6. Egy izgalmas nap A kis csapatunk n�h�ny nap m�lva, tov�bbindultak. M�r mindenki felgy�gyult, �s �jult er�vel v�gtak neki az �kk�szil�nkok keres�s�nek. Ezen a sz�p, ny�ri reggelen, Inuyasha �s Kagome veszeked�s�t kellet hallgatniuk, Sango�knak. Kinuye m�r kezdte unni, hogy mindig kiab�lnak egym�ssal, de ezzel nem volt egyed�l. - Csend legyen!!!! – kelt ki mag�b�l a s�rk�ny �s, hogy m�g r�miszt�bb legyen, megint megjelentek k�r�l�tte a fekete l�ngok. Inuyasha �s Kagome annyira megijedt, hogy a nap tov�bbi r�sz�ben, nem veszekedtek, ink�bb pr�b�lt�k elker�lni a d�mon haragj�t, mert a v�g�n nem �lik meg a holnapot. Annak ellen�re, hogy Kinuye ink�bb megv�di a haland�kat, minthogy sz�tt�pje �ket. Miroku, Sango �s Shippou, h�l�san tekintettek a l�nyra, mert nem kellett eg�sz nap a szitkoz�d�sokat hallgatni, neki k�sz�nhet�en. Ezek ellen�re, mindannyian kedvelt�k a s�rk�nyt, aki �ltal�ban nyugodt term�szet� volt. Azt viszont senki sem tudta; m�g saj�t maga sem, hogy mi�ta van neki olyan ereje, hogy l�ngok csapnak ki bel�le, v�dekez�s k�pen, ami m�g, akkor is el�j�n a l�nyb�l, amikor d�h�s. Kinuye a leveg�be szimatolt, egy nem k�v�nt illatot fedezett fel benne �s, hogy beigazol�djon a f�lelme, meg�rezte a nem k�v�nt vend�g aur�j�t, ami hatalmas er�t sug�rzott. - Mit �rzel? – k�rdezte Kagome. - Ezt nem hiszem el! Mindenki menjen innen, ha nem akar halott lenni! – sz�lt oda a t�bbieknek, de azok nem akartak megmozdulni, ez�rt ink�bb � kezdett el rohanni min�l messzebb a t�rsait�l. N�h�ny perces, fut�s ut�n, meg kellet �llnia, de m�g �gy is az �rkez� karjaiban landolt, mert az, pont el�tte bukkant fel. Er�s kezek fogt�k a karj�t, hogy el ne menek�lj�n. A test�b�l megint kicsaptak a fekete l�ngok, hogy megv�dj�k, de nem �rtott a f�rfinak, ink�bb �tkarolta a l�nyt. Ezzel is kimutatta, hogy �t nem �geti meg a t�z. - Kedvesem, ezzel ellenem nem m�sz semmire, hisz ez, csak az er�m egy t�red�ke, amit neked adtam. – k�z�lte a s�rk�nnyal a fi�. Inuyash��k mindezt l�tt�k �s hallott�k. D�bbenten figyelt�k az esem�nyeket, ahogy a l�ny pr�b�l kiszabadulni. - Mit, akarsz, m�r megint? – k�rdezte k�ts�gbeesetten, �s a t�z visszasz�llt a test�be. - A m�ltkor, megakad�lyozott az a kutya, hogy magammal vigyelek, de most m�r az eny�m vagy. – jelent meg egy kaj�n vigyor a f�rfi arc�n. - Eressz el, Ryou!!! – ki�ltott a Feketes�rk�nyra, aki nem sz�nd�kozott eleget tenni a l�ny k�r�s�nek. - H�, te!! – ki�ltott oda a fi�nak Inuyasha, aki r�pillantott. - Mit akarsz, korcs? – k�rdezte g�nyosan. - Ez�rt meg�llek! – r�ntotta el� a Tetsaig�t, �s Ryou fel� csapott. – Sz�lborda! Kinuye l�ba, szinte gy�keret n�vesztett, �s �gy n�zett a k�zeled� csap�sra. Kagom��k is led�bbentek, hogy a hanyou elvesztette a fej�t. Miel�tt, el�rte