5.rész
Haszina 2006.12.24. 17:30
Reggel mikor felébredt levetkőzött és elment fürödni. Már fél órája lubickolt a hűs vízben, leült a tóban ott ahol még kilátszott a válla. És gondolkozott:
„Vajon, hogy jutok innen haza. Azt sem tudom, merre induljak. Mellesleg nem lenne jó újra összetalálkozni Hatamival, ha egy darabban akarok maradni. Inuyasha… vajon, hogy lehet?”
Kagome nem is sejtette, hogy figyeli őt valaki. A bokrok között egy ember figyelte, nézte a lány kecses vállait. Miután Kagome kimászott felöltözött. Újra frissen, elindult valamerre, bízva a vak szerencsében. Nem ment sokáig sikítást hallott. Elkezdett futni a hang felé. Egy kislányt pillantott meg, akit egy szellem üldözött. Felajzotta íját, célzott és lőtt. A démon 1000 darabban ért földet. Kagome aggódva odaszaladt a lányhoz. Megkönnyebbülve vette észre nincsen semmi baja.
- Hogy hívnak? – mosolygott a gyerekre.
- Sayonak. –
- Hol van a családod? –
A kislány nyugatnak mutatott. Kagome kézen fogta és elindult vele.
Fura volt egy szellemmel sem találkoztak. 2 nap múlva megérkeztek Sayo falujába. Ott szétváltak, kicsit nehezen, mert megszerették egymást. Kagome kapott ételt, mert megmentette Sayot. Aznap a faluban aludt, reggel eligazítást kért:
- Mi nem tudjuk, de van a fogadóban egy vándor súlyos sérülésekkel. Az talán tudna segíteni. -
- Köszönöm. – azzal a lány elszaladt.
Berontott a fogadóba. A főnök el is vezette az idegenhez. Kagome végignézett rajta nagyon meglepődött. Asuke volt az teljes életnagyságban.
- Talán valami baj van? – kérdezte a főnök.
- Nincs, dehogy. – Kagome ellátta a fiú sérüléseit.
Késő este volt már Kagome virrasztott mellette, de végül elaludt.
A fiú lassan kinyitotta a szemét, meglátta a már bóbiskoló lányt, aki eldőlt. Betakargatta, és még sokáig nézte, majd ő is elaludt.
Reggel Kagome felébredt és észrevette, hogy Asuke őt figyeli.
- Mikor tértél magadhoz? – kérdezte.
- Már rég, de ez most nem fontos, hogy kerültél a fogadóba. Egy másik házban szálltál meg. –
- Ezt tulajdonképpen én kérdezhetném, és különben is honnan tudod, hogy máshol szálltam meg, és egyáltalán mi történt veled?. –
- Már rég óta figyellek. – kezdte kicsit pironkodva – Amíg a faluba értél a kislánnyal én megöltem az útba kerülő szellemeket. Így szereztem a sérüléseket. És hogy kerültem ide? Tulajdonképpen én ide tartozom. Félszellem vagyok, de Inuyashával ellentétben énrajtam nem látszik meg. Nincsenek se kutyafüleim, se semmi más. Ehelyett át tudok változni. –
- Egy pillanat! Honnan ismered te Inuyashát? – kérdezte meglepetten Kagome.
- Hát… szóval… Régi gyerekkori barát. – válaszolta Asuke kicsit félénken.
- Hogy mi? – hökkent meg Kagome.
- Régen nagyon jó barátok voltunk mindig együtt játszottunk. De útjaink szétváltak egy lány miatt. De erről inkább ne beszéljünk. –
Kagome látta Asuke fájdalmas pillantását, így inkább nem erőltette a témát.
- És hogyan kerültél az én koromba? –
- Téged kerestelek. –
- De miért? Egyáltalán honnan ismertél engem. Suli előtt nem láttál. –
- Inuyashával utazol. Meg akartam látogatni, amikor egyedül volt, de akkor megjelentél te… - nem fejezte be inkább talpra szökkent. Már nem is fájtak a sebei, hála Kagoménak. Összeszedelődzködtek és elindultak, mert úgy döntöttek együtt mennek Inuyashaékhoz.
|