- Milyen messze vagyunk még? –tette fel a kérdést immár sokadára Miroku.
- Nem! – borzadt el Inuyasha.
- Mi az? – kérdezte Sippou aggódva.
- Elvesztettem a szagot! -
***
Kagome megint ismeretlen helyen ébredt és ezt meg is jegyezte magának. Felült és sikított egyet. Jaken aki egész este mellette ült és figyelte most zavarban volt, hogy a lány megijedt tőle.
Ekkor Sesshoumaru bukkant fel a semmiből. Kagome az ismerős arc láttán ordítva rohant oda hozzá:
- Varangy, VARANGY! – és átölelte Sesshoumarut.
Nem tudta miért teszi, hiszen ő apja gyilkosa… de ezt valójában ő nem hitte el. Jobban bízott Sesshoumaruban, mint a saját vőlegényében… mármint ha tényleg az, játszott gondolataival.
Sesshoumaru felszisszent. Kagome csak ekkor vette észre mekkora fájdalmat okozott az ölelésével a szellemnek. A lány, gondolkodás nélkül felhúzta a fiú felsőjét. A látvány sokkolta: egy hatalmas lyuk volt a férfi mellkasán.
- Azonnal el kell látnom. – mondta, majd elszaladt.
Tíz perccel később egy halom ködszerrel és egy nagy vödör vízzel tért vissza a közeli faluból. Be akarta volna kötözni a szellem sebeit, de az, nagy büszkén visszautasította a halandó segítségét. Arrébb ment, de néhány lépés múlva elájult így szabad utat hagyva a lánynak. Rin ott visítozott, hogy most mi lesz, de miután Kagome ellátta a szellem sérüléseit odament hozzá beszélgetni:
- Szia mi a neved? – kezdeményezett barátságosan.
- Rin. – mondta kicsit megszeppenve a kislány – És a tied? –
- Kagome vagyok, de másra nem emlékszem. -
- Miért nem? –kérdezte ártatlanul.
- Ez jó kérdés. – sóhajtott, majd elmesélte a Narakuval történteket…
Ezt mind nagyon jól halotta Sesshoumaru is, aki már felébredt és sokkal jobban érezte magát, hála Kagoménak. Odament a két beszélgető lányhoz:
- Köszönöm. – bökte ki nagy nehezen
- Nincs mit. Én köszönöm, hogy elhoztál magaddal. – mosolygott Kagome.
„Milyen szép így.” - gondolta Sesshomaru.
A nap hátralévő részében utaztak. Sesshomaru hirtelen megállt, felszegte fejét, majd beleszagolt a levegőbe:
- Inuyasha -
- Hogy ki? –Értetlenkedett Kagome, de a szellemnek nem volt ideje válaszolni, mert előttük egy alak rajzolódott ki.
Kagomében felvillant az a kép, amit még Naraku kastélyában látott. A fiú a jelenetből ott állt előtte.
- Kagome jól vagy? – kérdezte a hanyou.
- Te ki vagy? – lepődött meg Kagome és még egyszer végigmérte a fiút, majd elájult.