volna �ket, Ryou el�r�ntotta a megszerzett kardot, ami Bairei volt. Bal karj�val a l�nyt �lelte mag�hoz, m�g m�sik kez�t maga el� tartotta, �s a fegyverb�l kicsapott az ez�st aura, ami k�rbevonta a k�t testet. A sz�lborda el�rte �ket, �s csak n�h�ny m�sodperc m�lva, lehetett l�tni �jra a k�t s�rk�nyt. A pajzs elt�nt, �s a kis csapat megpillantotta a kiss� megviselt f�rfit, �s az �ps�gben l�v� l�nyt, akit a Feketes�rk�ny karolt �t, hogy megv�dje Kinuyet. Az Ez�sts�rk�ny meglepetten pislogott a fi�ra. - �gy l�tszik, hogy az ap�d kardja, m�g mindig megv�d t�ged, mert nekem eddig, nem engedelmeskedett. – k�z�lte a l�nnyal, �s elrakta a fegyvert. - Mi�rt v�desz meg? – �rtetlenkedett a d�monn�. - Mert, az eny�m vagy, �s ami az eny�m, azt megv�dem. – felelte, �s a l�ny �szintes�get fedezett fel az aranybarna szemp�rban, amik most Sesshoumarura eml�keztett�k. – Legk�zelebb, magammal viszlek. Kinuye azt �rezte, hogy az er�s karok, amik eddig a derek�n�l �lelt�k �t, lecs�sztak r�la. A l�ny nem tudott kiigazodni a f�rfin, aki egyszer durva, m�skor meg gyeng�d vele. Ryou felemelte Kinuye �ll�t, hogy az �ce�n k�k szemekbe n�zzen, ami �rtetlen�l pillantottak r�. Megsim�totta a d�monl�ny arc�t, azt�n ell�pett a l�nyt�l, �s szellemg�mb alakban felsz�llt, majd elt�nt a szem�k el�l. Kinuye kis id� ut�n �jra a r�gi volt, �s gyilkos pillant�st vetett a f�ld�mon fel�. - Inuyasha, olyan ostoba vagy, majdnem meg�lt�l a Sz�lbord�val! – a l�ny hangja v�szesen megcsend�lt, pedig halkan ejtette ki a szavakat. A fi� fel�, hat�rozott l�ptekkel k�zel�tett, �s nem sokkal el�tte meg�llt. – N�ha gondolkodhatn�l is. - J�l van, na! Le ne harapd m�r a fejem! – felelte akadozva, �s �sszeh�zta mag�t. - Pont azt terveztem. M�r r�gen nem ettem kutyad�mont! – jelent meg egy gonosz mosoly a l�ny arc�n. A fi�, nagyot nyelt, �s l�pett egyet h�tra. A k�t szem�ly, m�g farkasszemet n�ztek egym�ssal, azt�n a l�ny felnevetett, hogy a hanyou megr�m�lt t�le. A fi� �rtetlen�l pislogott p�rat. - Inuyasha, csak vicceltem. – kacsintott a f�lv�rre. –Legk�zelebb nem �szod meg ennyivel. - Rendben. – ny�gte ki a fi�, �s kezdett megnyugodni. Kagom��k f�lve tekintettek a k�zeled� l�nyra, �s az ut�na ballag� fi�ra. - Ez f�lelmetes volt. – sz�lalt meg Miroku, �s mindenki b�lintott. - Inuyasha, �kk�szil�nkokat �rzek! – sz�lalt meg Kagome, mire a fi� odarohant, �s felkapta a l�nyt a h�t�ra. - Merre? – k�rdezte. - �szakra. El�g messze lehet, mert alig �rzem. – mutatott el�re. Inuyasha abba az ir�nyba kezdett rohanni, ut�na Sango �s Miroku, Kirara h�t�n. Kinuye �s�tott egy nagyot, �s a v�ll�n �ld�g�l� Shippoura pillantott, aki most ugrott oda. - Nem megy�nk ut�nuk? – �rdekl�d�tt a k�ly�kd�mon. - Kapaszkodj er�sen! – sz�lt a kis r�k�nak, aki