12.rész – Új fejlemények

-Kalos! Tudnál szánni rám két percet?- kérdezte Sarah
-Persze, mond csak! Várj! Ehhez köze van Soranak és Leonnak is?
-Eltaláltad!
-Várj ezt is kitalálom! Van köztük valami?
-Mi van, most Találd ki mit akarok mondanit játszunk? Egyébként eltaláltad!
-És mióta?
-Még csak egy napja.
-Melyikből szetted ki?
-Sora! De nem volt nehéz rájönni, mert kézen fogva sétáltak. -Nekem is feltűnt, hogy teljesen másképpen mozogtak a próbán. De én már Layla és Yuri után, már semmin sem lepődök meg!
-Tényleg! Layla tegnap felhívott és azt mondta, Yurit kiengedik a korházból. De természetesen, sokat kell pihennie és Layla ezt egy kicsit át költötte és azt mondta Yuri –nak, hogy az orvos éjjel-nappali felügyeletet szabott ki neki, egyszóval, hogy amíg nincs teljesen jól nála kell laknia.
-És ő erre mit szólt?
-Nem ellenkezett. Igazából örömére volt, hiszen az orvos vele is megbeszélte a dolgokat és tudta, hogy Layla nem teljesen mond igazat.
-Sarah…
-Igen, Kalos?
-Szeretsz még?
-Ezt meg miért kérdezed? Hogyne szeretnélek!
-Jó, mert már azt hittem, hogy megutáltál, amiért olyan sok a munkám és nem tudok veled lenni olyan sokat.
-Dehogy! Tudod, hogy megértem a helyzeted! –Sarah odament Kaloshoz és megölelte. „Ez nem a legjobb alkalom! Majd máskor! Túlságosan nyúlszívű lennék? Lehet!” Gondolkozott Kalos, amikor átkarolta Sarah –t.

*

Layla és Yuri már elmentek a korházból. Layla házához tartottak. Nem lakott messze, ezért hamar odaértek.
-Layla kisasszony!
-Igen?
-Hát itthon vannak? Már azt hittem, sosem jönnek haza!
-Szeretném, elmondani, hogy amíg itt van Yuri, addig ne gyere dolgozni! Szeretnénk egy kicsit kettesben lenni. Rendben?
-Értettem kisasszony!

*

Sora már nagyon izgatott volt, mert nemsokára be kell mutatniuk Az operaház fantomját.
-Sora! Nem felejtettél el valamit?
-Fantom, most hagyjál!
-Miért az a Leon a fantom, én is lehetnék, hiszen már én igazi fantom vagyok, igaz hogy nem egy operaházé, hanem egy színpadé, de akkor is! Én jobban, alakítanám, főleg a csókjelenetet! Próbáljuk ki!
-Ha még egy ilyen bejelentést teszel, fölkörüli pályára állítalak!
-Jó nem szóltam! Laylat nem hívod meg?
-Nem tudom. Lehet hogy még mindig Yuri mellett van a korházban. Akkor pedig biztosan nem jön el!
-Azért egy próbát megér! Hívd fel!
-Na jó.
Sora a telefonhoz nyúlt. Tárcsázott, aztán csak hallgatott.
-Itt Layla Hamilton, tessék!
-Layla? Azt hittem a szobalányod veszi fel!
-Sora! Valami baj van?
-Nem csak arra, gondoltam, hogy eljöhetnél holnap a premierre, de gondolom, nem jössz, mert Yurival vagy a korházban.
-De szívesen elmegyek és Yuri is jön!
-Hogy hogy?
-Már kiengedték a korházból és nekem kell rá vigyáznom, ezért ő is jön!
-Rendben! Akkor szia!
Layla letette a telefont.
-Ki volt az?
-Sora volt! Azt kérte menjünk el holnap az előadásra.
-Jó. Mást nem mondott.
-Mi mást mondhatott volna még?
-Nem történt semmi a próbákon?
-Erről semmit nem említett. Boldognak tűnt a hangja.
Megint megcsörren a telefon.
-Itt Layla Ham… -Layla! Már azt hittem, hogy nem te fogod felvenni! -Kalos! -Arra kérlek, hogy holnap gyere el a műsorra és, ha tudod, akkor hozd el Yuri –t is! -Persze, hogy ott leszünk! Sora már szólt nekünk! Épp egy perccel ezelőtt beszéltünk! -Ó, akkor semmi gond! -Akkor szia! -Várj! Még ne tedd le! Van két fontos dolog, amit el kell mondanom.
-Igen? Hallgatlak! -Az egyik az hogy Sora és Leon összejött. -Hogy mi?????????? És nekem erről miért nem szólt?
-Gondolom, nem akarta, csak holnap elmondani.
-De… ez nem lehet… biztos vagy ebben?
-Teljesen! Sarah tudta meg először.
-Le kell ülnöm. És mi lenne a második?
Layla leült egy székre. Közben hallgatta Kalost.
-… rendben segítek neked! Akkor majd holnap után mehetünk. Ezzel letették a telefont.
-Mi a baj Layla? –kérdezte aggódva Yuri.
-Bajnak nem baj, csak túlságosan sokkoló…
-Soraval kapcsolatos? Mi történt vele?
-És Leonnal kapcsolatos!
-Mitt tett Soraval?
-Elrabolta a szívét.
-Mi? És Sora?
-Ő is Leonét. Egyszóval összejöttek.
-Mióta?
-Azt nem mondta Kalos, csak azt hogy Sarah tudott róla először.
-Mást nem mondott.
-Nem! Felhívom Sorat.
Ezzel Layla tűz sebesen tárcsázta Sora számát.
-Itt Sora, miben segíthetek?
-Mégis mikor akartad elmondani, hogy összejöttél Leonnal?
-Layla! Honnan tudsz róla?
-Kalostól.
-És ő?
-Sarahtól! De még nem válaszoltál!
-Még nem akartuk elmondani senkinek, te lettél volna az első akinek elmondom, de Sarah rájött és gondolom úgy tartotta jónak, ha Kalos is tud róla! De elmondtam volna neked!
-Na jó! Hiszek neked! Jó éjt! És pihend ki magad mert holnap fellépsz!
-Ö… kösz a jó tanácsot!
Letették a telefont.
-Kicsit hamar letámadtad, nem gondolod? –mondta Yuri.
-Csak sok volt benne az indulat.
-Remélem nem fogsz telefonos szolgáltatót játszani egész este!
-Nem vettem a terveim közé.
Yuri odament Laylahoz és megölelte.
-Akkor megnyugodtam. Azt hittem egy percet sem akarsz rám szánni.
-Rád akármikor van egy percem, sőt még több is! Layla jobban odabújt Yurihoz és elkezdett mosolyogni. „Nem szeretném, ha ez a pillanat elmúlna. Yuri mint mindig most is humoros kedvében van. Ezt szeretem benne.” Layla elkezdett nevetni.
-Min nevetsz?
-Á! Semmin, csak eszembe jutott egy ostobaság.
-És mi lenne az?
-Ez is egy emlék.
-Találjam ki?
-Arra emlékeztem, amikor elveszett a kutyám és nagy győzködések árán, te visszaráncigáltál a színpadhoz. De útközben, amikor a partnál jártunk, találkoztunk egy kislánnyal, aki a kutyájával játszott. Én megint elkezdtem sírni, te pedig próbáltál felvidítani, de nem sikerült. Aztán gondoltál egyet és beugrottál a vízbe. Nagyon vicces voltál, amikor kimásztál. Az arcodról le lehetett olvasni, hogy jéghideg volt a víz!
-Tényleg hideg volt!
És erre mind a ketten elkezdtek nevetni.