8. Pr�ba a szerelem�rt By:Kinuye A kis csapat lassan haladt a palota fel�, de csak az�rt, mert k�zben a t�jban gy�ny�rk�dtek. F�l �ra m�lva; a nagyerd� ut�n, amit el�sz�r megpillantottak �s hatalmas tiszt�s m�g�tt, egy kis faluba botlottak. Az emberek, amint megl�tt�k a k�zeled� youkaikat, hangzavar kezdett kit�rni. A kis csapat, amint bel�pett a telep�l�sre, minden szem r�juk szegez�d�tt, amit�l kicsit kellemetlen�l �rezt�k magukat. A h�rom d�mon haladt el�l, m�g m�g�tt�k Rin, Jaken �s Aun ment. A t�megb�l egy kisl�ny szaladt ki, de felbukott �s a l�ny el�tt landolt n�h�ny m�terrel. A gyermek fiatalabb volt, mint Rin, de a barna szemeivel, amiben k�nnyek csillogtak a d�monn�re tekintett, k�zben szipogott, ahogy visszafojtotta a s�r�st. Kelet hercegn�je meg�llt a kisl�ny el�tt, mire a t�megben �lldog�l� emberek, m�r f�ltek, hogy mit tesz a d�mon. Kinuye leguggolt, �s a gyermek fel� ny�lt, aki megremegett. A l�ny keze meg�llt a leveg�ben. „Ennyire f�l t�lem?” – k�rdezte mag�t�l a n�, azt�n megsimogatta a gyermek fej�t. Danjuro�k mentek tov�bb, csak n�ha tekintettek vissza. - Nem b�ntalak. – sz�lalt meg l�gyan, mire a l�ny r� emelte tekintet�t. Kinuye felvette a gyermeket a f�ldr�l, �s a falusiakhoz s�t�lt, akik h�tr�lni kezdtek. Egy asszony �llt a d�monl�ny el�tt, akinek a karjaiba adta a gyermeket. - Vigy�zz r�. – mondta, azt�n h�tat ford�tott �s a t�rsai ut�n sietett. A falusiak �rtetlenkedve b�multak a t�vold� kis csapat ur�n, azt�n mindenki ment a dolg�ra. Danjuro�k megint el�g lassan haladtak. - Olyanok vagyunk, mint a csig�k. – panaszkodott a s�rk�nyfi�. - Danjuro. – kezdte a l�ny kedvesen. - Igen? – n�zett a mellette men�re. - Ha nem hagyod abba, befagyasztom a sz�dat! – k�z�lte jeges hangon, de a szemei szikr�ztak. Felemelte a jobb kez�t a fi� arca el�, �s az ujjai v�gein k�kes f�ny jelent meg. A melegben p�rologni kezdett, mert olyan hideg keletkezett a l�ny ujjain. - J�l van, �rtettem. – mondta csendesen, mert tudta, hogy a n� nem viccel, mire az �sszez�rta a tenyer�t �s a jelens�g elt�nt. - Akkor, menj�nk gyorsabban. – mondta d�monn� mosolyogva, �s szellemg�mbb� v�ltozott, majd otthagyta a t�rsait. Sesshoumaru �szrev�tlen�l s�hajtott, azt�n � is k�vette a l�ny p�ld�j�t. Rin �s Jaken felpattantak Aunt h�t�ra �s r�gt�n indultak is, de Danjuro kicsit k�s�n kapott �szbe, ez�rt lemaradt. Most magasabban mentek, hogy a faluk felett sz�lljanak el, �s nem azon kereszt�l. Ugyan az a fel�ll�s maradt, el�l a h�rom d�mon, m�g�tt�k a gyermek �s a gn�m a s�rk�nyl� h�t�n. M�r mehettek, egy �r�ja, amikor felt�nt a szem�k el�tt a palota k�rvonalai. Nem �lltak meg, csak az �p�tm�ny el�tti telep�l�s hat�r�n, ami nagyobb, �s gazdagabb volt t�rsain�l. K�rben�ztek, �s emberi kin�zet� d�monokat l�ttak a faluban, �s hatalmas h�zakat minden�tt. - Rin, gyere ide. – sz�lt