20. fejezet

R��r�sen �lt�ztem, mik�zben a tegnapi utaz�son gondolkoztam. Hal�lsz�rny b�r kiss� megillet�d�tt a seb l�tt�n, de �gy t�nt tud r�la. De hogy tudhatna r�la, mikor rajtam nincs seb? M�g csak id� utazni sem tudott m�g el nem mondtam neki hogyan kell. Unottan t�kr�m el� telepedtem, hogy megf�s�ljem hajamat. Sz�tlanul t�pkedtem ki a csom�kat hajamb�l, majd r�eszm�ltem, hogy nem az n�z vissza r�m a t�k�rb�l, mint akinek k�ne. A hajkefe kiesett a kezemb�l. Dermedten b�multam magamat. Megragadtam a hajam �s szem�gyre vettem. Sz�val nem csak a t�k�r k�pr�zik… T�nyleg fekete a hajam!!! Hossz�, g�nd�r hajsz�laimr�l ism�t a t�k�rre emeltem pillant�somat �s k�zelebb hajolva n�zegettem magamat. Makul�tlan feh�r b�r, �jfekete haj, v�rv�r�s szemek. Visszagondoltam arra a hologramra, amit Hal�lsz�rny mutatott nekem nem is olyan r�gen. B�r k�ls�leg hasonl�tottam r�, m�gsem voltam ugyanaz. Ugyan fagyos sz�ps�g� volt arcom, szememb�l nem sug�rzott az a len�z�s �s megvet�s, mint a hologramn�l. �s nem is �reztem k�nyszeres v�gyat a gyilkol�sra. Megid�ztem annak a kisl�nynak a hologramj�t, akit annak idej�n ebben a testben meggyilkoltam, de tov�bbra sem akar�dzott v�rszomjas sz�rnyk�nt r�t�madni. �rtetlen�l n�ztem az arck�pemet. �-MESTER!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! –ki�ltottam �rtetlen�l �s kiss� k�ts�gbe esve. Azonban elfeledtem, hogy Gwineth az�ta bizony�ra haza�rt, hogy mester�nk elk�ldte �t egy bizonyos Deaban-hoz egy lev�llel. �gy kiss� elv�r�s�dve a sz�gyent�l n�ztem r�, mikor �lmosan �s d�h�sen benyitott az ajt�n. 
-Mi a fen�nek ordib�lsz hajnalok hajnal�n? Att�l, hogy te kor�n kel� vagy, nem k�ne m�sokat is felzargatnod, te kis… 
-Gwineth! –reccsent mesterem hangja valahonnan az el�szob�b�l. H�gom �sszerezzent m�g miel�tt kimondhatta volna r�m azt, amit szeretett volna. 
-I-igen mester? –k�rdezte megszeppenve h�gom. 
-Mi�ta vagy te a n�v�red mestere? Csak mert nekem �gy r�mlik, hogy mestert ki�ltott, nem pedig Gwineth-et! –ebben a hangnemben �rezni lehetett, hogy mennyire ny�g�s �s haragos a felkelt�se miatt. Gwineth m�g habogott valami magyar�zat f�l�t �s, hogy elmegy megl�togatni az egyik „j� bar�tj�t”. Mikor m�r biztosak lehett�nk benne, hogy elment, mesterem fortyogva a d�ht�l bel�pett a szob�mba. 
-Nos, mi a fen�nek zargatt�l fel ilyen kor�n? –k�rdezte acsarogva. Majd mikor v�gre fel�m fordult l�legzete elakadt. 
-Ezt magyar�zd meg! –feleltem enyh�n remeg� hangon. Megrend�tett, hogy m�shogy n�zek ki �s hogy �szt�neim teljesen m�sok lettek, m�st akartak, nem pedig azt, amit �n �ltal�ban. Ideges�tett, hogy akaratlanul nagyobb vonzalmat �rzek Hal�lsz�rny ir�nt, mint eddig valaha. M�s sz�nben l�ttam a vil�got. 
–Nos? Hov� lett a hatalmas magyar�z�s k�szs�ged? –Hal�lsz�rny hossz� ideig n�zet r�m, majd lehajtotta a fej�t. Csendesen mosolyogni kezdett. 
-Latharan… -mondta megvet�en �s gunyorosan. 
-Hogy ki? –annyi eszem volt, hogy felfogjam: egy nevet mondott. Furcsa hangz�sa volt, nem szokv�nyos �s kiss� maradinak t�nt sz�momra. Hal�lsz�rny hangomra feln�zett �s f�rk�sz�n a szemembe meredt. Olyan sok�ig n�zett, hogy k�nyelmetlen�l f�szkel�dni kezdtem. Mikor ezt �szrevette el�gedetten hunyor�tott, majd v�laszra m�ltatott. 
-Valaki, akinek hajdan az volt a dolga, hogy megakad�lyozzon a gyilkol�sban. J�l v�gezte dolg�t, �nem kedves fel�nek sz�m�tott, de mikor t�ged teremtett�nk eldobtam magamt�l, hogyha sz�ks�ges, t�ged �vjon a felesleges m�sz�rl�st�l. Azt hiszem csak a k�zelemben siker�lt felsz�nre verg�dnie mag�t. Latharan min�l szel�debb, ann�l jobban szereti kez�be venni az ir�ny�t�st. 
