�jabb napok teltek el, �s a feh�r farkas l�za csillapodni l�tszott. N�ha fel�bredt l�z�lmaib�l, de ezek csak percekig tart� �brenl�tek voltak. Ayame mindv�gig ott volt mellette �s gondozta, ahogy nagyapja k�rte.

***

- An…gyal – suttogtam csukott szemmel, er�tlen�l. (Ayame k�s�bb el�rulta, hogy am�g l�zas voltam, folyton ezt ism�telgetem.) – an….gyal… 
- Itt vagyok – suttogta, �j vizes kend�t t�ve homlokomra – mondd, mit szeretn�l? 
- Vizet… Sok-sok vizet… foly�kat, tengereket… v�z – suttogtam �tszellem�lten. 
Fel�llt �s hozott egy kancs�val. Fel�ltem, egy kicsit megsz�d�ltem, de nem estem szerencs�re hanyatt. Er�sen megmarkoltam a kancs� f�l�t, �s a sz�mhoz emeltem. �vatosan kortyoltam, hiszen napok �ta nem ettem �s ittam semmit. Miut�n megittam az eg�szet, elmosolyodtam. 
- K�sz�n�m. 
- Nincs mit. �r�l�k, hogy jobban vagy. Egy fiatal fi� jelent meg a barlang bej�rat�ban. 
- A vezet�nk hivat – n�zett r�m – hallotta, hogy fel�bredt�l. Ha tudsz, gyere, vagy majd viszlek. 
- Nem kell, megyek – �lltam fel, de l�baim nem akartak hirtelen engedelmeskedni nekem. Szerencs�re m�g id�ben belekapaszkodtam a falba, �gy nem estem el. Lassan �jra felegyenesedtem �s p�r t�tova l�p�s ut�n �gy mentem, mint r�gen. Mikor a falkavez�r barlangj�hoz �rt�nk, � �pp kint �lt az egyik szikl�n. Illedelmesen meghajoltam, s � viszonozta k�sz�nt�semet egy fejb�lint�ssal. Azt�n egy �jabb fejb�lint�ssal jelezte a fiatal farkasnak, hogy t�vozzon. Miut�n n�gyszemk�zt maradtunk, hellyel k�n�lt. Le�ltem �s hallgattam. � t�rte meg a csendet. 
- Honnan j�tt�l? Ritk�n l�tok erre idegen farkasokat. 
- D�lr�l indultam �vekkel ezel�tt. Most �pp erre vezetett az �t. 
- �rtem, �s merre tartasz? 
- Nincs konkr�t c�lom. Vagyis nem eml�kszem r�, ha lett is volna. Eg�sz �letemben �ton voltam. Sehol sem maradtam p�r napn�l tov�bb. 
- Mi�rt? Nem volt falk�d? Vagy ha volt, mi t�rt�nt vel�k? 
Arcom gondterheltt� v�lt, mikor meghallottam a k�rd�st. „Falk�m” – kir�zott ett�l a sz�t�l a hideg, �s a hozz� kapcsol�d� eml�kekt�l. Menekv�sk�pp ez�st�s hajtincseimbe kapaszkodtam. Les�t�ttem szemeim, torkomat nem akarta hang elhagyni. Ajkaimon �t, csak egy hangtalan s�haj t�vozott. V�g�l vettem egy nagy leveg�t, kezeimet �sszekulcsolva az �lembe engedtem, �s a vezet�re n�ztem. 
- Nincs falk�m – mondtam nagyon halkan, szomor�an, fejemet r�zva. 
- Nincs? Hm… - gondolkozott el, mik�zben v�gigm�rt. Szemei v�r�s szemeimen �llapodtak meg, miket sz�gyenl�sen les�t�ttem. 
– Oh… �rtem – mosolyodott el halv�nyan, mint aki r�j�tt valami titokra. 
– Gondolom a falk�d kitagadott. Sajn�lom – sz�lt egy�tt �rz�en. Nem tudtam megsz�lalni a megrohamozott eml�keimt�l, �gy csak b�lintottam. 
- Any�ddal mi lett? �t is kik�z�s�tett�k, mert alb�n�nak sz�lett�l? 
