D�moni egyezs�g
By Kinuye

1.fejezet

S�t�t �jszaka volt. A Hold ez�st�s f�nyt kibocs�tva vil�g�totta be a koromfekete eget. H�v�s volt az id�. Egy fiatal l�ny s�t�lt v�gig az utc�n, �s �ssz�bb h�zta mag�n fekete kab�tj�t, mert kezdett f�zni. Furcsa �rz�se t�madt, mire meg�llt �s a h�ta m�g�tti h�z tetej�re pillantott, azt�n haladt tov�bb, mivel nem l�tott ott semmit. N�h�ny l�p�s ut�n azt �rezte, hogy felt�madt a sz�l, majd a k�vetkez� pillanatban valami elragadja. Az ijeds�g miatt halkan felsikkantott �s lehunyta a szemeit. N�h�ny m�sodperc m�lva �gy �rezte, hogy meg�lltak, majd az a szem�ly, aki �lbe kapta az most lerakta a f�ldre, �gy szil�rd talaj lett a l�bai alatt. Lassan kinyitotta �ce�nk�k szemeit, majd felpillantott elrabl�j�ra. A s�t�t haj� magas f�rfi megfogta a l�ny v�llait �s er�sen megszor�totta �ket, mire a fiatal teremt�s felszisszent.
- Ez f�j. – mondta, majd kir�ntotta a karjait az er�s kezekb�l. – Ki maga �s mit akar?
- Csak annyit mondok, hogy t�pl�lkoznom kell, �s te vagy a zs�km�ny. – felelte a f�rfi kiss� rideg hangon, majd a szemei j�g k�kk� v�ltoztak, amik szinte vil�g�tottak a s�t�tben. A l�ny kiss� led�bbent ezen.
- Zs�km�ny? – h�zta fel a bal szem�ld�k�t, majd bossz�san tekintett az el�tte �ll�ra. �s cinikusan megk�rdezte. – �s mit akarsz, a v�remet vagy szimpl�n meg akarsz enni?
- Nem vagyok kannib�l. – v�laszolta fintorogva �s egyben kiss� s�rt�d�tten.
- Teh�t a v�remet… - r�zta meg a fej�t. – Mi vagy te? Ha m�r meg fogsz �lni, legal�bb tudjam ki vagy!
- D�mon, de ti v�mp�rnak is h�vtok minket, �s most m�r T�NYLEG �hes vagyok. – l�pett k�zelebb a l�nyhoz, mire az h�tr�lni kezdett.
- A francokat! Gyere vissza egy h�nap m�lva, mert most nincs kedvem meghalni! – sz�lalt meg d�h�sen.
A k�vetkez� pillanatban, megcs�szott a l�ba, mivel m�g�tte elfogyott a talaj, majd zuhanni kezdett. A f�rfi megragadta a jobb kez�t, mire ott l�gott a leveg�ben, egy magass�gban a d�monnal.
- Nem �gy t�nik, hogy nem akarsz meghalni. – mondta len�z�en �s visszaemelte a p�rk�nyra.
- Egyezz�nk meg. – v�gta r� a l�ny.
- Mire gondolsz? – �rdekl�d�tt.
- Egy h�nap, azaz 30 nap m�lva meg�lhetsz. Addig el kell int�znem n�h�ny dolgot. Megegyezt�nk?
- Rendben, de musz�j ennem. – felelte.
- Akkor, most adok egy kis v�rt, de ne sz�vj annyit, hogy el�jullak, ok�? – k�rdezte �s kigombolta a kab�tj�t, majd elh�zta a nyak�t�l a ruh�kat.
- Rendben. – felelte, majd megharapta a l�ny nyak�t �s sz�vni kezdte a b�bor folyad�kot. A fiatal teremt�s egy perc m�lva �gy �rezte, hogy sz�d�lni kezd.
- Mondtam, annyit, hogy ne �juljak el! M�g haza is kell mennem. – ki�ltotta, mire a f�rfi abbahagyta az �tkez�st miut�n fejbe v�gt�k.