-Vagyis? –�rdekl�dtem fanyar k�ppel b�mulva mesterem f�rfias arcvon�sait. 
-Nyomd el magadban, k�l�nben �tveszi tested felett az uralmat. 
-M�gis, hogyan csin�ljam te �szl�ny? –k�rdeztem inger�lten. Olyan pillant�ssal n�zett, hogy megfagyott bennem a v�r. Er�sen koncentr�ltam �s szinte �reztem, ahogy hajam megez�st�s�dik, szemem z�ld lesz. 
-�gy. –jegyezte meg ep�sen mesterem. 
–Egy�bk�nt h�ny �ra? –k�rdezte zs�mbesen. Vigyor ter�lt el arcomon. 
-Biztos elm�lt m�r 10, �gy hogy nem szidhatsz le. Egy�bk�nt is, 9-ig szokt�l aludni. –morcosan tekintett r�m, majd kivonult a szob�mb�l. Azt hiszem megs�rtettem… Leragadtam egy k�nyvet az egyik polcr�l �s kimentem zs�km�nyommal az el�szob�ba. K�nyelmesen v�gigter�ltem a sokat haszn�lt, m�gis t�k�letes �llapotban l�v� kanap�n �s olvasni, illetve ford�tani kezdtem a k�nyvet. F�l �ra eltelt�vel mesterem valamivel jobb hangulatban kibattyogott a f�rd�j�b�l �s sz�rakozottan n�zett r�m. �pp akkor n�ztem fel a lapr�l, �gy l�ttam, hogyan m�r v�gig. H�tborzongat� m�gis kellemes pillant�ssal. Letettem a k�nyvet �s helyet foglaltam szok�sos helyemen az asztaln�l, ahogy � is szok�sa szerint velem szemben le�lt. Percekig csak szemezt�nk, egyik�nk sem tudta mit mondhatna. Hal�lsz�rny v�g�l megunta a csendet �s megsz�lalt. 
-Mire jutott�l a tegnapival kapcsolatban? –k�rdezte, r�k�ny�k�lve az asztalra. Nem siettetett a k�rd�ssel, �gy �n sem siettem el a v�laszt. 
-Nem is tudom… Tov�bbra sem tartom j� �tletnek. –mondtam v�llamat megvonva, miut�n nem tal�ltam a szavakat. Egy idegborzol� mosolyt kaptam cser�be, de v�laszt nem. 
–Mond… Mit sz�lsz hozz�, hogy… a j�v�ben… -akadoztam, magam sem tudom mi�rt. Tal�n mert belegondolnom is furcsa volt, hogy �n �s �.... 
-Szerelmesek lesz�nk? –fejezte be helyettem Hal�lsz�rny. Az asztal sz�l�t vizsg�lva b�lintottam, nem mertem a szem�be n�zni. 
–Belegondolni is furcsa. –elv�r�s�dtem, mikor hangosan kimondta azt, amire �n gondoltam. 
–�gy �rtem… Mi ketten… -mintha maga Hal�lsz�rny is nehezen tal�lta volna a szavakat. Erre a t�nyre feln�ztem. Hal�lsz�rny le nem vette volna r�lam a szem�t. �gy n�zett, mintha �n lenn�k az egyetlen t�masz az �let�ben, mire �jfent elpirultam. 
-Szerencse, hogy mivel j�rtunk ott, nem t�rt�nhet m�r meg. Egy�bk�nt is… Ahogy te mondtad: furcsa lenne. –mondtam alig hallhat�an. 
-Igen. Ugyan t�nyleg te vagy a leggy�ny�r�bb n� a vil�gon, akit valaha l�ttam �s megdobogtatod a sz�vemet… Tal�n tudn�k veled egy�tt �lni, de azt k�tlem, hogy szeretni is tudn�lak. –mondta Hal�lsz�rny. Mikor belen�ztem azokba a sz�rke szemekbe, �szintes�get l�ttam. Hirtelen elmehetett az eszem, mert olyat mondtam, amit�l m�r a mondat elej�n fel�llt a sz�r a h�tamon. 
-�n biztos, hogy tudn�k veled egy�tt �lni. �s nem csak mester-tan�tv�ny kapcsolatban. –r�haraptam az als�ajkamra, �gy v�rtam felszegett fejjel mesterem v�lasz�t. Hal�lsz�rny ajka sz�tny�lt a meglepetts�gt�l. �tny�lt a sz�les asztalon �s megragadta mindk�t karomat. Olyan term�szetf�l�tti er�vel r�ntott �t a m�sik oldalra, hogy m�g �rz�kelni sem volt id�m, vagy egy�ltal�n �rezni, hogy hogyan is t�rt�nt. Ott �lltam, h�tammal a falat t�masztva mivel mesterem odaszor�tott. (megjegyzem Hal�lsz�rny sz�k�nek t�ml�j�t�l f�l m�terre volt a fal) K�zel j�tt hozz�m, mire gyomrom �sszesz�k�lt. 
