5. r�sz. A papn�fal�

Yilsrana hirtelen �bredt az �jszaka k�zep�n. P�r pillanatig nem tudta, mi�rt �bredt fel. Azt�n meg�rezte a furcsa energi�t. Fel�lt�z�tt, �s elhagyta a palot�t. Egy z�ldell� r�t v�g�r egy barlangot l�tott.
T�l k�s�n j�tt r�, hogy csapd�ba s�t�l.
Valami er� beh�zta a barlangba.
Elvesztette az eszm�let�t.
 
Egy barlangban t�rt mag�hoz. K�r�ln�zett, �s fel�llt.
Gyeng�nek �rezte mag�t. Nagyon j�l tudta, hogy hol van. Egy papn�fal� szellem gyomr�ban.
/Valahogy ki kell jutnom. Mit is mondott anya err�l a szellemr�l?/ t�prengett. /Mi�rt nem figyeltem jobban, mikor err�l mes�lt?/
Mik�zben gondolkozott k�zbe vette �j�t, �s  �pp egy ny�lvessz��rt ny�lt, mikor egy csapat sz�rnyas szellembog�r vette k�rbe.
-A francba! –sziszegte Yilsrana, �s a h�rra illesztette a vessz�t.
De ell�ni m�r nem volt ideje. A bogarak nagyon gyorsan k�rbevett�k.
Gyorsan felh�zott egy k�k v�d�pajzsot. A bogarak neki�tk�ztek, �s elporladtak.
A hercegn� elindult megkeresni a szellem sz�v�t, mert a nagy bog�rirt�s k�zben esz�be jutott, hogy a szellem sz�v�t kell elpuszt�tania ahhoz, hogy megmenek�lj�n.
A gond az volt, hogy fogalma sem volt arr�l, hol keresse azt.
/A fene abba a  nagy k�v�ncsis�gomba! �rzek valami furcsa aur�t, �s r�gt�n oda kell mennem megn�zni, hogy mi az./ morgol�dott mag�ban. /Igaza lehet Matsuonak, hogy vonzom a bajt./
Yilsrana lassan haladt el�re, �s �rezte, hogy az ereje egyre fogy.
-Mi�rt vagyok ilyen peches? –k�rdezte mag�t�l.
Nemsok�ra bejutott egy kisebb barlangba. Az �tj�r� bez�rult m�g�tte. Yilsrana az �j�val c�lba vette a szellem sz�v�t, azonban m�g miel�tt kil�hette volna a ny�lvessz�t, elvesztette az egyens�ly�t.
Mikor fel�llt p�r m�sodpercig m�g sz�d�lt, azt�n ism�t felemelte az �j�t.
A ny�l gy�ny�r�, k�k f�ny k�s�ret�ben csap�dott a c�lba.
A barlang elt�nt, s Yilsrana a r�ten �llt.
-Esem�nyd�s volt a mai est�m. –s�hajtott, azt�n elindult vissza a palot�ba.
Az egyik folyos�n belefutott �desanyj�ba.
-Hol volt�l? –k�rdezte Zoenna.
-Randiztam egy papn�fal�val. –jegyezte meg fanyar mosollyal Yilsrana. –De l�tod, semmi bajom. �lek.
-Ez nem j�t�k l�nyom. –mondta Zoenna. –A papn�fal� szellemekkel vigy�znunk kell. Lehet, hogy most szerencs�d volt, de nem lesz mindig.
-Tudom. –b�lintott Yilsrana. –A lecke ezen r�sz�t m�r �tvett�k p�rszor… sokszor… pontosabban rengetegszer…
-Yilsrana! –sz�lt r� a haland� miko.
-Bocs�ss meg any�m, de f�raszt� sz�zszor ugyanazt v�gighallgatni, �s te pontosan ezt v�rod t�lem. –mondta a hanyou l�ny.
-Mert fontos. –mondta Zoenna. –Az �leted f�gg ezekt�l a dolgokt�l.
-Tudom any�m. –mondta Yilsrana. –Eln�z�st, de most elmenn�k lefek�dni.
-M�r ideje volna. –jegyezte meg Zoenna.
Yilsrana visszament szob�j�ba, �s lefek�dt.
Gondolatai m�g sok�ig nem tudtak nyugodni.
-Mi�rt ilyen bonyolult az �letem? –k�rdezte halkan.
 
Folytat�s k�vetkezik