A d�mon el�gedetten t�r�lte le az �ll�n v�gigcsordul� v�rt fekete kab�tja ujj�val, majd a fiatal h�lgyre emelte j�gk�k szemeit, aki a nyak�n l�v� k�t kis sebet vizsg�lta meg, majd �szrevette, hogy a harap�s nyom�n, nem akar el�llni a v�rz�s.
- Van egy kend�d? – �rdekl�d�tt a l�ny, mire a f�rfi �rtetlenked� tekintet�vel tal�lta szembe mag�t, majd ezen nagyot s�hajtott. – M�g v�rzik a seb, �s nem akarom, hogy a ruh�mon v�r�s foltok legyenek.
- �s honnan szedjek �n neked egy kend�t? Sz�ljek vagy izzadjak kedvesem? – k�rdezte flegm�n.
- Sz�lj vagy izzadj, b�nom �n, de akkor is kell egy rongy, amivel el�ll�thatom a v�rz�st. – felelte s�rt�d�tten, �s egyben d�h�sen is.
- V�rz�st? – kerekedett el a f�rfi szeme, amit a l�ny nem �rtett, azt�n koppant neki.
- H�lye!!! A v�rz�st a nyakamon, te agy halott! – sir�nkozott a „zs�km�ny” �s k�nj�ban a fej�t fogta.
- J�l van na! – mosolyodott el k�nosan a sr�c. Esz�be jutott, hogy a zseb�ben volt egy kend�, mire kivette onnan �s a l�nynak dobta. – Nesze!
- A kuty�nak meg tess�k! – g�nyol�dott, majd a k�k anyagot a sebre szor�totta, de a b�bor folyad�k, akkor m�r nem csordog�lt ki a harap�s hely�n. A f�rfi megfordult �s leugrott a h�ztet�r�l, a l�nyt ott hagyva a magasban. – H�! Gyere vissza �s vigy�l le innen!!
- Gyere le magad. – mondta p�khendien. Megfordult �s elindult az egyik s�t�t utca fel�.
- Azt mondtam, szedj le innen!! – ord�tott ut�na a fiatal teremt�s, de a d�mon nem mutatta m�g azt sem hallotta volna.
A l�ny d�ht�l v�r�sl� fejjel n�zett a v�rsz�v�ja ut�n, aki �ppen egy kont�ner mellett haladt el. A k�vetkez� pillanatban egy nagydarab k� tal�lta el a f�rfi fej�t, ami k�vetkezt�ben az belefordult a szem�ttel teli kuk�ba. Morogva m�szott ki hullad�k k�z�l, mik�zben sz� szerint csillagokat l�tott.
- Ezt megkeser�l�d! – ki�ltotta a l�nynak, akit ez nem nagyon foglalkoztatta.
- Heh. Magadra vess! Nem �n vagyok lusta, hanem te! – v�laszolta g�nyosan �s kiny�jtotta a nyelv�t a fi�nak.
Az m�g mindig morogva visszaugrott a tet�re, ami el�g magasan volt kb. 10 m�ter lehetett. �lbe kapta �ldozat�t, majd leugrott a f�ldre vele �s lerakta.
- Mikor f�r�dt�l te utolj�ra? – fintorodott el, amikor megcsapta az orr�t a kib�rhatatlan b�z.
- Ma, de ezt k�sz�nt magadnak, mert miattad estem bele a szem�tbe. – felelte inger�lten.
- De csak az�rt dobtalak meg, mert itt hagyt�l volna!
- Ink�bb megyek. – mondta unottan. Felugrott egy h�ztet�re, majd tet�r�l-tet�re ugr�lva elszelelt.
- Ostoba v�rsz�v�. – r�zta meg a fej�t, majd elindult haza.

Folytat�sa k�vetkezik….