a kisl�nynak, aki odaszaladt, majd a l�ny megfogta a gyermek kez�t. – Vesz�lyes itt egy embernek. - �rtettem. – felelte a kisl�ny engedelmesen, amin a d�monn� elmosolyodott. �gy folytatt�k az �tjukat, az �p�let fel�. A palota el�tt egy nagy fakapu �llt, ami ki is ny�lt el�tt�k, n�h�ny m�sodperc m�lva. A palot�ba egy f�majt�n bel�ptek, de ott el�multak, hogy minden ki volt d�sz�tve, mintha tudt�k volna, hogy ma �rkeznek meg. Minden szolg�l� fel volt sorakozva k�t oldalt, �sszesen lehettek 50-en. A falt�l 5 m�terre, hossz� m�rv�nyoszlopok magasodtak, egym�st�l 10 m�terre �s egyt�l-egyig arannyal volt kid�sz�tve. Legel�l, a nagyobb rang� d�monok �lltak, akik r�g�ta szolg�lt�k Keletet. Minden szem r�juk szegez�d�tt, �s figyelt�k minden mozdulatukat. A terem, amin v�gigs�t�ltak, el�g hossz� volt �s magas. Danjuro ment el�l, m�g�tte Sesshoumaru, Kinuye �s Rin, azt�n a kis gn�m �s a s�rk�nyl�. A d�monn� �gy eml�kezett, hogy a palota kisebb volt, mint most, azt�n meg�rkeztek az el�l �ll� �reg d�monhoz, akit eltakart Danjuro a n� el�l. - Danjuro �r�l�k, hogy �ps�gben meg�rkezt�l. – sz�lalt meg az agg m�ly hangj�n, de kedvesen csengett. – Elhoztad a hercegn�t? - N�zd meg magad. – felelte �s ell�pett a l�ny el�l, aki kiss� zavart volt, de nem l�tszott rajta. Az id�s youkai v�gigm�rte a n�t sz�rke szemeivel, ami �r�m�t sug�roztak, azt�n meghajolt a l�ny el�tt, amit a teremben l�v�k is k�vettek. - �rn�m, v�gre visszat�rt hossz� id� ut�n. – mondta, azt�n feltekintett a k�k szemp�rba. - J�l l�tod Raidon. – felelte, de a hangja hidegen csengett, ami nem volt megszokott t�le, azt�n enyh�n meghajolt, kifejezve tisztelet�t az id�s d�monnak. A t�rsai kiss� meglep�dtek, ahogy hallott�k a jeges hangot. A k�t d�mon elindult, �s �tmentek egy kisebb terembe, �ket k�vett�k a t�bbiek. A csel�dek sz�tsz�ledtek, a terem oldalain �ll�, 4-4 ajt�n. - Hossz� utatok lehetett, biztos f�radtak vagytok. – sz�lalt meg. - Egy kicsit lepihenn�nk a vacsora el�tt. – felelte. - A szolg�l�k majd elvezetnek benneteket a szob�tokba. – mondta, mire 3 csel�d jelent meg m�g�l�k, akik meghajoltak a l�ny el�tt. - �rn�k k�rem, k�vessen. – a d�monn� nem sz�lalt meg, csak ment a haland� l�ny ut�n, aki teljesen szokv�nyosan n�zett ki. Kinuye �tment a kerten �s kis s�ta ut�n meg�llt egy elh�zhat� ajt� el�tt, amit a l�ny kinyitott �s a d�monn� bel�pett rajta. - �rn�m, ez az �n szob�ja. – hajolt meg, �s beh�zta az ajt�t, azt�n elsietett. Kinuye felismerte a r�gi szob�j�t. Az ajt�val szemben egy fal �llt, ami nem annyira �tl�tsz�, k�k anyagb�l k�sz�lt. A sz�lei f�b�l voltak, �s ez az�rt volt ott, ha valaki bel�p a szob�ba, ne l�ssa, hogy ki van bent, csak a k�rvonalait. A l�ny megker�lte, �s egy hatalmas �gy volt, a bej�rattal szemben. Baloldalon egy szekr�ny, �s nem messze t�le egy ajt� volt. M�sik oldalon, egy k�k