit egyszer Nozdormu �gyas�t�l hallottam. Hatott. 
-Rendben! -l�ttam, hogy fogai kivillannak. 
-A legfontosabb, hogy tudjak a szavak embere lenni. A n�k sokkal jobban felizgulnak a szavakt�l, mint egy meztelen f�rfi l�tv�ny�t�l. Tudod te j�l, hogy mi�rt. -nos, nem felt�tlen�l, de hagytam had besz�ljen tov�bb. 
-Fontos, hogy ne egyszer� mondatokkal fejezzem ki magamat, hanem b�besz�d� legyek, olykor �gynevezett nagy szavakat haszn�lva, amik felkelthetik egy n� �rdekl�d�s�t. Dics�rni kell benneteket, de nem �gy, hogy ny�ltan megmondom: gy�ny�r� vagy! Hanem kieg�sz�t�ket kell dics�rni, hajat, szemet, sz�jat. Vagy ak�r l�bat. H�zelegni kell. �s figyelni az �rz�seitekre. Azt hiszem l�nyeg�ben ennyi. 
-�rtem... -feleltem kezemet lev�ve h�t�r�l, �s m�r indulni k�sz�ltem. Fel kellett m�g dolgoznom, amit most mondott. Hogy ezekb�l miket csin�lt velem kapcsolatban is, �s mit nem. 
- �s nem kapok cs�kot? -k�rdezte kez�t derekam k�r� kulcsolva. 
-Nem. -feleltem ellentmond�st nem t�r� hangnemben. 
-Ink�bb aludj, �gy is olyan f�radt vagy.
-Nem vagyok. Adj egyet! -r�ntott mag�hoz er�sen, �s megcs�kolt. Er�szakos cs�k volt, nem l�gy, amilyen legut�bb. B�r �lveztem ezt is, kiszak�tottam magam �lel�s�b�l �s elmentem. 
-Ha tudsz aludj a hasadon. �gy k�nnyebben ellazulnak az izmaid. –m�r f�lig becsuktam magam m�g�tt az ajt�t, de v�g�l gy�z�tt a bel�m vert udvariass�g. 
–J� �jszak�t.