- Milyen messze vagyunk még Inuyasha? – kérdezte Miroku.
- Kétnapnyira. De ez nem tetszik nekem. Naraku szándékosan szivárogtatta ki a szagát. Csapdába akar minket csalni… -
- És Kagome a csali. – fejezte be Sango.
„Jaj Kagome, csak ne essen semmi bajod” – gondolta Inuyasha.
Eközben már Naraku palotájánál járt valaki, akire senki nem számított: Sesshoumaru. Megérezte Naraku bűzét és neki is volt egy kis elszámolni valója a szellemmel. Mikor Naraku észrevette a nem várt látogatót, azt gondolta kipróbálja Kagome erejét, végül is, amíg az ő „jegyese” engedelmeskednie kell. Szólt Kagoménak, hogy itt van az a szellem, aki megölte az édesapját, és ha akarja, bosszút állhat rajta. Kagome e szavak hallatán kirohant íjával és pár nyíllal. És Narakuval elindult az erdő felé. Később kirajzolódott előttük egy alak. Haja hófehér, fülei hegyesek, szeme mely semmilyen érzelmet nem tükrözött aranysárga színben tündökölt. Ruháján páncélt viselt.
- Ő az, aki megölte mélyjen tisztelt apádat! – mutatott Sesshoumarura.
Kagome kifeszítette a nyilat, de nem lőtt. Valami vagy valaki belülről azt súgta neki: HAZUDIK! Naraku sürgette Kagomét, majd mikor meglátta, hogy a lány elájul maga rontott Sesshoumarunak. A szellem súlyosan megsérült, de Naraku sem úszta meg. Végül belátta, most nem győzhet és így inkább elmenekült. Sesshoumaru a földön fekvő még mindig ájult lányra nézett. Az nem mozdult. Sesshomaru felvette és elvitte táborhelyükre, ahol Rin már szaladt is feléjük.
- Sesshoumaru - sama! – most kicsit megtorpant, Kagomét nézte – ki ez a gyönyörű lány? Egy miko? – kérdezte
- Nem. Csak a ruhája. – felelte tömören Sesshoumaru, mert tudta, hogy ez a lány Inuyashával utazott, és csak azért hozta el, hogy ezzel dühítse öccsét.
Ekkor megjelent Jaken is és megdöbbent arccal nézett a lányra. Tekintetét rajta felejtette.
- Mi az Jaken, csak nem tetszik? –köpte oda Sesshoumaru, majd a lányt lefektette a tűz mellé - Menj aludni! – mosolygott a kicsire.
Majd Jakenhez fordult:
- Ne hagyd elmenni! – morogta.
Azzal eltűnt az erdő rengetegében.