- Nem, szerencs�re nem. � maradhatott, viszont nekem mennem kellett. Mikor m�r boldogultam n�mileg magamt�l is, otthagytak egy foly� partj�n. Egyed�l – telt meg k�nnyel a szemem. – Csak mert alb�n� voltam. Mert nem barna vagy s�rga volt a szemem, hanem v�rv�r�s. Azt hitt�k, hogy valami gonosz d�mon sz�llt meg! – er�s�tettem fel egyre jobban a hangom - Tudatlanok voltak… - suttogtam v�g�l keser�en, hogy nehogy kibuggyanjanak k�nnyeim. Egy huszonp�r �ves, fiatal f�rfihoz ez nem illet. Er�snek kellett magam mutatnom, ha bel�l nem is voltam teljesen az. 
- �rtem. M�g egyszer sajn�lom – tette kez�t v�llamra, nyugtat�sul. – Addig maradsz, am�g j�nak l�tod. Sz�vesen l�tunk. De cser�be seg�tened kellene a falk�t a vad�szatban. - K�sz�n�m nagylelk� aj�nlat�t – sz�ltam tiszteletteljesen. 
– Ha szabadna m�g egy k�rd�st… Ki volt az a l�ny, aki �polt? 
- �? Ayame. Az unok�m. Szerencs�re nem visszakozott az �pol�sodt�l, s�t, �gy t�nik, hogy kedvel. �jjel-nappal agg�dva �lt melletted. Ha visszam�sz, k�sz�nd meg neki. 
- Rendben. Akkor, ha nincs m�s, t�vozn�k is. 
- Menj csak – mosolyodott el, l�tva boldog arcomat. Mikor vissza�rtem a barlangomhoz, m�g ott tal�ltam Ayamet. �pp takar�tott. Az orromba sz�ll� port�l pr�szk�lni kezdtem. 
- � – szaladt oda hozz�m 
– J�l vagy? Mi t�rt�nt? – k�rdezte k�ts�gbeesetten. 
- J�l… csak az orrom… – t�sszentettem egyet �s elmosolyodtam – a por volt az. 
- Eln�z�st, azt hittem, hogy tov�bb maradsz. �gy gondoltam arra, hogy kis�pr�getek. 
- Semmi baj. T�nyleg – n�ztem r� biztat�an, mikor belen�ztem k�ts�gekkel teli szem�be. – Szeretn�m megk�sz�nni, hogy az elm�lt napokban �polt�l. Nagyon rendes volt t�led… Nem is tudom, hogy valaha, ak�rki is tett-e �rtem ennyit.
- Nincs mit. Ezt mindenki megtette volna. 
- Nem hiszem, de az�rt j�lesnek szavaid – mosolyogtam, feh�r hajamba t�rva. Mindig ezt csin�ltam, ha zavarba j�ttem. Kellett valami kapaszkod�… Val�sz�n�leg �szrevette zavaromat, �gy m�s t�m�ra t�rt �t. 
- Mi a neved? 
- A nevem? – csod�lkoztam. M�r nagyon r�gen hallottam ezt a k�rd�st. – Nincs nevem – v�laszoltam egyszer�en. 
- Nincs? – csod�lkozott el � is. - Nincs. Any�m m�g arra sem m�ltatott, hogy elnevezzen – nevettem fel keser�en. 
- De… valahogy csak h�vtak az �vek folyam�n, nem? 
- A feh�r, az alb�n�, a korcs… sehol sem maradtam annyi ideig, hogy sz�ks�gem legyen n�vre… hogy bemutatkozhassak – �ltem le, egy k�re, arcomat tenyeremmel al�t�masztva, elmerengve egy pillanatra a m�lton. 
- �rtem – �lt le mell�m - Szeretn�l egy nevet? 
- Nem tudom – kulcsoltam �ssze kezeim, a f�ldet b�mulva. – Szerintem j� �gy, ahogy most van. Ha nevem lenne, akkor nem tudn�m magam el�g szabadnak �rezni, nem lehetn�k olyan, mint a sz�l. Aki k�t�tts�gek n�lk�l arra megy, amerre akar, akkor, amikor akar.

Folytat�s k�vetkezik!