j�l megkapaszkodott a l�ny feh�r kimon�j�ba, ami �jra a r�gi volt. Kinuye elmosolyodott, �s elkezdett a t�bbiek ut�n futni. A l�ny nem er�ltette meg mag�t, m�gis a t�j elmos�dott k�r�l�tte. Shippou majdnem leesett a s�rk�ny v�ll�r�l, de az m�g id�ben elkapta, �s egy k�zzel mag�hoz �lelte a kis d�mont. A l�ny a fut�sb�l sz�kken�sre v�ltott, �s �gy folytatta �tj�t. Inuyash��k megtal�lt�k a szent �kk�vet, csak, ahhoz, hogy el tudj�k venni, egy skorpi�d�mont kellett legy�zni�k. Az ellens�g legal�bb 3 emelet magas volt, �s v�r�s p�nc�lj�n, a napf�ny visszaver�d�tt. A csata m�r nagyban �llt, �s Inuyasha folyamatosan t�madta, de csak n�h�ny karcol�st ejtett a kardja, a skorpi�n. Kagom�nak, nem volt �ja �s nyilai, ez�rt nem tudott seg�teni a t�bbieken. Az a csatahelysz�n, egy sz�les hasad�kban volt. - Kagome, hol vannak az �kk�szil�nkok? – ki�ltott h�tra, �s egy �jabb csap�st m�rt a d�monra, akinek a jobb oll�ja l�tta k�r�t, mert a fi� lev�gta. A miko koncentr�lt, de m�g nem l�tta sehol. - Csontt�r�! – dobta el Sango a bumer�ngot, ami a m�sik karj�t v�gta le. Miel�tt visszat�rt volna a fegyver, a skorpi� m�rget l�vellt a l�ny fel�, aki m�r nem tudott kit�rni el�le. A t�mad�nak, visszan�ttek a lev�gott v�gtagjai, �s elindult a hanyou fel�. - Vigy�zz! – mondta a szerzetes, �s ell�kte a d�monirt�t az �tb�l, ez�rt egyikk�j�knek sem esett baja. - Inuyasha, a has�ba vannak �gyaz�dva! – ki�ltott a f�lv�rnek, aki �jult er�vel t�madt neki a monstrumnak. Sango elkapta a bumer�ngj�t, azt�n ism�t eldobta, de a d�mon elh�r�totta a fark�val, ami m�g�tte �llt bele a f�ldbe. Kirara ott harapott az ellens�gbe, ahol tudott, az m�gsem szenvedett n�h�ny karcol�sn�l t�bbet. Inuyasha nekifutott, azt�n felugrott a leveg�be. - Sz�lborda!! – k�ld�tt egy csap�st a Tessaig�val a d�mon fel�. A t�mad�s 5 m�ly sebet ejtett a h�t�n, de ezen k�v�l semmi baja nem lett. – A francba! Ebben a pillanatban, a skorpi�d�mon karjaira, �t-�t k�k ostor tekeredett, amik lefogt�k a monstrumot. Mindenki, a t�mad�s gazd�j�ra pillantott, aki nem volt m�s, mint Kinuye, aki a leveg�b�l tartotta p�r�zon a sz�rnyet. A skorpi� m�rget l�tt a l�ny fel�, aki felr�ntotta a karjait maga el�tt, �s ezzel egy�tt az ostora is k�vette a mozdulatot, az�rt a savat, a korb�cs fogta fel, amir�l lepergett az eg�sz. A f�ldre le�rkezve, er�sen tartotta a skorpi� oll�it. - Ezt kapd ki! – ki�ltott oda a d�monnak Kinuye. Elkezdett az ellens�g fel� rohanni, azt�n felgyorsult, �s olyan gyorsan futott �t a skorpi� alatt, hogy m�r csak a feh�r cs�kot l�tt�k. A s�rk�ny, miut�n �t�rt, teljes erej�b�l elr�gta mag�t a f�ldr�l, k�zben, mag�val r�ntva a monstrumot, akinek m�r begy�gyultak a h�t�n l�v� sebek. A skorpi� oll�i, k�vett�k az ostort a hasa alatt, ezut�n a d�mon �tbukfencezett, �s a h�t�n k�t�tt ki. Kinuye, olyan volt, mintha meg�llt volna a leveg�ben, azt�n szembefordult a t�mad�val. Az ostorokat megr�ntotta, amik nem a d�mont mozd�tott�k el, hanem � kezdett el a skorpi� fel� sz�llni. A korb�csai visszamentek az ujjaiba, �s �j fordult, hogy m�g gyorsabban zuhanjon. A t�bbiek sz�jt�tva figyelt�k a l�nyt, �s nem hittek a szem�knek, hogy ilyen er�s lehet egy n�. Kinuye, a d�mon fej�n k�t�tt ki, azt�n megint elr�gta mag�t, �s a kez�ben megjelent egy kard, ami olyan volt, mint a Toukijin, csak a markolata k�k volt. A l�ny meglend�tette a fegyvert, amib�l t�bb m�ter �tm�r�j� v�zsug�r l�vellt ki, amiben f�l m�teres j�gszil�nkok voltak, �s vill�mok �lelt�k k�rbe. A becsap�d�s, vak�t� f�nyt okozott, �s mindenkinek el kellett takarnia a szem�t. Miut�n a jelens�g elm�lt, a skorpi�b�l, n�h�ny centis darabk�k maradtak, amik meg voltak fagyva. Kinuye m�r a f�ld�n �llt, �s k�r�l�tte minden tele volt maradv�nyokkal. K�rben�zett, �s megl�tott valamit, amit felvett a f�ldr�l. A keze k�ken f�nylett, azt�n megl�tt�k, hogy mit tartott a kez�ben, a szent�kk� szil�nkjait, ami sz�m szerint n�gy volt. Megfordult, �s az ez�st haj�t h�tradobta, ami megint k�ken megcsillant, a napf�nyben. A hegyes f�lei m�g� igaz�totta a rakonc�tlan tincseket, azt�n elindult a kis csapat fel�. K�zben Sango m�r mag�hoz vette a bumer�ngot, ami a h�t�n pihent. - Ez t�ged illet. – dobta oda a szil�nkokat Kagom�nak, aki el is kapta �ket, �s a nyak�ban l�g�hoz illesztette, ami m�r eg�szen nagy volt. - Hihetetlen, hogy mekkora ereje van. – mondta Sango. - Igen, mi h�rman m�r j� ideje harcoltunk vele, de � meg egymaga v�gzett vele, p�r szempillant�s alatt. – hitetlenkedett Miroku. - �n sim�n v�geztem volna vele, ha nem avatkozik bele. – sz�lalt meg �lesen Inuyasha. - Inuyasha, de a Sz�lbord�t�l, alig lett valami baja. – felelte Kagome. - Fogadjunk, hogy le tudn�m gy�zni Kinuy�t! – mondta karba tett k�zzel. - Inuyasha, ezt vegyem kih�v�snak? – k�rdezte ravasszan a l�ny. - H�t, nem annak sz�ntak, de rendben. – v�laszolt a fi�, �s kir�ntotta a Tessaig�t, ami r�gt�n �tv�ltozott. - Most nincs kedvem. – mondta �s h�tat ford�tott a f�ld�monnak, akinek leesett az �lla, hogy visszautas�tott�k. A s�rk�ny elment Kagom��k mellett, azt�n meg�llt, egy nagy szikla el�tt. – Shippou, gyere el�. - J�! – ugrott a l�ny nyak�ba, de v�gign�zte a csat�t. – Nagyon �gyes vagy. - K�szi, de m�g, csak ki sem f�radtam. – vallotta be. – Nem megy�nk tov�bb? - De, induljunk. – v�laszolt Inuyasha, �s elrakta a kardj�t. A kis csapat �jra �tnak indult, �s meg sem �lltak k�s� d�lut�nig, egy kis faluban. Az emberek bar�ts�gosak voltak, csak a d�monokt�l f�ltek egy kicsit, b�r a fiatal l�nyok, �r�mmel fogadt�k a fi�kat. Miroku