17. r�sz. Igen! Szeretem!

Sesshoumaru elgondolkozva s�t�lt a palota kertj�ben.

Rettenetesen �r�lt, hogy Yilsrana j�l van.

/Meg kell mondanom neki./ gondolta Sesshoumaru. /Tudnia kell, hogy szeretem. M�r r�g el kellett volna mondanom neki, de h�t Yilsran�n olyan neh�z kiigazodni./

Gondolatait pont azoknak t�rgya szak�totta f�lbe.

Yilsrana s�t�lt vele szemben.

Fej�t lehajtva, halkan d�dolt, �s nem is n�zett fel.

Hirtelen beleszimatolt a leveg�be, �s felkapta a fej�t.

Yilsrana �szrevette Sesshoumarut meg�llt, �s les�t�tte szemeit.

-Hogy vagy? –k�rdezte Sesshoumaru, mik�zben a l�ny el� l�pett.

-J�l. –felelte Yilsrana.

-Biztos? –k�rdezte Sesshoumaru. –Olyan zavartnak t�nsz.

-Nem tudom mire gondolsz. –mondta Yilsrana.

Sesshoumaru Yilsrana �lla al� tette a kez�t, �s maga fel� ford�totta a l�ny fej�t.

Azt�n, nem t�r�dve a hercegn� szem�ben �l� zavarral megcs�kolta a l�nyt.

-Yilsrana. –kezdte Sesshoumaru. –Tudnod kell, hogy szeretlek.

A l�ny elmosolyodott, �s Sesshoumaru szem�be n�zett.

-�n is szeretlek. –mondta halkan Yilsrana.

Sesshoumaru �t�lelte a l�nyt, �s �jra megcs�kolta.

Zoenna mosolyogva n�zte a k�t szerelmest a palota egyik ablak�b�l.

Arca �r�m�t t�kr�z�tt.

-M�r �pp ideje volt, hogy megt�rj�n a j�g. –mondta.

-Mir�l besz�lsz? –l�pett mell� a f�rje.

-N�zd. –mondta Zoenna a kert fel� mutatva.

Yilsrayen elmosolyodott, amint �szrevette Sesshoumarut, �s Yilsran�t.

-M�r �pp ideje volt. –mondta Yilsrayen.

-H�t nem ezt mondtam �n is? –k�rdezte mosolyogva Zoenna.

Yilsrayen megcs�kolta feles�g�t.

-Tudom �m, hogy ha Yilsrana nem szeretett volna bele Sesshoumaruba, nem k�nyszer�tteted volna hozz�. –mondta Zoenna.

-H�t ennyire �tl�tsz rajtam? –k�rdezte mosolyogva Yilsrayen.

-Van tapasztalatom. –mosolygott Zoenna, �s v�gigsim�tott f�rje karj�n. –Nem tenn�l olyat, ami rossz ak�rmelyik�knek.

-Ism�t igazad van. –mosolyodott el Yilsrayen.

Zoenna felkacagott.

-R�j�hett�l volna, hogy nekem mindig igazam van. –mondta.

-Vagy legal�bb is majdnem mindig. –mondta Yilsrayen.

Yilsrayen megcs�kolta feles�g�t, azt�n mosolyogva n�zte tov�bb a kertben s�t�l�kat.

Sesshoumaru �s Yilsrana mosolyogva s�t�lgattak a kertben.

Sesshoumaru �tkarolta Yilsrana v�ll�t, �s mosolyogva n�zte a hercegn�t.

-Tudod, azt hiszem, �n m�r r�g�ta szeretlek. –mondta Sesshoumaru.

Yilsrana mosolyogva n�zett a kutyaszellemre.

-Azt hiszem �n is. –mosolygott Yilsrana.

A k�t szerelmes ism�t cs�kban forrt �ssze.

Folytat�s k�vetkezik