21. r�sz. A nemes gyilkos: Sesshoumaru sama

Sesshoumaru irt�zatos d�hvel indult el az ellens�g vez�re fel�.
Az azonban sejtette, hogy ha Sesshoumaru el�ri, azt a kutyaszellem fogja t�l�lni.
Ebb�l az okb�l maga �s Sesshoumaru k�z� parancsolta a szellemeit.
Hiba volt.
Ezzel csak m�g jobban mag�ra harag�totta az inuyoukait.
Sesshoumaru felemelte bal kez�t, melyben ism�t megjelent az energiaostor.
K�m�let n�lk�l kaszabolt le mindenkit.
R�vid id� eltelt�vel a m�sik kez�b�l is el�bukkant az energiaostor.
Akik a k�zel�ben voltak… azoknak nem volt es�ly�k a t�l�l�sre.
T�volabb a csata zajlott tov�bb, de Sesshoumaru k�rny�ke egyre ink�bb egy m�sz�rsz�khez kezdett hasonl�tani.
El�rte a szellemet.
Jobb kez�vel elkapta a szellem tork�t, �s a leveg�be emelte azt.
A szellem fuldokolni kezdett, r�ad�sul Sesshoumaru karmaib�l m�reg ker�lt a test�be.
Nem �ppen kellemes hal�lnak n�zett el�be.
Sesshoumaru v�gigv�rta a szellem hal�l�t, azt�n egyszer�en elhaj�totta a halott testet.
Odal�pett Yilsran�hoz, �s �r�mmel l�tta, hogy m�g l�legzik.
Felvette az �jult l�nyt, �s elindult vissza a palot�ba.
Az ellens�ges sereg, l�tva vez�r�k hal�l�t, sz�tsz�ledt.
Sesshoumaru visszat�rt a kast�lyba, �s Saruwatari gondjaira b�zta Yilsran�t.
 
Kaita nyugtalanul kopogott be Sesshoumaru szob�j�ba.
Mikor meghallotta az invit�l�st, elh�zta az ajt�t, �s bel�pett.
-Mit szeretn�l Kaita sama? –k�rdezte Sesshoumaru.
Sesshoumaru j�l tudta, hogy Kaita is egyike volt azoknak, kik tan�i voltak v�rengz�s�nek.
Sejtette, hogy ennek k�sz�nheti a l�togat�st is.
-Gomen nagy�r. –hajolt meg Yilsrana. –�n csak…
-Ne hajlongj itt nekem. –mosolyodott el Sesshoumaru. –Hisz, egyenrang�ak vagyunk.
-�n csak… -kezdte b�tortalanul Kaita. –Szeretn�m megk�sz�nni, hogy megmentetted Yilsy �let�t. B�r tudom, hogy a menyasszonyod, �s neked ez term�szetesnek t�nhet, de � a legjobb bar�tn�m, �s ha meghalt volna…
-�rtelek Kaita. –mondta Sesshoumaru.
-M�g egyszer k�sz�n�m. –mondta Kaita, �s t�vozott.
/Vajon mi�rt nem eml�tette?/ t�prengett Sesshoumaru. /Hisz l�tta, milyen k�ny�rtelen voltam. Mi�rt nem hozta fel? Tal�n t�nyleg annyira agg�dott Yilsran��rt, hogy az m�r nem is �rdekelte, milyen �ron mentem meg?/
Sesshoumaru megr�zta a fej�t, �s s�hajtott egyet.
/Mi�rt ilyen bonyolult minden, mi�ta itt vagyok �szakon? Azel�tt legal�bb tudtam, mihez tartsam magam, de most…/
Sesshoumaru maga is beismerte, hogy a harc sor�n elvesztette a fej�t.
A tudat, hogy Yilsrana meghallhat, el�hozta a rosszabbik �nj�t.
Mindenkit lem�sz�rolt, csak, hogy a l�nyt menthesse.
/Istenek./ s�hajtott Sesshoumaru. /N�h�ny �ve m�g eszembe sem jutott volna, hogy pont egy hanyou l�ny lesz a legfontosabb az �letemben./
 
Folytat�s k�vetkezik