24. r�sz. B�cs�

-Vigy�zzatok magatokra. –mondta Zoenna.
-Ne agg�dj anya. –mondta Yilsrana mosolyogva. –Nem kevered�nk bajba.
-Yilsrana. –sz�lt Yilsrayen.
-Igen? –n�zett apj�ra a hercegn�.
A k�vetkez� percben Ryunga, a bolhad�mon n� m�r Yilsrana v�ll�n �lt.
-Apa ezt nem gondolhatod komolyan! –keseredett el Yilsrana.
-Nagyon is komolyan gondolom l�nyom. –mondta Yilsrayen.
-Nem akarom megint magammal vinni a bolh�t. –mondta Yilsrana. –Legut�bb is az agyamra ment!
-Vagy elviszed, vagy nem m�sz sehova. –k�z�lte �szak ura.
-Ez zsarol�s. –mondta Yilsrana.
-Tiszt�ban vagyok vele. –b�lintott Yilsrayen.
Yilsrana morogva b�lintott.
-Kikara! –sz�lt Yilsrana.
Az ez�ttal pici cica Yilsrana m�sik v�ll�ra ugrott, �s dorombolva Yilsrana arc�hoz d�rzs�lte a fej�t.
-Ideje indulni. –sz�lt Sesshoumaru.
Yilsrana b�lintott.
Sesshoumaru �s Yilsrana m�r majdnem ki�rtek a palot�b�l, mikor Kait�val tal�lkoztak.
-Vigy�zzatok magatokra. –mosolygott Kaita.
-Itt leszel m�g, ha visszat�rt�nk? –k�rdezte Yilsrana.
Kaita b�lintott.
-Igen. nem hiszem, hogy a k�zelj�v�ben visszamenn�k Keletre. –mondta .
-�r�l�k. –mosolygott Yilsrana.
-J�rjatok sikerrel. –mondta Kaita, �s tov�bbment.
A k�t �tit�rsnak most v�gre siker�lt elhagyniuk a palot�t. M�r senki nem tart�ztatta fel �ket.
 
Folytat�s k�vetkezik