21. fejezet

Meglepve n�ztem ajt�mon bel�p� mesteremet. 
-Neked nem vend�geid vannak? –k�rdeztem �rdekl�d� hangst�lusban �s pr�b�ltam valami olyan p�zt felvenni, ahol sokat takarok b�jaimb�l. Nem szerettem volna, ha mesteremen �jfent elhatalmasodik a v�gy. 
-De igen. Csup�n arra gondoltam, hogy m�g �n megbesz�lek valamit Debora-val, addig te visszak�s�rheted Raimor-t. 
-Hova? �s egy�ltal�n ki az a Raimor? –valami olyan pillant�st m�rt r�m, amellyel tal�n m�g egy embert sem m�ltatott volna. 
–K�pzeld, nem itt sz�lettem, nem az �n szolg�im �s m�g csak ki sem mozdultam innen mi�ta idej�ttem. –v�dekeztem akaratlanul. 
-�pp itt az ideje. Raimor az �gyasaim szemmel tart�ja. Megb�zhat� egy�n, mindig tudja, hogy az adott hangulatomhoz milyen l�nyt k�ldj�n hozz�m. Gondolom ezzel azt is megmagyar�ztam, hogy hova m�sz vele. –n�ztem mesterem arc�t. K� merev. Azonban a szem�n l�ttam, hogy m�g most is v�gy�dik ut�nam. Feszengeni kezdtem, zavart, hogy Hal�lsz�rny kirohan�som folyt�n jobban felt�nteti ir�ntam �rzett f�ktelen v�gy�t. 
-Sz�val l�togassam meg az �gyasaidat? –meglep�, de �r�mmel mentem el innen, m�g ha az a m�shova az �gyasain�l van is. 
-Igen. –b�lintott megfontoltan mesterem. Fel�lltam, megigazgattam ruh�mat, majd az ajt� fel� vettem az ir�nyt. Mikor el akartam mellette l�pni, karj�t �gy tette el�m, mintha soromp� lenne. �rtetlen�l �s ijedten n�ztem fel szemeibe. Aggodalom s�t�tt bel�le. 
-Deborah biztosan elfecsegte neki, hogy mi volt k�zt�nk. –l�tva neheztel� pillant�somat kijav�totta mag�t. 
–Lett volna k�zt�nk. Kedvelem Raimor-t, de ismerem el�gg� ahhoz, hogy tudjam: ki akar majd kezdeni veled, mert azt fogja hinni, hogy m�r az eny�m volt�l. Ezt enged�lynek fogja tekinteni arra, hogy � is r�d tegye a mancs�t. �n viszont nem akarom, hogy azt higgye te az �v� lehetsz valaha is. A b�ty�im m�r �gy is megijesztettek t�ged, nem akarom, hogy � is ezt tegye. –megh�kkenten meredtem r�. Vajon csak a birtokl�si v�gy besz�l bel�le? 
-�n sem. De akkor minek k�ldesz el vele? –Hal�lsz�rny csettintet mire egy �ri�si farkas jelent meg szob�m k�zep�n. Test�t sz�r helyett fekete l�ngcs�v�k bor�tott�k. Szeme f�lelmetes z�ld f�nyben �gett, amelyekb�l term�szetellenes intelligencia �radt. 
-Schale fog ezen t�l vigy�zni r�d, ha �n nem vagyok a k�zeledben. �rtelmes, akaratod r�v�n tudsz vele t�rsalogni. Ez amolyan… Aj�nd�k sz�modra t�lem. Becs�ld meg, mert most egy �letre sz�l�, h� szolg�t kapt�l. –Schale egy ideig mereven n�zett engem ferde z�ld szem�vel, majd ruganyos l�ptekkel kezemhez s�t�lt, amelyet megszimatolt. P�r m�sodperc telt el �gy, majd megnyalta jelezve, hogy elfogad gazd�j�nak. „�dv�z�llek �rn�m!” Elmosolyodtam a hang hallat�n, leguggoltam �s megcir�gattam a f�le t�v�t. B�r l�ngolt az eg�sz teste, nem �gette meg kezemet. Ink�bb kellemesen csiklandozta azt. Schale k�b� m�sf�l m�teres �ri�s volt. B�ven fel�rt a derekamig �s �reztem, ahogy l�bamnak d�rg�l�zik. Hal�lsz�rny el�gedetten n�zett minket. 