kanap�fajta, el�tte egy kis asztallal. Mellette 2 m�terrel, egy sz�k, asztal �s egy t�k�r �llt, rajta n�h�ny f�s�vel, �s egy kis dobozzal. Kinuye az �gyhoz s�t�lt, �s v�gigh�zta a kez�t a feh�r �gynem�n, ami selyemb�l k�sz�lt. A szekr�nyhez ment �s kinyitotta, azt�n gy�ny�r� ruh�kat pillantott meg. Keresett egy k�nyelmesnek t�n� ruh�t, amit kirakott az �gyra, azt�n bement a f�rd�be, ahol kellemes r�zsa illatot lehetett �rezni. Levette a ruh�it, azt�n be�llt a zuhanyz� al�, miut�n megnyitotta a meleg vizet. �gy �rezte, hogy felfriss�lt a teste. Egy kis asztalon k�l�nb�z� �vegcs�k voltak felsorakoztatva, onnan levette a kedvenc�t, �s azzal mosta le az �t por�t. A haj�ba is beled�rzs�lte, azt�n lemosta mag�r�l, �s elz�rta a vizet. Mag�ra csavart egy t�r�lk�z�t, azt�n kiment �s megsz�r�tkozott. Az eb�dl�ben egy hossz� asztal �llt, ahol nem sokan �ltek most, mert nem voltak vend�gek, de a v�g�n egy �res hely volt. Sesshoumaru az asztal bal oldal�n �lt, a m�sik oldalon Raidon, �s mellette Danjuro. Ebben a pillanatban l�pett be Kinuye az ajt�n, �s mindenki fel�llt. V�r�s selyemkimon� volt rajta, amit k�l�nb�z� mint�k d�sz�tettek, �s ez alatt egy fekete ruha l�tszott ki, ami illett a szint�n fekete obihoz. A l�ny, a haj�t kieresztve hagyta, de el�l a k�t vastag tincset; ami a derek�ig �rt, egy piros szalaggal k�rbecsavart, ami egy v�r�s r�zs�t �br�zol� hajd�szb�l indult. A kimon� a f�ldet s�rolt, mert olyan hossz� volt, azt�n le�lt a sz�k�re, �s mindenki k�vette a p�ld�j�t. Sesshoumaru nem tudta levenni a szem�t a l�nyr�l, mert m�g soha nem l�tta �gy. Most, m�g szebbnek l�tta a d�monn�t. „Gy�ny�r� ebben a ruh�ban.” – �llap�totta meg a f�rfi mag�ban. Kinuye �s az inuyoukai egym�s szem�be n�ztek hossz� ideig, azt�n a l�ny t�zv�r�s ajkain mosoly futott �t, �s a szolg�l�kra pillantott, akik most t�laltak fel. Elkezd�d�tt a vacsora, de a l�ny nem sz�lalt meg, csak hallgatta a cseveg� d�monokat. Ha k�rdezt�k v�laszolt, de egyebet nem tett. Kezdte unni a vacsor�t, amikor egy d�mon rontott be az ajt�t, �s a d�monl�nynak akart menni, de az csak unottan r� pillantott. Az eg�sz t�rsas�g, m�r ugrott is fel, hogy meg�lj�k. Kelet �rn�je el� �rt a macskad�mon �s les�jtott, de a mozdulat f�lbeszakadt, mert Kinuy�b�l kicsaptak a fekete l�ngok, amik hamuv� �gett�k a t�mad�t, azt�n visszasz�lltak a test�be. A l�ny les�p�rte, a kimon�j�r�l a maradv�nyokat, azt�n a megh�kkent t�rsas�gra pillantott, aki mind fel�llt, hogy v�gezzenek a d�monnal. Sesshoumaru is meglep�d�tt, hogy a n�nek ilyen ereje is van, mert ezt senkit�l sem �r�k�lhette. - K�rlek, �ljetek vissza. – sz�lalt meg kedvesen, �s mindenki �gy cselekedett. - Kinuye, neked honnan van ilyen er�d? – �rdekl�d�tt Danjuro. - Nem k�rtem, m�gis megkaptam. – v�laszolta �s s�rk�nyfi�ra tekintett, aki nem k�rdezett t�bbet. - „A jel, amit