3.rész
Haszina 2006.12.24. 17:29
Tábortűz égett, nagy volt a jókedv. Sok férfi dalolászott, hiszen a zsákmány tömérdek, gondtalanok. Egyszer egy mély ámde lágy hang szólalt:
- Még szakét! -
Egy lány ballagott oda lábán lánc, kezében egy nehéz kancsót cipelt. Megvetően nézett le a férfira, aki az imént a szakét kérte és öntött neki. A férfi elmosolyodott. Rácsapott egyet a lány fenekére. Az visszafordult, és egy pofonnal jutalmazta volna a fenekét ért találatot, de kezét megfogták mielőtt célt ért volna, és gyomron rúgták. A lány térdre rogyott, de nem sírt, nem adta meg ezt az örömöt a banditáknak. Felállt, hogy véghez vigye tervét, de a vezér megrántotta a láncot, aminek vége a lány lábához volt kötve. Újra a földön találta magát, de most meg sem próbált felállni. Túl fájdalmas lett volna neki. A férfi odalépett hozzá, hajánál fogva felhúzta. Erővel megcsókolta, majd a fülébe súgta:
- Tudd, hogy hol van a helyed! – nevetett – Ugye Kagome a neved? -
- Undorító, mocskos féreg! – nyögte Kagome.
- Túl bátor vagy! – majd ismét a porba lökte a lányt.
- Ez az, a dicső Hatami! – kiáltott egy részeg katona.
A többiek ezen csak röhögtek. Lassan mindenki elaludt. Az éjszakában csak egy zaj hallatszott. Kagome volt az, aki buzgón próbálta leverni láncait egy nagyobb kővel. Halk volt, de nem eléggé. A férfi felállt, oda lopódzott a lányhoz és megszólalt:
- Ne is próbálkozz. Törhetetlen, sárkányfogból készült. – közelebb hajolt Kagoméhoz, most nem az-az erőszakos bandita volt, hanem gyengéd és kedves hangon szólt a lányhoz.
Kagome már készült egy újabb ütésre, de nem jött, Hatami csak ült mellette. Levette kimonóját, és a lányra terítette, mert az, libabőrös volt.
- Mit csinálsz? – lepődött meg Kagome
- Fázol nem? –
- Nem szorulok rád, majd félrelökte a meleg ruhadarabot.
Nehezére esett megválnia tőle, mert tényleg nagyon fázott, de a büszkesége előbbre való volt.
- Nem gondolod, hogy előnyödre válna, ha nem játszanád meg itt a harcos amazont. Törékeny vagy. –
- A barátaim értem jönnek és elvisznek innen. – nyugtatta magát Kagome, de ő maga is tudta, hogy Inuyasháéknak súlyos sérüléseik vannak. Úgyhogy még egy darabig itt marad.
- A barátaid? Feh! Akkor mért akarsz megszökni, hiszen barátaid így is-úgy is érted jönnek? – húzta ravasz vigyorra a száját. – Mindenesetre ameddig itt maradsz, megjegyzem ez egy huzamosabb idő lesz jobb, ha engedelmeskedsz. Mert ha feldühítesz megöllek. Megértetted? –
Kagome nem szólt, csak gyilkos pillantást vetett a fiúra.
- Nem is vártam mást. – mondta Hatami, hátradőlt és nézte a csillagokat.
Kagome még sokáig ült ott némán. Hirtelen fájdalom hasított a fejébe. Olyan kimerült volt, hogy eldőlt, mint egy fadarab. Hatami könnyedén felemelte a lányt a tűz mellé fektette oda, ahol ő szokott aludni és gondosan betakargatta.
|