23. r�sz. D�nt�s

Yilsrana elgondolkod� arckifejez�ssel �llt a kertben.
Valami m�r az�ta foglalkoztatta, hogy �lm�ban besz�lt Midorikoval.
Na meg ott volt m�g Naraku �gye is.
Hirtelen meg�rezte, hogy valaki �ll m�g�tte.
Megfordult, �s bele�tk�z�tt jegyes�be.
-Figyelmetlen lett�l. –r�tta meg kedves�t Sesshoumaru.
-Csak gondolkoztam. –mondta Yilsrana.
Sesshoumaru megcs�kolta kedves�t, azt�n k�rd� tekintettel n�zett r�.
-Na �s min? –k�rdezte k�v�ncsian Sesshoumaru.
-Naraku mostan�ban nem hallatott mag�r�l. –kezdte a hanyou. –Ez aggaszt�.
-L�tom, hogy van m�g valami. –mondta Sesshoumaru.
-Midoriko. –b�kte ki v�g�l Yilsrana.
-Mi van Midorikoval? –�rtetlenkedett Sesshoumaru.
-A reinkarn�ci�ja vagyok. –mondta Yilsrana. –De ezt te is tudod.
-De te honnan? –lep�d�tt meg Sesshoumaru. –A sz�leid m�g nem akart�k elmondani.
-Nem is �k mondt�k. –s�hajtott Yilsrana. –Hanem Midoriko.
-Tess�k? –lep�d�tt meg �jb�l a kutya.
-�lmodtam. –mondta Yilsrana. –�s besz�ltem vele. � mondta el.
-�rtem. –mondta Sesshoumaru, azt�n Yilsrana szem�be n�zett. –Na �s akkor hov� megy�nk?
-Megy�nk? –lep�d�tt meg ez�ttal a l�ny.
-Azt hiszed, elengedlek egyed�l? –k�rdezte Sesshoumaru, majd a l�ny �rtetlen arc�t l�tva felnevetett. –M�g a v�g�n meg�letn�d magad.
-K�sz. –mondta Yilsrana.
-Sz�val mi lesz az �ti c�l? –�rdekl�d�tt �jra Sesshoumaru.
-�gy gondoltam, el�sz�r elmehetn�k oda, ahol Midoriko k�v� v�lt. –mondta Yilsrana. –K�tlem, hogy a szellemirt�k megt�madn�nak, mert �k b�zt�k r�m az �kk�vet.
-�s ut�na? –k�rdezte Sesshoumaru.
-Majd addig kital�lom. –mondta Yilsrana.
-Sz�leid mit fognak sz�lni, hogy ism�t t�vozol? –k�rdezte Sesshoumaru. –Ahogy hallottam, csak nemr�g t�rt�l haza.
-Aha. –mondta Yilsrana. –Szerintem �r�lni fognak, hogy nem egyed�l megyek.
Sesshoumaru �s Yilsrana bementek a palot�ba, �s Yilsrana elindult, hogy k�z�lje sz�leivel, ism�t �tra kel.
 
Folytat�s k�vetkezik