nem k�rtem, m�gis megkaptam.” – eml�kezett vissza Sesshoumaru, �s az arc�n lep�d�tts�g �lt ki. A n� hirtelen lebetegedett, akkor mondta ezt, de az�ta sem tudja, hogy mire gondolt, mostm�r r�j�tt, hogy a jel �sszef�gg az �j erej�vel. V�ge lett a vacsor�nak, �s szinte mindenki elment. Kelet �rn�je is �gy d�nt�tt, hogy felmegy a szob�j�ba. A kertben, valaki megragadta a csukl�j�t, ezzel meg�ll�tva. H�trapillantott �s Sesshoumaru �llt m�g�tte. - Mit szeretn�l? – k�rdezte �gy, ahogy r�gen. - Ez az �j er�, �sszef�gg a jellel, amir�l besz�lt�l? – �rdekl�d�tt, de a hangj�ban nem hallatszott. - Majd v�laszolok a k�rd�sedre k�s�bb. – felelte, mire a csukl�j�r�l lefon�dtak az ujjak. Megfordult �s bement a szob�j�ba. A f�rfi nem nagyon �rtette a l�nyt. �tment a kerten, azt�n bel�pett egy ajt�n, amit beh�zott maga ut�n. Az � szob�ja, nem sokban k�l�nb�z�tt, a d�monn��t�l, ebben nem volt kanap�, �s kisebbnek t�nt a helys�g. Levette a p�nc�lj�t �s ledobta a szekr�ny mell�, azt�n bel�pett a f�rd�be. Levetk�z�tt, �s letusolt, azt�n egy t�r�lk�z�t csavart a derek�ra. Felvette az el�re kik�sz�tett feh�r ruh�t, amiben aludni k�sz�lt, �s lefek�dt az �gyra, a kez�t a fej al� rakta, hogy k�nyelmesebb legyen. A ruha szinte ugyan olyan volt, mint a haorija �s a nadr�gja, csak ez sz�n tiszta feh�r volt. Kis gondolkod�s ut�n lecsukta az aranybarna szemeit, �s elaludt. Hajnalban a napsugarak, megt�rtek egy alak ez�st hajsz�lain, mik�zben a kellemes szell�, n�ha belekapott. A d�mon, nagyot s�hajtott �s lepillantott az alatta elter�l� kis v�rosra, ahol m�g nem volt, akkora ny�zsg�s, mint a k�s�bbi �r�kban, hogy minden d�mon eg�sz nap, csak rohang�l egyik helyr�l a m�sikra. A sz�l kiss� feler�s�d�tt, �s mostm�r t�pkedte laza feh�r kimon�t �s az ez�st hajsz�lakat, azt�n a gazd�ja f�l�t l�p�sek hangja �t�tte meg. H�tratekintett �ce�n k�k szemeivel, azt�n el�refordult �s ism�t a felkel� Nap v�r�s sugaraiba meredt, amik befestett�k a h�zak tetej�t, narancsos �rnyalatba. - J� reggelt. – k�sz�nt�tte az �rkez�t. - Neked is. – l�pett a l�ny m�g�. – Hogy jutott az eszedbe, hogy a tet�n n�zd a napfelkelt�t? - Innen tiszt�n l�tszik, �s legal�bb nem zavarnak. – felelte halkan, azt�n feln�zett a f�rfira. - Kinuye, mostm�r elmondan�d, hogy mi t�rt�nt tegnap vacsora k�zben? – k�v�ncsiskodott, de mint mindig, a hangj�n nem lehetett hallani. - Sesshoumaru, m�g nem j�tt el az id�, hogy megtudd. – v�laszolta. Fel�llt, majd elindult �s egy ugr�ssal f�ldet �rt a szob�ja el�tti kertben. Elh�zta az ajt�t, azt�n bel�pett �s maga ut�n bez�rta. Az �gy�hoz ment, ahol egy halv�nyr�zsasz�n kimon� hevert. Levette a feh�r alv� ruh�t, azt�n felvett egy s�t�tk�k v�kony kimon�t �s r� a r�zsasz�nt, azt�n a derek�ra k�t�tt egy ugyan olyan sz�n� obit, mint az als� ruha. Le�lt a t�k�r el�, �s kif�s�lte a haj�t, majd miut�n