3. rész. Ryukossei

A palota nyugalmát egy kétségbeesett palotaőr érkezése kavarta fel.

-Mi történt? –kérdezte rosszat sejtve Yilsrayen.

-Ryukossei elvitte Nishit. –mondta térdre rogyva az őr. –Sajnálom.

Zoenna elájult.

Nishi volt Zoenna és Yilsrayen legkisebb gyermeke. A kislány nemrég töltötte be hetedik születésnapját.

-Mikor? –állt fel Yilsrana.

-Két órája. –mondta az őr.

Yilsrana azonnal visszament a szobájába, és elővett egy térképet. Rövid keresgélés után megtalálta a helyet, ahol a sárkánykígyó démon élt.

Tudta, hogy apja is oda fog indulni, de a hercegnőnek eszében sem volt megvárni. Fénygömbbé vált, és kisuhant a nyitott erkélyajtón.

Hamar megérkezett a hegyek ölelte tisztásra, és hamar testet öltött. Körülnézett, és észrevette a barlangot. Levette hátáról az íjat, egy nyílvesszőt illesztett a húrra, aztán elindult befelé a barlangba.

Ahogy egyre mélyebbre jutott, úgy érezte egyre jobban a fenyegető gonosz aurát, és Ryukossei szagát.

-Nem gondoltam, hogy csak Yilsrayen egyik korcs lánya jön el. –jegyezte meg egy hideg hang.

Yilsrana azonnal észrevette az emberi alakot viselő démont. A nő gúnyosan méregette Yilsranát. 

-Csak nem azt hiszed, hogy képes lehetsz legyőzni? –kérdezte Ryukossei.

-Hol van a húgom? –kérdezte Yilsrana.

Ryukossei arrébb állt, és Yilsrana meglátta a húgát. Orcája két oldalán a szemeitől lefelé indulva, egy-egy meglehetősen vastag, fekete méregcsík húzódott, homlokán, pedig egy fekete csillag alakú jel volt látható.

-Kiállsz ellenem? –kérdezte Ryukossei. –Vagy netalán nem érzel magadban elég bátorságot?

Yilsrana szeme vörösen felizzott. Alakja változni kezdet. Csontok ropogtak, törtek porrá, majd forrtak össze újra. Ryukossei is átváltozott. A barlang teljesen összeomlott. Két irdatlan alak repült ki a kráterből, és szállt le a tisztáson. Egy sárkánykígyó, és egy legalább tizenhárom méter magas, hófehér tigris. A tigris hátán egy kislány kapaszkodott.

A tigris letette egy szikla tetejére húgát, majd nekiugrott a sárkánykígyónak. Tépte, harapta, ahol érte.

Ekkor érkeztek meg a többiek. Silanna azonnal karjaiba zárta húgát, majd mindannyian a csatát kezdték figyelni.

-Megnőtt. –állapította meg Shidzuka.

-Igen. –mondta Yilsrayen.

-Nem győzhet. –mondta Inutaishou. –Ryukossei túl erős.

-Ha beleavatkozunk, azt sosem bocsátja meg. –mondta Silanna. –Győzni fog.

Yilsrana eközben sikeresen elugrott Ryukossei egyik energiagömbje elől. Ám a következő telibe találta az oldalát.

Egy percig a földön feküdt, aztán újra támadt.

Megpróbálta elkapni a sárkány torkát, ám Ryukossei is tudta, mire készül a lány.

Egy újabb energiagömb találta egy a tigrist, ami ezúttal súlyosabb sérülést okozott neki.

-Yilsrana! –kiáltotta Nishi, és méregcsíkjai mentén két könnycsepp gördült végig.

Yilsrana nagy nehezen felállt, és ismét támadt.

Sesshoumaru elképedve figyelte a harcot.

/Más ilyen sebek után felkelni sem lenne képes!/ gondolta Sesshoumaru.

Az inuyoukai aggódva figyelte a hercegnőt, készen rá, hogy ha kell, közbelépjen.

Yilsrayen is kész volt a harcra. Kész volt rá, hogy azonnal támadjon, ha eljön a megfelelő idő.

A harc meglepő fordulatot vett. Yilsrana állkapcsai végre elkapták Ryukossei torkát. A hercegnő biztos fogást keresett. Aztán csak egy nagy roppanás hallatszott.

Ryukossei meghalt.

Legyőzte egy félszellem papnő.

Yilsrana erejét vesztve eldőlt, mire földet ért, ismét emberi alakjában volt.

Az utolsó, ami eljutott tudatáig az volt, hogy egyik nővére fölé hajol.

Aztán ráborult a sötétség.

A szobájában ébredt. Megpróbált felülni, de az oldalába nyilalló fájdalom nem engedte. Fájdalmas arccal visszahanyatlott a párnájára, aztán az éppen kinyíló ajtó felé nézett.

-Felébredtél úrnőm? –kérdezte az épp belépő szolgálólány.

-Mennyi ideig voltam eszméletlen? –kérdezte Yilsrana.

-Egy hétig. –mondta a szolgálólány. –Az egész palota úrnőmért aggódott, mikor Sesshoumaru sama a karjában visszahozta.

-Mi? –kérdezte Yilsrana, és majdnem kiesett az ágyból. –Sesshoumaru hozott vissza?

A szolgálólány bólintott.

-Igen úrnő. –mondta. –Megölted Ryukosseit, de te is majdnem meghaltál.

Azonban Yilsrana már nem hallotta a szolgálólány szavait.

/Sesshoumaru hozott vissza a palotába. Ő. A karjaiban tartott. A karjaiban voltam… / Yilsrana hirtelen felfogta, mit is jelentenek előző gondolatai, aztán magában elmosolyodott. /Beleszerettem./
 

Folytatás következik