- Milyen messze vagyunk m�g Inuyasha? – k�rdezte Miroku.
- K�tnapnyira. De ez nem tetszik nekem. Naraku sz�nd�kosan sziv�rogtatta ki a szag�t. Csapd�ba akar minket csalni… -
- �s Kagome a csali. – fejezte be Sango.
„Jaj Kagome, csak ne essen semmi bajod” – gondolta Inuyasha.
Ek�zben m�r Naraku palot�j�n�l j�rt valaki, akire senki nem sz�m�tott: Sesshoumaru. Meg�rezte Naraku b�z�t �s neki is volt egy kis elsz�molni val�ja a szellemmel. Mikor Naraku �szrevette a nem v�rt l�togat�t, azt gondolta kipr�b�lja Kagome erej�t, v�g�l is, am�g az � „jegyese” engedelmeskednie kell. Sz�lt Kagom�nak, hogy itt van az a szellem, aki meg�lte az �desapj�t, �s ha akarja, bossz�t �llhat rajta. Kagome e szavak hallat�n kirohant �j�val �s p�r ny�llal. �s Narakuval elindult az erd� fel�. K�s�bb kirajzol�dott el�tt�k egy alak. Haja h�feh�r, f�lei hegyesek, szeme mely semmilyen �rzelmet nem t�kr�z�tt aranys�rga sz�nben t�nd�k�lt. Ruh�j�n p�nc�lt viselt.
- � az, aki meg�lte m�lyjen tisztelt ap�dat! – mutatott Sesshoumarura.
Kagome kifesz�tette a nyilat, de nem l�tt. Valami vagy valaki bel�lr�l azt s�gta neki: HAZUDIK! Naraku s�rgette Kagom�t, majd mikor megl�tta, hogy a l�ny el�jul maga rontott Sesshoumarunak. A szellem s�lyosan megs�r�lt, de Naraku sem �szta meg. V�g�l bel�tta, most nem gy�zhet �s �gy ink�bb elmenek�lt. Sesshoumaru a f�ld�n fekv� m�g mindig �jult l�nyra n�zett. Az nem mozdult. Sesshomaru felvette �s elvitte t�borhely�kre, ahol Rin m�r szaladt is fel�j�k.
- Sesshoumaru - sama! – most kicsit megtorpant, Kagom�t n�zte – ki ez a gy�ny�r� l�ny? Egy miko? – k�rdezte
- Nem. Csak a ruh�ja. – felelte t�m�ren Sesshoumaru, mert tudta, hogy ez a l�ny Inuyash�val utazott, �s csak az�rt hozta el, hogy ezzel d�h�tse �ccs�t.
Ekkor megjelent Jaken is �s megd�bbent arccal n�zett a l�nyra. Tekintet�t rajta felejtette.
- Mi az Jaken, csak nem tetszik? –k�pte oda Sesshoumaru, majd a l�nyt lefektette a t�z mell� - Menj aludni! – mosolygott a kicsire.
Majd Jakenhez fordult:
- Ne hagyd elmenni! – morogta.
Azzal elt�nt az erd� rengeteg�ben.