nem egy pofont kapott Sangot�l, mert a l�nyoknak udvarolt. Felkerest�k a falu vezet�j�t, �s a szerzetes beadta a gonosz felh�s mes�t. Ez�rt, m�r sz�ll�st is kaptak. - �r�l�k szerzetes, hogy j�ttek, mert egy d�mon �l�lkodik a k�rny�ken, �s minden �jholdkor, egy hajadont kell adnunk neki. – mondta a falu vezet�je, lehangoltan. – Tudn�nak seg�teni? - Persze, de hova kell vinni a l�nyt? – k�rdezte Kagome. - A falut�l nem messze, van egy t�, �s annak a k�zep�n, egy palota, ami v�z alatt �ll. A hajadont a v�zpartra kell vinn�nk, �s egyed�l hagynunk, am�g nem j�n �rte. – felelte, azzal megfordult �s kiment. - Inuyasha, neked itt kell maradnod, mert ma v�ltozol emberr�. – mondta Kagome, a szemben �l� fi�nak. - Akkor majd �n. – vetette fel az �tletet Kinuye. - Rendben, de mi is seg�t�nk. – felelte Miroku, �s Sango�k beleegyeztek. A szolg�l�k mindenki el� �telt raktak, �s miut�n megett�k, elindultak a t�hoz. Megegyeztek, hogy Kinuye lesz az �ldozat, �s �k addig lesben �llnak. Inuyasha is vel�k tartott, de csak messzir�l figyelte az esem�nyeket. A s�rk�ny megv�ltoztatta a k�ls�j�t, a haja s�t�tbarna lett, �s egy egyszer� kimon�t �lt�tt mag�ra a v�zb�l, ami k�k volt, k�l�nb�z� z�ld mint�kkal. �gy n�zett ki, mint egy falusi l�ny. A v�zparton szomor�an �lldog�lt, amikor egy vizid�mon emelkedett ki a v�zb�l. Emberi k�ls�je volt, fekete v�llig �r� haj, ami �ssze volt k�tve h�tul, �s k�k szemek. A f�rfin s�t�tk�k haori �s nadr�g volt. A l�ny ezt megl�tva, t�rdre borult, �s s�rni kezdett. - K�rem, ne �lj�n meg. – k�ny�rg�tt a d�monl�ny, �s nagyon j�l alak�tott, mert a f�rfi elhitte. - Nem �llek meg, ink�bb a szolg�m leszel, mert egy ilyen sz�ps�get k�r lenne elpazarolni. – ereszkedett f�l t�rdre, �s felemelte Kinuye �ll�t, mik�zben megn�zte a l�ny arc�t. Felseg�tette a s�rk�nyt, �s megfogta a karj�t, majd beleugrottak a v�zbe. A d�mon leh�zta a l�nyt a palot�ig, azt�n bel�ptek az ajt�n. Az �p�letben leveg� volt. - Hova visz? – k�rdezte remeg� hangon a l�ny. - Oda, ahol nem �llnak lesben, hogy egy v�ratlan pillanatban v�gezzenek velem. – n�zett a l�nyra, d�h�sen. - R�j�tt�l, hogy mit terveztek, �gy l�tom. – mondta Kinuye szok�sos nyugodt hangj�n. - Nem volt, neh�z, mert mindig sz�tn�zek, miel�tt elhozom az �ldozatot. – eresztette el a l�ny kez�t, �s szembefordult vele. - Erre is felk�sz�lt�l? – k�rdezte a s�rk�ny, �s levette az �lc�j�t, amit�l a d�mon meglep�d�tt, de azt�n el�gedetts�g �lt ki az arc�ra. - Egy vizid�mon. – mondta �s egy mosoly jelent meg a sz�ja sz�l�n. - Akkor most, hajland� vagy velem harcolni? – k�rdezte t�relmetlen�l a l�ny. - Persze, de ink�bb a felsz�nen, mert a v�g�n m�g �sszed�l felett�nk a palota. – aj�nlotta, mire a s�rk�ny biccentett. A k�t vizid�mon elindult felfel�. Amikor