Reggel, amikor Kagome felébredt magán érezte Hatami tekintetét. „Ez egész este engem figyelt” – gondolta.
- Jó reggelt! – kezdte Kagome
- Felébredtél? – mondta kicsit mogorván Hatami.
Még mindig azon rágta magát, hogy szerethetett bele egy halandóba. „De hiszen ő nem is halandó, annál sokkal több. Legalábbis számomra.” Naraku jelent meg.
- Látom, összemelegedtetek. –
Kagome erre visszadobta Hatami kimonóját a tulajdonosának. Naraku folytatta:
- Ma kiengedlek Hatamival. Ha itt tartalak fogva, meghalsz, mielőtt megzsarolhatnám Inuyashát veled. Apropó, téged keres. Nagyon szerethet. – az utolsó mondatot inkább Hataminak mondta, mintsem a lánynak.
Hatami morgott egyet. Naraku eltűnt a sötétben. A fiú csettintett egyet a láncok, amik eddig Kagomét fogva tartották most eltűntek. A lány a csuklóját fájlalva próbált felállni, de mindig összeesett. Hatami ezt látva ölbe kapta és elszállt vele egy tóhoz.
- Fürödj meg! –mondta
- Tessék? – lepődött meg Kagome.
- Talán nem hallottad? – gorombáskodott
- Előbb menj el! –
- Nem tehetem, én vigyázok rád. –
- Menj el! Ígérem, nem szökök meg. –
A fiú nagy nehezen magára hagyta Kagomét, aki levetkőzött és megfürdött. Miután végzett visszament Hatamihoz.
- Mit keresel itt? –
- Megígértem, hogy visszajövök. –
- Hát nem gondoltam volna, hogy tényleg visszajössz. –
- Akkor mért engedtél el fürödni?
- Nem tudom. Úgy éreztem ez a helyes. –
- Látod én is. –
Leült a fiú mellé. Aki mélyen a szemébe nézett. Közeledett felé, de nem úgy, mint máskor. Megint gyengéd volt és kedves, mint azon az éjszakán. Kagome elfordult. Hatami szemében fájdalom csillant meg.
- Nézd, én valaki mást szeretek. – mondta Kagome sajnálkozóan.
- Értem… Nem mintha azt reméltem volna, hogy megkedveltél… -
- Meg is kedveltelek, de nem úgy. – és a lány egy puszit nyomott a fiú arcára, aki ebbe bele is pirult.
- Jön valaki! – pattant fel.
- Mi?! – értetlenkedett Kagome.
Ekkor megjelent a színen Inuyasha és Asuke. Valamivel később a csapat többi tagja is Kirara hátán. Kagome már rohant volna Inuyashához, de ekkor megjelentek a láncok és ő orra bukott.
- Nem engedhetlek el. – mondta Hatami és látszott rajta, hogy tényleg nem tehet mást.
- Kagome! – kiáltott Asuke és már ott is termett Inuyashával együtt. Ekkor olyasmi történt, amire senki se számított Asuke átváltozott fehér lélekgömbbé és Hatamiba szállt.
- Már hiányoztál. – hallatszott még Asuke hangja, majd az is elhallgatott.
Hatami kivonta kardját és elindult Inuyasha felé.
- Nem bántsátok egymást! – sikította Kagome.
Erre mindketten megtorpantak. A lányra néztek, aki körül egy rózsaszín burok jelent meg, és csak növekedett. Hatamit egy fura érzés fogta el. Érezte, hogy belül dobog valami, a szíve. „Ezt Kagome tette, visszaadta a szívemet.” Amikor már mindnyájan a pajzson belül voltak Kagome összeesett és elájult.
- Te tetted ezt vele! – rohant Inuyasha a megszeppent fiú felé, de az, gyorsaságához híven már Kagomét vette karjaiba.
- Vigyük el innen! – aggodalmaskodott.
- Gyorsan Kaeldéhez! – rohant oda Sango és már vitte is a lányt Kirara hátán.
Mikor odaértek lefektették Kagomét az ágyra. Kaede megvizsgálta a lányt és kiment jelenteni az eredményeket:
- Semmi baja, csak kimerült. Még pihennie kell. –
Mindenki megnyugodott és elvonultak beszélgetni. Inuyasha a lehető legtávolabb húzódott Hatamitól. Kis idő múlva Miroku törte meg a csendet:
- És te! – nézett Hatamira – Miért voltál Kagome - samával?
A fiú mindent elmesélt:
- … és most, hogy visszakaptam a szívemet, már nem kell Narakunak engedelmeskednem. –
- Már értem. Te leláncolod az emberek lelkét. – bólogatott a szerzetes.
- Igen. –
- Még egy kérdés: Mi történt Asukéval. -
- Ő a részem volt, a szívem. Csak Naraku leválasztotta. Most, hogy visszakaptam, már nem irányít.
- Ez eddig oké, de mi történt Kagome és közted? – bukott ki Inuyashából.
- Semmi. – nézett fájdalmasan Hatami..
Lassan elmentek aludni, mert már későre járt. Inuyasha a lány mellett virrasztott egész este és csak mosolygott: „Semmi.”