Sesshoumaru és Inuyasha is odarohant Kagoméhoz. Aggódtak érte, ég Sesshoumaru is, de nem úgy, mint Rinért ez más volt.
- Mit tettél vele? - üvöltötte magából kikelve Inuyasha.
- Én a helyedben ezt Narakutól kérdezném. – felelt hűvösen Sesshoumaru.
Ekkor befutott a kis csapat többi tagja is. Myoga fel sikkantott:
- Kagome egy felejtő bűbájjal átkozták meg. Valószínű, hogy ez Naraku volt. Még egy ideig nem tér magához, harcol, hogy visszaszerezze az emlékeit. Amikor meglátta Inuyasha úrfit, biztos feltörtek az emlékei. Azt javaslom, vigyük valami biztonságos helyre. –
Mindenki aggódott Kagoméért, elvitték Kaede anyóhoz, aki ápolta. Este felé Kagome magához tért. Megdöbbenve látta, hogy Inuyasha és Sesshoumaru ott ülnek, és őt figyelik.
- Kagome, hát jól vagy? – aggodalmaskodott Inuyasha.
- Igen, már emlékszem. – ekkor Sesshoumaru szemébe nézett, az aggodalmat tükrözött.
Sesshoumaru felállt, kiment a kunyhóból. Utoljára még visszanézett a lányra, majd elment. Inuyashának nem tetszett, amit látott. Bátyja szemében szerelmet, gyengédséget és zavart fedezett fel, de nem akarta ezt elmondani Kagoménak.
- Inuyasha. – suttogta a lány.
Inuyasha egyből ránézett és átölelte, szorosan mintha soha többé nem akarná elengedni.
- Úgy féltem, hogy elveszítelek. -
- Inuyasha… -
- Szeretlek. –
- Én is. – ajkuk forró csókban ért össze.
Egymásra néztek, és csak mosolyogtak. Milyen rég várták már ezt a pillanatot. Az első csókot.