Kagome fel�bredt. Mindenki �t figyelte. Fel�llt, megszeppenve vette �szre, hogy rajta van Hatami kimon�ja.
- Kisasszony, parancsol valamit? – k�rdezte az egyik bandita
- Tess�k? – riadt fel Kagome
- �rn�, �n a f�n�k asszonya. –
- HOGY MI?! NEM, F�LRE�RT�S! �N NEM TUDOM MIT KERESETT AZ RAJTAM, NEM IS EML�KSZEM, HOGY KER�LTEM IDE! – kiab�lt d�h�sen a l�ny.
Ekkor megjelent Hatami:
- Ez a l�ny nem az asszonyom. �sszeesett, ez�rt fektettem oda. Ha meghalna, nem lenne, ki felszolg�lja a szak�t. – megint azon a kem�ny hangj�n besz�lt. – L�tom m�r j�l vagy, akkor indulhatunk tov�bb! -
A k�cer�j elindult �s megint �gy b�ntak Kagom�val, mint egy csel�ddel. M�r j� ideje mehettek. Egy d�mon csapott le r�juk. M�r szinte mindenkit leter�tett, mikor a vez�r. Lev�gta a fej�t. Ezzel v�ge volt, de mindenki s�lyos s�r�l�seket szenvedett. Kagome v�gign�zett a band�n, akik f�lholtan hevertek a mez�n. Nem tudta mit tegyen, v�g�l �gy d�nt�tt ell�tja a sebes�lteket. Majdnem v�gzett, m�r csak Hatami volt h�tra. Odal�pett hozz�, let�rdelt mell�, bek�t�zte a sebeit. Az a kez�hez kapott. A l�ny ijedten n�zett a szemeibe.
- Mi�rt? – k�rdezte szaggatottan.
Kagome nem v�laszolt. Miut�n v�gzett leverte l�ncait Hatami kardj�val, felkapta t�sk�j�t, �s elindult. Nem tudta merre megy, vagy hov� lyukad ki, csak ment, ment magabiztosan.
Egy t�partra �rt. Gy�ny�r� l�tv�nyt ny�jtott. Madarak repkedtek mindenfel�, m�kusok j�tszadoztak a parton. Nagyon f�radt volt m�r �gy lefek�dt. Nyomban el is aludt.