Kagome kinyitotta a szemét Inuyasha mosolygott rá. Odabújt hozzá és megcsókolta.
- Annyira hiányoztál. – mondta könnyes szemmel a lány.
- Nekem is. – ölelte át szorosan a hanyou.
Így ültek még egy darabig aztán kimentek. Ott már mindenki várta őket. Miroku arcán megjelent az a kaján vigyor, ezért kapott is a fejére Sangótól. Hatami elbúcsúzott. Kagome visszament az iskolába, amit Inuyasha nem vett jó néven.
- Csak három nap. Aztán jövök vissza. – mondta, majd egy puszit nyomott a meglepődött fiú arcára és beleugrott a kútba.
Amikor átért. Köszönt családjának, akik már várták. Kagome felment a szobájába és neki állt tanulni, hisz nagyon le volt maradva. Így teltek a napok. Mikor visszamenetre került a sor Kagome bepakolt és már indult is a kúthoz. Beleugrott. Inuyasha már ott várta búskomor arccal, de amint meglátta a lányt, széles mosolyra húzta a száját. Visszatértek Kaeldéhez és útnak indultak, de Sippout ott hagyták. Kicsit szomorúak voltak emiatt. De: „Kaland az élet, mire várjunk?”