ezt Sango�k megl�tt�k, visszab�jtak a f�k, k�vek m�g�. Kinuye megint felugrott a v�z felsz�n�re, amit a f�rfi is k�vetett. - Kezdhetj�k? – k�rdezte a l�ny, �s a d�mon v�laszk�nt b�lintott. A f�rfi kez�ben egy d�rda jelent meg, ami teljesen szokv�nyosan n�zett ki. A l�ny kez�ben is egy ilyen jelent meg, csak az, finomabban ki volt faragva. A hegy�n n�h�ny k�k k� f�nylett. Szinte egyszerre ugrottak egym�snak. El�sz�r Kinuye �llt nyer�sre, de azt�n a f�rfi. Ezzel a fegyverrel jobban b�nt, mint a l�ny. A s�rk�ny nem figyelt egy pillanatig, ez�rt a m�sik, v�gighas�totta a has�t, ahol egy v�g�s keletkezett. Kinuye f�l t�rdre ereszkedett, �s egyik kez�vel a sebet fogta, a m�sikkal t�maszkodott. - Gyenge vagy te l�ny. – mondta a f�rfi, mire egy szikr�z� tekintet volt a v�lasz. - Ez�rt megfizetsz. – sziszegte a s�rk�ny, �s fel�llt. A ruh�j�t befestette a v�re, de nem �rdekelte most. - A bar�taid se unatkozzanak. – mondta, mire a v�zb�l egy z�ld vizik�gy� j�tt el�, �s nem is kicsi. A h�ll�, a rejt�zk�d� kis csapat fel� csapott a fark�val. Mindenki kiugrott a b�v�hely�r�l, �s a fegyver�hez ny�lt. Kagome nem hozott mag�val semmit, ez�rt nem tudott seg�teni. Sango eldobta a Csontt�r�t Kirara h�t�r�l, ami lev�gta a d�mon fark�t, azt�n visszasz�llt a gazd�j�hoz. A k�t vizid�mon egym�ssal szemben �lltak, �s nem mozdultak. Kinuye �szrevette, hogy a k�gy� a mik�t akarja megt�madni, de a f�rfi is pont most indult fel�, hogy lecsapjon. Inuyasha is seg�teni akart a l�nynak, de haland�k�nt, nem ment volna sokra. A s�rk�ny kit�rt a l�ndzsa el�l, �s a k�gy� fel� ugrott, majd a fej�n landolt. A h�ll�, pr�b�lta ler�zni mag�r�l a l�nyt, de a s�rk�ny ink�bb elr�gta mag�t, a f�rfi fel�. Ezt a kis man�vert, az�rt tette, hogy lek�sse a d�mon figyelm�t, �s addig a l�ny elmenek�lhessen. - Kagome! – ki�ltott a mikonak. Megjelent a kez�ben egy �j, �s egy tegez ny�l. A l�ny kez�be dobta, azt�n visszafordult a d�monfi� fel�. Az ujj�b�l, most csak egy ostor pattant ki, de az vastagabb volt, mint amikor a skorpi�val harcolt. A korb�cs a f�rfi fel� csapott, de nem az volt a c�lpont, hanem a d�rda. A k�k ostor a fegyverre tekeredett, �s kir�ntotta a d�mon kez�b�l. A leveg�ben megfordult, �s a fegyvert, az ostor seg�ts�g�vel, a k�gy�d�mon fel� dobta, de a korb�cs, letekeredett r�la �s visszasz�llt oda, ahonnan j�tt. Kinuye a v�z felsz�n�n landolt. A fegyver a h�ll� nyak�ba f�r�dott. A k�gy� k�nj�ban, minden fel� csapkodott, a csonk fark�val, ami Inuyash�t eltal�lta, �s egy nem messze �ll� f�nak sz�llt. - Inuyasha! – ki�ltott fel Kagome, �s megc�lozta a h�ll�t, azt�n l�tt. A ny�l k�kes f�nnyel felragyogott, azt�n a k�gy� test�be �llt, amit�l felrobbant a d�mon. – Inuyasha, j�l vagy? – k�rdezte agg�dva a miko, �s a fi�hoz