-Rem�ltem, hogy kij�tt�k majd egym�ssal. Schale kifejezetten el�gedettnek t�nik. �s te is annak t�nsz. –mosolygott r�m sz�vet melenget�en. 
-Tetszik. V�gre lesz rajtad k�v�l kellemes t�rsas�gom. �s tetszik a szeme sz�ne. –villantottam mosolyt a mellettem helyet foglal� farkasra. 
-Val�ban. K�zre j�tszott a kiv�laszt�s�ban is. Nincs rajtatok k�v�l m�g egy szem�ly akinek ilyen szemei lenn�nek. J�l �sszepasszoltok. –v�gre leengedte kez�t is kiengedett. Deborah l�that� megr�k�ny�d�ssel b�multa Schale-t. Az a bizonyos Raimor, aki –mellesleg- egy eg�sz magas, fekete haj�, viszont Hal�lsz�rnyhoz m�rten cs�f f�rfi volt, csak meglepett pillant�ssal m�rt v�gig engem, azt�n Hal�lsz�rny pillant�s�t kereste. Hal�lsz�rny szarkasztikusan felvonta szem�ld�k�t �s amolyan na-erre-mit-l�psz tekintettel n�zett bar�tja �rtetlen szemeibe. Az p�r pillanatig �llta a pillant�s�t, majd elfordult. Hal�lsz�rny el�gedetten mosolygott. 
-Deborah, Raimor, � itt Catherin. Catherin �k itt az… alattval�id. –vigyorodott el g�nyosan. Deborah l�that�an felh�borodott azon, hogy engem az �rn�j�nek tartson. M�r vissza akart sz�lni, mikor Schale fenyeget�en morogni kezdett �s persze Hal�lsz�rny sem �ppen kedves tekintettel n�zett r�. Deborah k�nytelen volt meghuny�szkodni. Raimor v�gigp�szt�zta testemet, majd megfogta a kezemet �s megcs�kolta. 
-Megel�ged�ssel t�lt el, hogy egy ilyen mes�be ill� sz�ps�g� h�lgyet szolg�lhatok. –n�zett r�m egy h� szolga szem�vel. Hal�lsz�rny egy pillanatra olyan arcot v�gott, mintha pofon csapt�k volna. 
-�gy �rted, egy ilyen �lomba ill� nemde? –el�g halkan mondta �s ut�na meg is r�zta a fej�t, jelezve, hogy ne k�rdezz�nk r�. Finoman mag�hoz h�zott �s megcs�kolt. K�nyelmetlen�l �reztem magamat, hogy ketten is �rgus szemekkel merednek r�nk, de egy cseppet se ellenkeztem. �rtettem, hogy mit akar ezzel Hal�lsz�rny. Tudatos�tani szerette volna Raimor-ban, hogy az �v� vagyok �s senki m�s�. No meg term�szetesen saj�t v�gyait is csillap�tani szerette volna. Belementem a j�t�kba, mindig is szerettem sz�n�szkedni. �tkaroltam a nyak�t �s hozz� simultam. Egy id� ut�n azonban k�nytelen volt elengedni �s ezzel megszak�tani cs�kunkat. Deborah olyan gyilkos pillant�ssal n�zett, hogy Schale �jb�l morogni kezdett. Raimor k�v�ncsian m�regetett minket, illetve ink�bb engem… 
-L�gy �vatos. –k�rt halkan Hal�lsz�rny, �gy, hogy egyik�k se hallja, csak �n, majd a farkasra n�zett. 
–Vigy�zz r�! –parancsolta �gy, hogy azt m�r �k is hallhass�k. Azzal megfordultam �s Raimor-ral az oldalamon kil�ptem Hal�lsz�rny rezidenci�j�nak ajtaj�n, oda, ahova m�g sosem mer�szkedtem itt l�tem idej�n. Meglepetten �szleltem, hogy egy meredek, �sdi l�pcs� ereszkedik a l�ngol� semmibe. A l�pcs� ment�n elv�tve akadtak ajt�k, hasonl�k, mint Hal�lsz�rny�, de egyik sem volt olyan d�szes. Megfordultam. Csup�n egy d�szes fekete ajt�t l�ttam, aminek k�sz�b�n v�get �r a l�pcs�. 
