4.rész – Titkos érzelmek

Mikor Sorat Yuri elkapta Layla kiment az épületből. Sétálni indult. Pontosabban haza. Eszébe jutott, amikor bemutatták Yuri –nak. Mennyire nem kedvelték egymást. Aztán az undokságból barátság, később a lány részéről még több is lett. Sosem tudta partnere mit érez, milyen a kedve, min jár az esze. Mindig csak a lány kedvében járt. Az is eszébe jutott, amikor próbákon a fiú mindig kitett magáért, hogy megfeleljen. Ha valami baj történt mindig együtt vészelték át. Ha rossz kedve volt felvidította, aggódott érte, ha valami veszélyes mutatvány csinált. És most, nincs itt mellette. Nincs itt, hogy megvigasztalja, felvidítsa, vigyázzon rá. A mai naptól más partnere. Már rég nem beszéltek. Layla már minden reményt eloszlatott, hogy valaha is együtt legyenek. Ahogy nézte a víz mögött elbújó napot, lenge szellő kapott aranyszőke hajába. Halk lépteket hallott maga mögött. Nem fordult hátra, nem érdekelte ki az. De az ismeretlen tudatni akarta vele kilétét.

-Jól vagy? –szólalt meg az az ismerős hang, ugyanolyan lágyan, mint régen. Layla hátra fordult és meglepődött, amikor Yuri aggódó arcával találta magát szemben.

-Igen, csak egy kicsit ki kell szellőztetnem a fejem!

-Valami baj van?

-Nem! Csak elgondolkoztam azon, amikor régen bemutattak minket egymásnak. Nem nagyon kedveltük egymást!- mosolyodott el Layla.

-Mindig civakodtunk, és én sosem hagytalak békén. –Yuri is visszaemlékezett. Az az ismerős érzés, ami mindig is foglalkoztatta bent mélyen, egyre erősödött. Ez az érzés nem más, mint a Layla iránt érzett szerelem. Amikor Párizsba ment sokszor gondolt a lányra, vajon mi lehet vele, mit csinál, és hogy hiányzik-e neki.

-Emlékszel, amikor a Rómeó és Júliát először próbáltuk?

-Igen, emlékszem…

-Amikor a végén meg kellett ölelnünk egymást, annyira zavarban voltunk, hogy én a hálóra estem te pedig rám?

-Rád estem, és aki látta, hasát fogva nevetett. Aztán annyira meglepődtünk, hogy teljes tíz percig nem szálltam le rólad és…

-… a többiek annyira félreértették a helyzetet, hogy mindenki elment, hogy kettesben maradjunk!

-Sok mindenben volt részünk… együtt.

-Amikor a kutyád megszökött, annyira szomorú voltál, hogy nem akartál eljönni a próbákra.

-És neked kellett értem jönni. Csak nagy győzködések árán tudtál elráncigálni. A hamupipőke darabbal kapcsolatban is van néhány elég kellemetlen kalandunk.

-Arra gondolsz, amikor az egyik újságban megjelent egy cikk, hogy a műsor közben csókolóztunk?

-Igen! Nagyon zavaró volt! Hogy gondolhatnak ilyesmire! Hiszen mi csak barátok vagyunk! „És részemről te több annál”- gondolta Layla.

Yuri észre vette, amikor Layla hirtelen elhallgatott. Fájtak szavai, hiszen neki többet jelentett egy egyszerű barátnál.

-Tudod… -kezdték egyszerre.

-… mond először te! –bátorította Yuri Laylat.

-… inkább te!

-Rendben! Csak annyit akartam mondani, hogy nagyon hiányoztál, amikor Párizsba mentem! Már megszoktam, hogy minden őrültségről le kell beszélnem téged, hogy meg kell vigasztalnom téged, hogy beszélgetünk. Ez mind hiányzott. Az utóbbi időben nagyon keveset beszéltünk!

-Hát… én nem is tudom, mit mondjak! Nekem is hiányoztál. Nagyon… -de ezt az utolsó szót nagyon halkan mondta.

-Mit mondtál?

-Semmit!

-De még valamit halkan motyogtál.

-Nem tudom, miről beszélsz! Csak képzelődtél!

-Ezt szeretem benned, hogy mindig kitartasz az igazad mellett. De addig nem hagylak békén, amíg meg nem mondod mit mondtál. –Yuri tisztán hallotta mit mondott, de még egyszer akarta hallani.- Na? Gyerünk! Mond el!

*

Sora ment volna a szállásokhoz, amikor meglátta Laylat és Yurit. Rögtön vette a lapot és leguggolt az egyik sövény mögé.

„Layla és Yuri? Tudtam, hogy van valami köztük. Édes pár lennének. Yuri, amikor voltunk Párizsban, sokszor említette, hogy hiányzik neki Layla.”

A nagy csendben valaki megérintette Sora vállát.

-Sora! Mit csinálsz itt?

-Leon! Bukj le azonnal! –ezzel Sora lehúzta maga mellé a fiút.

-Még mindig nem mondtad, mit csinálsz itt!

-Csitt! Ha Layla és Yuri meghall minket, lebukunk, és az nem hiányzik!

-Leskelődni nem szép dolog!

-Tudom! De a szállásokhoz akartam menni és ők meg itt voltak! Nem akartam őket zavarni!

-Értem, de megfordulhattál volna ahelyett, hogy itt leskelődsz!

-Nem értem mit mondanak! Csend legyen!

*

-Én csak annyit mondtam, hogy nekem is hiányoztál!

-De ezután valami mást is mondtál!

-Azt,… hogy… nagyon! –ezzel Layla elfordult, hogy a fiú ne lássa egyre piruló arcát.

-Komolyan? –Yuri maga felé fordította a lányt. A lány arcára tette a kezét, és felhúzta. A szemébe nézett, mire a lány még vörösebb lett.

-Igen… -hadarta el gyorsan a lány, hogy mihamarabb szabaduljon a helyzetből.

De Yuri nem engedte el, magához húzta és lágyan megcsókolta. Layla nagyon meglepődött a fiú viselkedésén. De nem tudott elszakadni tőle, ezért viszonozta a csókot.

*

-Ezek csókolóznak?- kérdezte meglepődöttem Leon.

-Igen! Megcsókolta! Végre összejöttek!

-Végre? Hogy érted ezt?

-Hosszú történet.

-És ha szabad megtudnom, mikor fogják abbahagyni és mennek el, mert már nagyon unom magam!

-Köszi szépen!

-Nem mintha, annyira unalmas lennél, de lenne más dolgom is!