v�gzett elindult az �tkez� fel�. Volt egy olyan el��rzete, hogy a mai nap is unalmas lesz sz�m�ra, ez�rt nem nagyon akart felkelni. Nem sietett, de el�g gyorsan el�rte a helys�get, azt�n bel�pett. Megint ugyan annyian voltak, mint tegnap �s a l�gk�r sem v�ltozott. Miut�n v�ge lett a reggelinek, a l�ny a szob�j�ban v�gzett az �lt�zk�d�ssel, mert sz�t akart n�zni a palota k�rny�k�n, azt�n elindult a kinti kertbe. M�r ment egy ideje a gy�ny�r� f�k k�z�tt, amikor hangokat hallott meg. Elindult, abba az ir�nyba, azt�n egy kis r�ten, ami nem volt nagyobb 15 m�tern�l, megpillantott k�t szem�lyt. Elb�jt egy fa m�g� �s hallgat�zott. - Ha megtudj�k, hogy mi van k�zt�nk, meg�lnek. – s�rt a z�ld haj� l�ny. - Nem fognak, nem engedem. – nyugtatta a fi�, azt�n mag�hoz �lelte a l�nyt, azt�n egy perc m�lva megsz�lalt. - Most mennem kell. - �n, is mindj�rt megyek. – mosolygott, azt�n az ez�sthaj� fi� visszaindult. A l�ny m�g kicsit gondolkodott, azt�n �gy d�nt�tt, hogy visszamegy, de egy fagyos hang marad�sra k�nyszer�ttette, amit�l a sz�ve n�h�ny dobban�st kihagyott. - Rika. – sz�lalt meg Kinuye, mire a szolg�l� remegve megfordult, �s megl�tta a d�monn�t egy f�nak nekid�lve. - �rn�m. – rebegte, �s t�rdre borult Kinuye el�tt, aki elindult fel�. - Rika, ugye tudod, hogy meg�lhetlek, emiatt? – k�rdezte fagyosan, �s meg�llt a l�ny el�tt. - Igen tudom. – felelte halkan, azt�n feln�zett a szigor� tekintetbe, k�k szemeivel, ami f�lelmet t�kr�ztek. – �rn�m, k�rem Danjur�t, ne b�ntsa. �lj�n meg engem, de �t hagyja �letben. - �letben hagyom, ha teljes�ted a felt�teleimet. – mondta azt�n elindult a palota fel�. – K�vess. - Igenis. – ugrott fel, �s a d�monn� ut�n sietett. Kinuye be�rt a palot�ba, azt�n �tment a szob�ja el�tti kerten, �s fel az emeletre, ahol bel�pett egy ajt�n. Ez egy fogad�terem volt, ahol megbesz�l�sek is szoktak lenni. Kelet hercegn�je le�lt egy piros kanap�fajt�ra, �s az �lldog�l� szolg�l�ra tekintett. - �lj le. – mutatott a vele szemben elhelyezked� �l�helyre, ami ugyan olyan volt, mint ami alatta volt. - �rn�m, oda csak…- mondta d�bbenten, de a l�ny hangja f�lbeszak�totta. - Mondom, �lj le. – sz�lt Rik�ra szigor�an, aki b�lintott �s helyet foglalt. - K�sz�n�m. Mik a felt�telek �rn�m? –�rdekl�d�tt. - Mindj�rt mondom, de el�sz�r v�laszolj n�h�ny k�rd�semre. – felelte. - Rendben. – felelte. - Szereted Danjur�t, teljes sz�vedb�l? – k�rdezte. - Igen. – v�laszolta pirongva. - � szeret t�ged? - Lehets�ges. – felelte bizonytalanul, mik�zben az ujjait t�rdelte, amin a d�monn� tekintete kicsit megl�gyult. - Mivelhogy, annyira unatkozok, els� felt�telem, hogy seg�ts nekem. Pr�b�ra teszem, a mi kis d�monunkat. – kacsintott Rik�ra, aki nem �rtette a hirtelen hangulatv�lt�st, mert Kinuye hangja ravasszan megcsend�lt. - Rendben, de mire gondol? – k�v�ncsiskodott a z�ld