-Ezt �szint�n mondtad? –k�rdezte megragadva �llamat. 
-Csak annyira, amennyire te! –mondtam, a lassan arcomhoz tartoz� p�rral. Hal�lsz�rny l�gy el�gedetts�ggel nyugt�zta v�laszomat, majd csukl�imat a fejem fel� sz�gezte balkarj�val. Egy pillanat erej�ig ellent akartam neki mondani. De azt�n felr�mlett, hogy mit is mondott nekem j�v�beli m�som: „Ha j�l sejtem �s t�nyleg abb�l az id�b�l j�ttetek, mint amire gondolok, akkor hamarosan lesz egy remek alkalmad arra, hogy �nsz�ntadb�l lefekhess Hal�lsz�rnnyal. Fogadd el! K�l�nben �vekig fogsz szenvedni amiatt a d�nt�sed miatt. Higgy nekem!” 
B�r gyomrom hull�mzott, mint egy viharos tenger, engedtem, hogy jobb kez�vel fenekem al� ny�ljon �s megemeljen. �nk�ntelen�l dereka k�r� fontam l�baimat. Egy pillanatig n�zett, meg akart bizonyosodni. Mikor l�tta rajtam, hogy ez�ttal nem utas�tom el, megcs�kolt. Gyomrom ugrott egyet a kellemes �rz�st�l. Lehunytam a szememet. �tengedtem magamnak a kellemes �rz�sek hull�m�t. Testem hozz�nyom�dott az �v�hez. M�r a nyakamat cs�kolgatta, keresg�lve, kor�ntsem olyan magabiztosan, mint a j�v�beli Hal�lsz�rny a j�v�beli Catherin-�t. �reztem ahogy jobb keze felcs�szik derekamra, megcir�gatva b�r�met. Hirtelen mindketten megrezzent�nk. Valaki megjelent a h�tunk m�g�tt. Az els� r�m�lt gondolatom Gwineth volt, de azt�n r� kellett, hogy j�jjek: ez t�l er�s aura ahhoz, hogy a h�gom� lehessen. Mesterem fej�t az �rkez� fel� ford�totta, de semmi kincs�rt el nem engedett volna. �n is szem�gyre vettem a kanap� mellett �csorg� n�t. Magas volt, fekete haja ny�l egyenesen omlott lapock�j�ra. Hihetetlen�l s�t�t szem�t r�nk szegezte �s b�r cicababa alakj�n nem l�tszott, szem�n l�thattuk, hogy b�ntudata van a hirtelen r�nk t�r�s miatt. Kez�ben egy fekete mapp�t tartott. 
-Eln�z�st a zavar�s�rt, de… 
-Eln�z�st??? Deborah, legsz�vesebben kitekern�m a nyakadat, kibelezn�lek �s… -mesterem elhallgatott, homlok�t nyakhajlatomba fektette. �reztem rajta az idegess�get, csak testk�zelb�l �rz�kelhet�en reszketett, jobb kez�vel derekamat szor�totta, m�g bal kez�vel elengedte kezeimet. 
-Maga mondta, hogy ma j�jjek! Azt mondta, hogy 10 ut�n b�rmikor... –menteget�z�tt a n� ijedten. L�tszott, hogy megcsapta ur�nak d�he. Hal�lsz�rny szeme d�h�sen szikr�zott, mik�zben �jra a n� fel� fordult. 
-Honnan tudhattam volna, hogy �ppen ma, �ppen ebben az �r�ban siker�l id�ig eljutnom Catherin-nel??? –k�rdezte enyhe k�ts�gbe es�ssel mesterem. �gy t�nt nagyon sz�ven �t�tte, hogy megzavartak minket. 
-Eln�z�st! Mikor j�jjek vissza? –k�rdezte szem�t forgatva a „l�togat�”. 
-15 perc. Ha k�sel nem gond, de hamarabb semmik�pp ne gyere. –a n� elment. Testem g�rcsben �llt, egyszer�en k�ptelen voltam ellazulni, pocs�kul �reztem magamat. Durv�n 2 percig �lltunk, mik�zben Hal�lsz�rny teste d�h�sen r�zk�dott. 
-Engedj el. –k�rtem gyeng�den, ajkammal cs�kot nyomva homlok�ra. Csak m�g elkeseredettebb szor�t�st kaptam. 
-Nem akarlak! Nem tudlak! Kellesz! �rtsd m�r meg! –hangja most t�nyleg olyan volt, mint egy j�t�kt�l megfosztott… Nem, mintha a legszeretettebb l�nyt�l megfosztott kisgyermek�. Ennyire…V�gyna r�m? D�bbenten n�ztem gy�ngy�z� homlok� mesteremet. L�baimmal elengedtem a derek�t �s lecsusszantam a f�ldre. Elengedett. N�ztem azokat a lelomboz�dott sz�rke szemeket. L�ttam, hogy csak kevesen m�lik, hogy r�m ne vesse mag�t. H�l�s cs�kot adtam neki, majd befordultam a szob�mba. V�gig �reztem az ut�nam epedez�, v�gy�d� tekintetet…