-M�g sosem j�rt kint? –k�rdezte Raimor enyhe k�v�ncsis�ggal. Halv�nyan elpirultam. Raimor �rj�ng� k�v�nattal n�zett r�m, de nem tett egy rossz mozdulatot sem. 
–Bizony�ra nem. Egy ilyen csodasz�p n�, mint maga bizony�ra m�r felt�nt volna nekem.
-K�sz�n�m a b�kot. –biccentettem kim�rten, majd elindultam a l�pcs�n lefel�. Raimor mell�m igaz�totta l�pteit, �s egy ideig azzal volt elfoglalva, hogy l�p�seimet, tart�somat szeml�lte. Megillet�dve r�zta a fej�t, mintha nem hinn� el amit l�t. 
-Nem csod�lom, hogy a Nagy�r mag�t v�lasztotta asszony�ul. –szemeim v�szesen �sszesz�k�ltek. 
-Persze ezzel nem akartam tolakod� lenni! –szabadkozott Raimor ny�jas udvariass�ggal. B�lintottam, hogy elfogadom bocs�nat k�r�s�t. 
-Megmagyar�zn�, hogy mi�rt nem csod�lkozik? -tereltem a t�m�t. 
-Mert teljesen megfelel a Nagy�r mindenf�le k�v�nalm�nak. –�rtetlen�l pislogtam. Raimor h�travetett fejjel kacagott, aminek az lett a k�vetkezm�nye, hogy majdnem lebucsk�zott a l�pcs�r�l. 
-Maga egy t�nem�nyes n�. –mondta j�kedv�en. Majd komolyabban magyar�zni kezdett, mivel kedvemben szeretett volna j�rni. 
–A Nagy�r maga mellett val�ban f�rfinek �rezheti mag�t, f�rfinek, akinek majdnem egyenl� partnere van. Maga olyan a Nagy�rnak, mint egy ellenf�l a csat�ban. K�pes mag�t legy�zni, m�gis olyan ellenf�l, akit becs�lni lehet. Ha vadul t�mad, k�pes ugyan olyan vadul visszat�madni. Ha gyeng�n harcol, maga is gyeng�ti csap�sait. De ett�l f�ggetlen�l maga ink�bb �rz�keny l�lek, m�g Hal�lsz�rny az indulatainak �l. Maga megszel�d�ti a Nagyurat, � pedig megkem�ny�ti mag�t pont olyanra, mint amilyenre sz�ks�ges. 
-Ezt honnan veszi? Csak azt ne mondja, hogy a j�r�somb�l �s a tart�somb�l sz�rte le. –n�ztem r� szkeptikusan. Azonban � b�lintott. 
-Pedig ezt kell, hogy mondjam. Sokkal t�bbet el�rul mag�r�l a j�r�sa �s a tart�sa, mint azt hinn�. Ezt v�sse az esz�be, mert az ellens�gei k�nnyen felfedezhetik mag�ban azokat a gyenges�geket, amikkel rendelkezik. –mondta m�lyen szemembe n�zve Raimor. Egy fut� mosolyt megeresztettem, majd gyors�tottam a temp�mon. 
- Most k�nyelmetlen�l �rzi mag�t, mert k�ptelen b�rmit is mondani. -nem mutattam, (legal�bbis nem akartam) de meglep�dtem. T�nyleg �gy �reztem, azonban kipr�seltem magamb�l valami mondand�t. 
-Mi�rt van az, hogy egyszer Hal�lsz�rnynak, m�skor Nagy�rnak sz�l�tod? –majdnem hozz� tettem, hogy: a mestert; de azt�n id�ben �szbe kaptam. Nem tudhattam, hogy Raimor hogyan reag�lna erre a megsz�l�t�sra. 
-Az�rt, mert az uram, de egyben azok k�z� a szerencs�sek k�z� tartozom, akik a bar�tj�nak mondhatj�k magukat. N�ha belezavarodom a megsz�l�t�sokba. –�reztem, hogy k�nosan �rzi mag�t. Azonban miel�tt felelhettem volna, megfogta v�llamat. Sz�vem nagyot ugrott a hely�n. Schale acsarogni kezdett. 
–Ide kell j�nni. –engedte el v�llamat, majd arra az ajt�ra mutatott, amelyik el�tt �llt. Idegesen biccentettem, majd mikor ajt�t nyitott, bel�ptem Hal�lsz�rny �gyasainak birodalm�ba.