sietett. - Ostoba, azt hiszed, hogy ennyit�l komoly bajom lesz? – fel akart �llni, de nem ment neki. Kagome ezt �szrevette, �s felseg�tette a hanyout, azt�n h�tr�bb mentek, hogy ne zavarj�k a csat�z�kat. Miroku�k is k�vett�k a p�ld�jukat. A vizid�mon, m�g nem l�tott n�t, �gy harcolni, de �gy gondolta, hogy le tudja gy�zni. A l�ny kez�ben megjelent a kardja, azt�n a f�rfi is egy ilyen fegyvert h�vott el�, ami egy sima szamur�j kardnak t�nt. Kinuye �gy l�tszott, hogy d�h�s, mert test�b�l kicsaptak a l�ngok, amit kard elnyelt, �s a peng�je fekete lett. A fegyver l�ktetni kezdett, �s a d�monl�ny nekiugrott az ellenfel�nek. A l�ny egyre t�bb sebet ejtett a f�rfin, mik�zben p�rbajoztak, de � m�r nem szenvedett t�bb s�r�l�st. A k�t kard tal�lkozott, �s a d�monok pr�b�ltak fel�lkerekedni a m�sikon, de nem siker�lt. Kinuye arc�n, egy furcsa mosoly jelent meg, azt�n kil�pett balra, �s lebukott a penge el�l. A f�rfi kiss� el�re billent, hogy m�r nem t�maszkodott semminek. A l�ny megfordult a tengelye k�r�l, �s kett�v�gta a d�mont. Mindez olyan gyorsan t�rt�nt, hogy Inuyash��k alig l�ttak bel�le valamit. A vizid�mon miel�tt a v�z felsz�n�re zuhant volna; mostm�r k�t darabban, fekete t�z csapott ki a v�g�s hely�n, ami az eg�sz testet k�rbe�lelte. A f�rfib�l, szenesedett maradv�nyok maradtak, �s �gy mer�lt el a t� viz�ben. Kinuye, a tetem ut�n dobta a kardj�t, amit elnyelt a t�k�rsima v�zfel�let. Elindult a part fel�, lass� l�ptekkel, �s a meglep�d�tt kis csapatra n�zett, �rzelemmentes tekintettel. Olyan volt, mint egy l�lek n�lk�li test. Meg�llt Inuyasha el�tt, �s �llta a f�rk�sz� pillant�sokat, azt�n egy nagyot s�hajtott. - J�l vagy? – k�rdezte a fi�t�l, szok�sos l�gy hangj�n, �s r�mosolygott. - Nincs semmi bajom. – felelte meglepetten, hogy ilyen hangulat ingadoz�sai vannak a l�nynak. - Kinuye, te j�l vagy? – �rdekl�d�tt Kagome, a karjaiban az alv� Shippouval. - Mi�rt? – �rtetlenkedett a s�rk�ny, �s visszaindultak a faluba. - Nem f�j a sebed? – k�v�ncsiskodott Sango. - Milyen seb? – n�zett a d�monirt�ra, azt�n leesett neki. – Ja, erre gondolsz? – k�rdezett vissza vid�man, �s megmutatta a v�g�s hely�t, de a has�n m�r nem l�tszott semmi. - Beforrt, annyi id� alatt? – n�zett a d�monl�nyra Miroku. - Sokkal gyorsabban gy�gyulok, mint egy hete. – v�laszolt a szerzetesnek. - Nem kell ezen csod�lkozni, mert egy d�mon sebe gyorsan beforr. – mondta Inuyasha, �s feln�zett az �gre, amin m�r a csillagok alig l�tszottak. Ez azt jelentette, hogy nem sok�ra felkel a Nap. - Ez igaz. – b�lintott Kagome. El�rt�k a falut, azt�n bementek a faluf�n�k h�z�ba, majd �lomra hajtott�k a fej�ket. Ez a nap el�gg� kif�rasztotta a kis csapatot, mert el�g sok kalandban volt r�sz�k, �s nem unatkoztak. Folytat�sa k�vetkezik...