haj� l�ny. - Mindj�rt elmondom. – felelte �s elmondta a terv�t, amit a szolg�l� figyelmesen hallgatott. A d�lel�tt, gyorsan elsz�llt a k�t l�ny sz�m�ra, mik�zben a d�monn� folyamatosan sorolta az �tleteit Rik�nak, akinek kezdett tetszeni a hercegn� �tlete, mik�zben � is n�ha belesz�lt, amit Kinuye mosolyogva fogadott. A k�t d�monl�ny megint kiment a kinti kertbe, de Rint is magukkal vitt�k, meg Rika h�g�t is, aki nem sokkal volt id�sebb a kisl�nyn�l. Am�g a k�t gyerek egym�ssal j�tszott, a k�t l�ny egy lapra vitte fel terveit, �s v�zlatait. Kinuyenak felt�nt, hogy Rin�k egyre t�volabb ker�lnek t�l�k, az�rt a kis tavacsk�b�l, ami nem messze volt t�l�k egy feh�r kuty�t teremtett, ami olyan volt Sesshoumaru kicsiben. - Kinuye, ez olyan, mint a nagyuram. – csod�lkozott el az �llaton. - Ha te mondod Rin. – mondta mosolyogva. – Mostm�r nyugodtan k�sz�lhattok, mert a kutya, majd megv�d. - �rn�m, lehet vele j�tszani? – k�rdezte f�l�nken Rika h�ga. - Persze, nem kell t�le f�lni Ame, de Kinuyenak h�vj. – felelte. - J�. – mondt�k egyszerre, �s elszaladtak. - Err�l besz�lt�l? – k�rdezte Rika. - Igen, k�pes vagyok a v�zb�l �l�l�nyeket teremteni. – b�lintott. Eb�did�re visszamentek, �s Kinuye visszavette a reggeli kimon�j�t, majd le�lt az asztalhoz. - Kinuye, eg�sz d�lel�tt kerestelek, de nem tal�ltalak. – mondja Danjuro a l�nynak. - Volt, egy kis elint�znival�m egy szolg�l�val. – felelte jegesen, �s a fi�ra pillantott sz�r�s szemekkel. - Mi t�rt�nt? – k�v�ncsiskodott tov�bb. - Semmi. – felelte, �s ezzel lez�rta a t�m�t. Gyorsan elszaladt az id�, �s m�r kezdett s�t�tedni. Danjuro Rik�t kereste, de nem tal�lta sehol, csak egy levelet, amiben ez �llt: „Danjuro, az �rn�m r�j�tt a viszonyunkra, �s most este el fog k�ldeni a szikl�hoz, ahol ki fognak v�gezni. T�ged nem fog b�ntani, mert egyezs�get k�t�tt�nk. Rem�lem, hogy majd a t�lvil�gon tal�lkozunk. M�g nem mondtam el, de szeretlek. „ A f�rfi, ahogy v�gigolvasta az �zenetet, d�h�sen Kinuye keres�s�re indult, de nem tal�lta, ez�rt szellemg�mbk�nt eredt Rika ut�n. A l�nyt 30 haland� katona vitte a szikl�hoz, ahol az �rul�kat v�gezt�k ki. A d�monl�ny kis�rt szemeivel tekintett a f�k k�z�, keresve kedves�t, mik�zben l�ncok l�gtak a kezeir�l �s l�bair�l. A szolg�l� mellett, egy fekete haj� n� ment, szamur�j �lt�z�kben, de az arc�t maszk takarta. A katon�k megtorpantak, amikor az el�l halad� 10-es csoportot valami kett�szelte, azt�n megindult a t�bbi fel�. Rika szemei csillogni kezdtek, ahogy megpillantotta Danjur�t, kez�ben a kardj�val. A l�ny mellett halad� n�, er�teljesen megr�ntotta a l�ncokat, amit�l a d�monl�ny t�rdre rogyott. - Danjuro! – ki�ltott keservesen kedves�nek a szolg�l�, mire a f�rfi fel� tekintett �s szikr�z� bord� szemeivel a szamur�jra n�zett. Megindult Rika fel�, k�zben mindenkit lem�sz�rolt, aki az �tj�ba �llt, azt�n