12. rész. Testvéri kötelék

Silanna és Yilsrana újabb nehéz edzésen voltak túl, amit Yilsrayen rótt ki rájuk. Az edzés után a két testvér úgy döntött, hogy elmennek fürödni.
-Nem tudom, apa mikor kegyelmez meg végre nekünk. –sóhajtott Silanna, aztán lebukott a víz alá.
-Nem tudom, de őszintén szólva, én már kezdem unni. –szólalt meg Yilsrana, mikor nővére feljött a felszínre.
-Kell neked mindig hősködnöd. –jegyezte meg tréfásan Silanna. –Őszintén szólva nem tudom, a hőskomplekszust kitől örökölted.
-Legalább te hagyj békén. –mordult rá nővérére Yilsrana.
-Tudod, hogy nem gondolom komolyan Yilsy.
-Tudom. –mondta Yilsrana. –Csak most minden olyan zavaros.
-Sesshoumaru? –kérdezte nővére.
Yilsrana bólintott.
-Apa akart hozzáadni. –kezdte Yilsrana. –Emlékszel, mit levágtam azon az estélyen mikor közölte? De már magam sem tudom, mit akarok.
-Kezdesz beleszeretni? –kérdezte kíváncsian Silanna.
-Igen. –bólintott Yilsrana. –És szerintem ezt ő is tudja.
-Ne izgulj emiatt kishúgom. –mondta mosolyogva Silanna. –Lesz, ami lesz. Most már lassan ideje lenne visszamenni a palotába.
Yilsrana ismét bólintott.
A két testvér nemsokára elindult vissza a palotába.
Mikor elhaladtak a központi csarnok mellett észrevették a beszélgető Zoennát és Sesshoumarut. Köszöntek nekik, aztán folytatták útjukat.
-Érdekes. –jegyezte meg Sesshoumaru.
-Micsoda? –kérdezte Zoenna.
-Mióta itt vagyok, észrevettem, hogy Silanna és Yilsrana között a testvéri kötelék sokkal erősebb. –mondta Sesshoumaru.
-Ez így igaz. –bólintott Zoenna.
-Van ennek valami különleges oka? –érdeklődött Sesshoumaru.
-Silanna a férjem legidősebb, tisztavérű lánya, míg Yilsrana a félszellemek közt a legidősebb. –mondta Zoenna. –Már a kislányom, Yilsrana születése után, szinte azonnal kialakult ez a kötelék. Kisebb korában állandóan Silanna vigyázott Yilsyre. Még harcolni is ő tanította először.
-És Yilsrana mindig ilyen… -kezdte Sesshoumaru, de Zoenna félbeszakította.
-Mindig ilyen makacs, felelőtlen, meggondolatlan volt? –kérdezte Zoenna, aztán bólintott. –Igen. Ő mindig ilyen volt. Bár Yilsrayen még nem adta fel, hogy megváltoztathatja.
-Szerintem fel kéne adnia. –mondta Sesshoumaru, mire Zoenna érdeklődve nézett rá. –Úgy értem, ha megváltoztatja, az már nem lesz az a Yilsrana…
-Akibe beleszerettél, igaz? –kérdezte mosolyogva Zoenna.
A kutyaszellem bólintott.
 
Eközben Yilsrana és Silanna, Silanna szobájában beszélgettek.
-Szóval tényleg beleszerettél a Nyugati hercegecskébe. –mondta Silanna húga arcát tanulmányozva.
-Meddig fogsz még ezen lovagolni? –kérdezte Yilsrana nővérére nézve.
-Tudod, hogy én csak a te javadat akarom húgocskám. –mosolyogott Silanna.
-Persze hogy tudom nővérkém. –bólintott Yilsrana. –De nem szeretném, ha holnap már ettől lenne hangos az egész palota.
-Úgy ismersz engem? –kérdezte Silanna.
-Nem. –mondta Yilsrana.
-Hát akkor? –kérdezte Silanna. –Nincs miért aggódnod.
-Tudom. –mondta Yilsrana. –De nagyon félek, hogy kiderül.
-Csak akkor derül ki, ha te akarod. –mondta Silanna. –Felesleges ezen idegeskedned Yilsy.
-Olyan jó, hogy itt vagy nővérem. –mondta halkan Yilsrana, és megölelte nővérét.
-Mindig melletted leszek Yilsy. –mondta Silanna. –Mindig…
 
Folytatás következik