2.rész
Haszina 2006.12.24. 17:24
Reggel Kagome egy ismeretlen helyen ébredt nem emlékezett hogyan került ide, tulajdonképpen semmire sem emlékezett. Körülnézett, egy gyönyörű szobában volt. Maga egy ágyban feküdt, egy meseszép ruhában, amely bordó színű volt, a szegélyek arany cérnával voltak kiszabva, a ruha ujjai tölcsérben végződtek, ami átlátszó fátyolból készült. Egyszer csak zajt hallott kintről. Egy nő lépett be. Ében fekete haja kontyba fogva két tollal díszítve remekül mutatott. Szeme piros árnyalatban izzott. Ránézett Kagoméra, majd megszólalt:
- Kagome, hát jobban vagy? –
- Ki az a Kagome és te ki vagy? – kérdezte a lány kicsit megszeppenve.
- Hát nem emlékszel? – szólalt meg a nő – Te vagy Kagome. Én pedig a legjobb barátnőd vagyok, Kagura. –tette hozzá megjátszott szomorúsággal.
- Bocsáss meg, nem tudom miért, de semmire sem emlékszem! – mondta a lány megbánóan Kagura szomorú arcát látva.
- Semmi baj, de most öltözködj fel! – mosolygott Kagura.
- De hát fel vagyok. – értetlenkedett Kagome.
- Nem, az csak hálóruha. – azzal kivett egy fehér kimonót és egy piros, bő szárú nadrágot, majd Kagome elé tette.
Megvárta, amíg a lány felöltözik, és megcsinálta a haját. Mire kész lettek Kagome pontosan úgy nézett ki, mint Kikiyo. Jól ált neki a miko ruha. Kagura intett Kagoménak, hogy kövesse. Már elég rég óta mentek a hatalmas kastélyban, amikor Kagura befordult és bement egy ajtón. Kagome követte. Amint belépett a terembe a férfi, aki eddig ott ült felpattant és átölelte Kagomét. Ebbe a lány bele is pirult, de csak ennyit mondott:
- Te ki vagy? -
- Hát nem ismersz meg szerelmem? – kérdezte csalódottan, majd folytatta – Naraku a jegyesed. -
- Nem emlékszik semmire. – vágott közbe Kagura.
- Szerelmem te vagy a Misima klán hercegnője, a jegyesem. Én Kagewaki herceg vagyok a Kimiy klánból, de a barátaim csak Narakunak szólítanak. – azzal újra átölelte Kagomét, aki megborzongott.
Naraku szólt Kagurának, hogy kísérje vissza a szobájába. Így is történt. Kagome beledőlt az ágyába és a nap további részében csak gondolkodott a hallottakon, végül elaludt.
|