megtorpant a l�nyt fogva tart� n� el�tt, aki el�r�ntotta a hossz� katan�t, �s a l�ncnak a v�g�n ki�ll� vasrudat belesz�rta a f�ldbe. A r�d oldal�b�l, a talajban kiugrottak hossz� kamp�k, amik nem engedt�k, hogy a l�ny kih�zza �ket. A k�t szem�ly elh�tr�lt Rik�t�l, azt�n egym�snak estek. A f�rfit meglepte, hogy a n� ilyen gyorsan mozog haland� l�t�re, de nem volt ideje ezen gondolkozni. Sok�ig p�rbajoztak, de ennek is v�ge szakadt. A s�rk�ny lecsapott a szamur�jra, de az f�l k�zzel visszaverte a t�mad�st. A n�, ell�kte mag�t�l a f�rfit, �s most � s�jtott le. Danjuro szeme elkerekedett, amikor k�t k�zzel kellett, maga el�tt tartania a kardot, hogy a katana peng�je, nehogy megs�rtse, azt�n a n� elt�nt a szeme el�l. �rtetlen�l pislogott p�rat, azt�n a nyak�n�l hideg peng�t �rzett meg, �s egy kart, ami lefogta, hogy ne mozogjon. - Vesztett�l. – sz�lalt meg jeges hangj�n a n�. - Ki vagy te? – k�rdezte a fi�, �s ledobta a fegyver�t a f�ldre. - N�zd meg magad. – felelte, �s elengedte a d�mont, aki szembe fordult vele. Elrakta a katan�j�t, azt�n levette a sisakj�t, amib�l hossz� �jfekete tincsek hullattak a l�ny szem�be, azt�n a f�rfi megl�tta a finomvon�s� porcel�nfeh�r arcot, amit�l megd�bbent. - Kinuye? – dadogta, �s a l�ny elmosolyodott. - Csal�dtam benned, �s egyben b�szke is vagyok r�d. – felelte, azt�n elindult Rika fel�. Meg�llt el�tte, �s megfogta a vasrudat, azt�n megnyomott rajta valamit, amit�l sim�n ki lehetett h�zni a f�ldb�l. Felseg�tette a l�nyt, azt�n meg�rintett a l�ncokat, mire azok cs�r�gve a f�ldre hulltak. A f�rfi nem �rtette, hogy mit tesz a n�, �s mi�rt, de amikor Rik�t a karjaiban tartotta, megnyugodott. - Hogy �rtetted azt, hogy csal�dt�l bennem? – k�rdezte, amikor elengedte a szolg�l�t. - El�sz�r is, csal�dtam benned, mert le tudtalak gy�zni. M�sik pedig, b�szke vagyok r�d, mert az �leted �r�n is kiszabad�tottad volna Rik�t. – itt mosolygott a l�nyra, aki viszonozta a cselekedetet. - Kinuye, k�sz�n�m. – mondta a d�monl�ny, hogy seg�tett neki, �szrevenni Danjuro �rzelmeit. - �n k�sz�n�m, hogy ez a mai nap nem unalmasan telt el. – felelte, �s egy mozdulattal az �lruha lehullt r�la, �s csak v�z maradta bel�le, a katon�kkal egy�tt, akik a teremtm�nyei voltak. – Van m�g egy felt�telem. - Mi lenne az? – k�v�ncsiskodott Rika. - Legyetek boldogok. – felelte mosolyogva, �s elindult, de m�g h�trasz�lt. – Ha �sszeh�zasodtok, �n tervezem a ruh�dat. - Ezt, szerintem tudjuk teljes�teni. – n�zett a szerelm�re a l�ny. - Megk�sz�nn�m, ha azt a ruh�t viselhetn�m, amit te tervezel. Kinuye, m�g intett egyet nekik, de nem fordult meg. Bel�pett a f�k k�z�, ezzel kettesben hagyva �ket. A k�t d�mon megcs�kolta egym�st, azt�n az �j fekete f�tyla alatt, ami r�juk hullott, m�r csak a csillagok tudt�k, hogy m�g mi t�rt�nt azon az �jszak�n. Folytat�sa k�vetkezik…